2024-12-21
vers 10
Oláh Tamás: Rengés
Rengés
Te vagy az Idegen,
aki váratlanul megjelensz.
Te vagy a halál ősanyja,
az álmatlan Magma.
Messziről is érezzük talpunk alatt,
mikor morogva egyik oldaladról,
a másikra fordulsz.
Sohase nyugszol meg,
örökké félelemben tartasz minket.
Perverz ...
B. Tomos Hajnal: HOGY LEGYEN MIT SZERESSEK
Hat-hétéves koromban,
mikor már tudtam burjánt szedni,
vizet hozni a pléhkannában,
nagyanyám vitt ki mindig a temetőbe,
ahol két kisded gyermeke pihent
a futórózsák alatt.
Aztán, mikor teste melléjük került,
egyedül már nem mentem ki
a fehér márvánnyal...
Szuhay-Havas Marianna: HOLNAP
Szárnyalsz – szép szavadon foglak,
visszaeső kis fényszilánk
pattan le rólad: befonlak.
Lassú ölelkezés-imák
és préselt emlékek között
felfogás kérdése: leszel?
A valóság előtt vagy mögött
melletted ébredek-e fel?
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, ...
Paulovics Tamás: A HÁROM PLATÁNFA
A padok mögött, a liget közepén
három platánfa állott:
- Mihály, Pál és János.
Koronájuk hegyén megpihent a nap,
elhevert a hold.
Mormoló lombjuk között az idő dalolt.
Láttak már ők száz telet, nyarat,
aranyló barna őszt,
zölden lángoló tavaszt.
Az us...
Bánki Éva: BUDAPEST
Nekem kicsi ez a város.
Pedig elfér benne egy egész birodalom:
Ősküküllő sétány, Hétvezér utca, Alsó- és Felső-
Kapronszegi utca. De valami itt mindig elromlik, beomlik,
tönkremegy. Nem is csoda. Hisz zúg-búg errefelé minden:
oszmánok vad népe, rabló mong...
Cseke Gábor: Csigaház
hallod az éjt sűrű csöndje hogy neszez?
sötétje anyásan befödi az ijedező egeret
a macskának is menedék s mindennek ami él
valahol fény gyúl rádió búg egy jazz-band zenél
úgy hull a nyugalom a hűvösség mint a jótékony eső
szárnyak suhannak álmot érlel egy...
Nyírfalvi Károly: KÖNYVKAMRA
Kezdjük ott: nincs történet.
Az eresztékek szétfeslenek,
maradnak a hűvös tények,
a csupasz foszlányok: meztelen
árnyékként suhanunk az
ismeretlen utcákon, irányt ad
a nagymutató, a torony is
megfeszül az őszi fényben.
A főutca zaját hátrahagyva
bepil...
Bánki Éva: TENGER
Intézkedem, ne félj.
Kiveszem a foltot a nadrágodból.
Megvarrom. Kijavítom. Odaadom.
Ébresztelek. És el is temetlek, ha kell.
Mert a tiéd vagyok. Hűségesen.
Áldjon vagy verjen,
ugye.
A tenger egy kékségnyi rész belőled.
És egy kékségnyi rész belőlem.
...
Szuhay-Havas Marianna: Tű és cérna
A közös idő bármit ellophat,
lehet a világ üres műterem,
az a több, meg más majd el is kophat,
ahogy elfogyhat életfűszerem,
ha millió darabra szétesem,
és tudatmorzsák szúrnak élesen,
esszenciád vakon nem keresem,
akkor úgy ölts magadhoz: végesen.
***...
Keszthely György: Miatyánk
Mi atyánk, ki vagy a hegyekben,
völgyekben, vizekben,
izzadtságban és leheletekben,
legyen meghittebb a te lakhelyed,
nőjön meg a te méhkasod,
tedd láthatóvá virágos mezeid,
szaporítsd porzóid, polleneid,
fércelj össze tűlevelekkel,
ha szakadozni...