2024-12-21
vers 10
Márffyné Horváth Henrietta: Guruló szavak
Van úgy, hogy elgurulnak a szavak
s tapogatva nyúlok utánuk, mint a vak
koldus az aprópénz után.
Míg fél kezével harmonikázik sután,
felsivítanak a hamis dallamok -
van, hogy ez is én vagyok:
hályogos szemű, némán is hazug,
értetlen, s meg nem értett ál...
Madeline Barna: Véletlen isten
A kert olyan fényes-furcsa,
kígyók szónokolnak,
verseket szavalnak,
madarak szülik másolatukat
vászontavak felett topogva.
Ember sehol.
Lapulevél, szőlő, mind
vörös, lila, magenta,
a virágok látnak és éreznek,
földbe vert harang rezonál,
régi himnusz...
Szuhay-Havas Marianna: Hűség
pompás napok fénye
éle és éke visszavert
kis háborúk dicsősége
hangulatba kevert
a kéz kézben titkos
pontjaink találkozása
vágyunk teraszán biztos
vár kettőnk feloldozása
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) költő, 2008 januárja...
Nyírfalvi Károly: Várakozás
Az ékszerdobozból lábak nőttek ki,
mintái, színes foltjai tollakká
bonyolódtak a kezemben, lakatja
csőrré alakult, elindult kalitkát
keresni, hogy szájában tartva, mint
madár az eleséget, elhozza az
erdő magvait, bennük a csendet, hogy
újabb dobozba rej...
Márffyné Horváth Henrietta: Mikulás váró
Valaki már jár az ablak alatt,
egy-kettő,
sok kedves gyerek dalra fakadt,
egy-kettő,
csizmát tisztogatnak kicsi kezek,
egy-kettő,
máris ablakpárkányra mehet,
egy-kettő,
narancs, csoki, cukor kerül bele,
egy-kettő,
éjjel a Mikulás cseni tele,
egy-ket...
Nyírfalvi Károly: Megyek a híd alatt
Megyek a híd alatt patak mentén,
üres mederben, szempillámra esőcsepp
ül, megyek patak mélyén a híd alatt,
megyek, míg beázik a cipőm.
A bozótos kertbe vágyom, a
gombabiztos helyre, a gombától
látni vágyom, szívni a bölcsességet egyre
Arcom egy bago...
Madeline Barna: Polaroid
Hatvan tükör a parton,
ez a tükörpart,
névnapi virágszirmok gyűlnek,
a hullámok opálszínűek,
kagylók nyitják testüket az égnek,
a szerelem mászkál, maszkja a kezében,
postaládát hoz a víz, belseje üres,
szívig ér a homok.
Szirtes András: A csoda körbeölel
Sokaknak e szürkeség nyomasztó
Nekem csodás puha lágy ölelkezés
A cseppek birodalmában üdülés
A rövid nappalok matt fényajándéka
Illan szemembe miközben
Minden csotog toccsan köröttem
Meghempergőzöm a sárban
Felnyalom a fákon ringó ezüstcseppeket
És né...
Nyírfalvi Károly: Orromban még
Állok a napon.
A föld még fagyott.
Mire ideér a szomszéd házból,
a talaj már alkalmas; rúgjuk a
bőrt, ablakok törnek, marad a könnyebb
gumilabda: pattog, míg ki nem durran.
Veszünk másikat. Piros alapon
fehér pöttyök; nap süt, elhalványulnak
a foltok...
B. Tomos Hajnal: MINT HÓBAN
Csak menni hangtalan
elemek pillája alatt,
nem rohanni valakihez,
időpontban ott lenni,
nem valahová befutni,
az utolsó percben,
mint pályaudvarra,
csak puhán lépdelni,
mint mikor
ösvényt taposol
az első hóban.