Hornyik Anna: Egy város emlékére

Romok homokbuckáin
kapkodva épülnek a pillangóházak,
egykoron még tündöklött az értéket
rejtő történelmi táj…
több népnek, nemzetnek és
nemzedéknek kincse…
a pusztítás velőbe talált.
Nincs újra, nincs visszaút,
csak egy határozott megállj!
S talán akkor, talán
felcsillan a rejtett drágakő,
s a szerény jámborság lesz
újra úrrá a homok
és a por között, s
ami otthon volt egykoron,
kivirágzik, ellepi a
kisdedek kacagása és
az öregek jóváhagyó
hümmögése.