Főszereplő a tarló, a lekaszált gabonaföld, amelyről már elhordták a kévébe kötött kalászokat. A maradékot három parasztasszony szedi össze, amit a gereblye foga is otthagyott, azokért a lehulló kalászért hajlongták végig a tarlót. Kenyér lesz ebből is, orcádnak verítékével megkeresett kenyér. Utána még a libákat is a tarlóra engedik, hogy egyetlen gabonaszem se vesszen kárba.
Millet három parasztasszonya a földig görnyed, a harmadik kissé előrehajolva áll, épp készül a földre hajolni. Fejük színes kendővel bekötve, szoknyájuk földig ér, kötényük felcsomózva, oda gyűjtik a kalászokat. Arcuk alig látszik, de ami mégis: megviselt, elnyűtt, naptól cserzett, minden bájtól és üdeségtől megfosztott arc. Kezük is meggyötört, ízületes, ormótlan.
Millet nem is értette, miért nem tetszik a képe, habár nem használt erős színeket, csúnyák a parasztasszonyok. A nyomor pátriárkái ők.
Jean-François Millet: Kalászszedők
(1857)
Legfrissebb hozzászólások