Gergely Tamás: KÉK IDŐ

Komája állt elő azzal, hogy kék az idő. Azaz ”blútájm”, hogy ő most a ”blútájm”-ról énekel. Még meg is pengette a szavaihoz a gitárját.
Szétnézett Vadmalac, épp sütött az idő, kérdezte tőle: ”Nem arany véletlen? Esetleg eltévesztetted az angol szavakat…”
De nem: ”blútájm” úgy általában.
”Hát nézd, ha nekem azt énekled, hogy bombaporos a levegő, úgy általában, vagyis a nagyvilágban – vagy hol – folyik a vér a járdán, ”blúd tájm, azt elfogadom, de hol ”blú” neked az idő?
”A lelkemben.”
”Ja, mondja Vadmalac –az más.”