Keszthelyi György: Nincs alibi

ez a rejtett a földön túli
szobatárs a hangtalan
az álmatlan aki most (is)
a keret mögül tekint szét
lépcsőn lépdel alá vizekbe
törmelékbe – a pincében
roskadt felvonó teteme
óvóhely-bejárat világégés
zátonyra futott relikviák –
leporolja a pokol polcait
megcsókolja az alvó denevért
mellékutcába tér – kötszert
vesz elő gyógyítgatja
a bástya sebeit szemetet
seper köszön a kárhozottnak
üveget gyűjt ételmaradékot
kapu csapódik kulcs kattan
nyargal az ügynök fújtat
szirénáz’ elengedi az
idomított nyomozókutyát
csahol a hold – visszaugat
összecsap hullám és törvény
villámot szór az üldözött
test – utolérik a gépek
szélvihar kapja fel – eléri Isten
ujját – képet fest róla – jönnek
követik senkiföldjén és
határmezsgyéken folyókon
át – letépik álarcát – te
vagy hát ez – a másik meg
ő – mindjárt sejtettük – eddig
volt – vallomásértékű jelek
nedves ajkak s a nyelv
összeforrasztott combok
ujjak a gerincoszlopon
húsz ujj – szétválaszthatatlan –
nincs alibi – minden bűntárgy
a tett helyszínén maradt.