Louis Lumière (1864. október 5. – 1948. június 6.) és testvére, Auguste Lumière (1862. október 19. – 1954. április 10.)
A Lumière fivérek, Auguste és Louis Lumière francia mérnökök és feltalálók voltak, akiknek nevéhez a fényképészeti szabadalmakon kívül a mozgókép rögzítésére és lejátszására alkalmas kinematográf is fűződik.
A Lumière fivérek a kelet-franciaországi Besançon-ban születtek és nevelkedtek, ahonnan 1870-ben költöztek Lyon-ba. Mindketten a magas színvonalú műszaki és technológiai ismereteket nyújtó La Martinière Iskolába jártak. Apjuk, Claude Antoine Lumière (1840-1911) előbb egy fényképészeti stúdiót nyitott, majd Lumière és Fiai névvel mintegy 300 főt foglalkoztató, fényképészeti lemezeket gyártó üzemet vezetett. Fiai vele együtt dolgoztak: Louis mint fizikus, Auguste pedig mint menedzser.
A testvérpárnak három húga (Jeanne, Juliette és France), valamint egy öccse (Édouard) volt. A családtagok szoros, bensőséges kapcsolata különös házasságok kötéséhez vezetett. 1893-ban három Lumière testvér házasságot kötött apjuk közeli barátja, Alphonse Winckler három gyermekével: August Marguerite-et, Louis pedig Rose-t vette feleségül, míg Juliette huguk Jules Wincklerhez felesége lett. Tíz évvel később France egy másik Winckler fiúval, Charles-al kötött házasságot. 1894-ben Auguste-nak és Louis-nak is lánya született: Andrée, illetve Susanne.
A fivérek a lyoni Guillotière temetőben nyugszanak, családi sírboltban.
A Lumière fivérek – elsősorban Louis technikai zsenialitásának köszönhetően – számos fotográfiai újítást hajtottak végre, s mintegy 170 szabadalomnak lettek tulajdonosai. Közülük a leginkább figyelemre méltó az 1881-ben levédett száraz-lemezes eljárás volt, mellyel fontos lépést tettek a mozgókép-készítés felé. A később „Étiquette bleue” („Kék címke”) elnevezéssel forgalmazott ezüst-bromid alapú száraz fényképészeti lemez igazi üzleti sikert hozott számukra. Apjuk 1892-ben visszavonult, a testvérek ekkor kezdtek el mozgóképeket készíteni. Szabadalmaik sora vezetett a filmfelvevő kamera megalkotásáig, a legjelentősebb egy „karmos”, alternáló mozgást végző, a varrógép kelmetovábbítója által ihletett filmtovábbító szerkezet, amely képes volt megállítani minden egyes filmkockát egy-egy pillanatra a vetítőablak előtt. Az általuk megvalósított és 1895. február 13-án szabadalmaztatott kinematográf egyaránt alkalmas volt mozgókép rögzítésére és vászonra történő kivetítésére.
Újabb nagy találmányuk – Louis Lumière szerint a legjelentősebb, melyre tíz évet szentelt – az autokróm, az első valódi, tömegesen is alkalmazható színes direktpozitív képrögzítési eljárás lett, melyet 1907-ben szabadalmaztattak.
A kinematográf és az elkészített film első, zártkörű bemutatására 1895. március 22-én Párizsban került sor, a Nemzeti Iparpártoló Társulat helyiségeiben. Az év folyamán Louis Lumière mintegy kéttucatnyi filmet forgatott a mindennapi életet bemutatva. Mielőtt az első nyilvános vetítésre sor került volna, a kinetográfot több zártkörű rendezvényen mutatták be a tudomány és technika szaktekintélyeinek: június 11-én a lyoni fényképész kongresszuson, július 11-én Párizsban a természettudományi magazin székházában, szeptember 28-án La Ciotat-ban, az ottani villájukban és az Éden Színházban (e délkelet-franciaországi faluban több filmet is forgattak, olyanokat, mint az egyperces Jardinier, amely Megöntözött öntöző (L’arroseur arrosé) címen vált ismertté, A kisbaba reggelije, A vonat érkezése, a Kikötőből távozó bárka stb.), november 10-én Brüsszelben a belga fényképészek szövetségében, 16-án a Sorbonne nagy előadótermében. A siker minden esetben óriási volt.
125 éve, 1895. december 28-án, délben, a párizsi Grand Café indiai termében rendezték meg az első, kereskedelmi célú vetítést, és ezt az eseményt tartják az első nyilvános mozizásnak. A munkaidő vége című, 46 másodperces alkotáson a Saint-Victor úti üzemből távozó munkások láthatók.
Az előadást Antoine Lumière tartotta harminchárom néző részére. A főgépész Charles Moisson, a készülék megépítője volt; ő felügyelte a vetítést. Az előadás belépődíját 1 frankban állapították meg. Ezt az előadást tekintik a film, illetve a mozi megszületése pillanatának.
A párizsi első, fizetős előadáson 10 rövidfilmet mutattak be, melyeket az év folyamán forgattak:
A munkaidő vége (La sortie de l’usine Lumière à Lyon)
La voltige
La pêche aux poissons rouges
Le débarquement du congrès de photographie à Lyon
Les forgerons
Megöntözött öntöző (L’arroseur arrosé [Le jardinier])
A kisbaba reggelije (Le repas de bébé)
Le saut à la couverture
La place des Cordeliers à Lyon
La mer [Baignade en mer]
Az elterjedt általános közvélekedés ellenére A vonat érkezése című, La Ciotat-ban forgatott film (L’arrivée d’un train en gare de La Ciotat) nem szerepelt az első napi vetítésen, azt a későbbiekben mutatták be. Ahogy az is csak egy később elterjedt legenda, hogy a nézőkben pánikot okozott volna a vonat közeledő látványa.
A nagyfokú érdeklődés láttán a Lumière fivérek folytatták a mindennapi élet apró történéseinek mozgóképpel való megörökítését, később pedig már megrendezett jeleneteket is felvettek.
***
A Hógolyózás Lyon városában (1897) című mozgófilmet Louis Lumiere-nek köszönhetjük. A történelmi felvétel színesben és normál sebességgel is tekinthető már.
(Forrás: wikipedia.hu, szöveggondozás: Lenolaj.hu)
Legfrissebb hozzászólások