2024-12-25
Szentjánosi Csaba 10
Szentjánosi Csaba verse
Olyan jó, ahogy hazajössz,
és ledobod magadról a buszt,
a 8 órát, a hideget,
meztelen szád és karod összeér rajtam,
hogy csinálod, a szerelem
milyen ereje, ami ledobja rólad
a féltékenység, a bűn támadásait,
olyan jó, ahogy hazajössz,
és ledobod hátadr...
Szentjánosi Csaba: A nő, amikor otthon volt
A nő hazament,
lefolyt kabátja róla
a fotel karfájára,
lerúgta cipőjét,
mint egy versenyfutó,
átugrotta a szobát,
hogy a kanapéba essen,
a nő, ahogy hazaért,
a kapcsoló kinyújtott nyelvét
a sötétben is megtalálta,
a szék két bikaszarvát megfogta-
és...
Szentjánosi Csaba: Tengerpart
Vizes póló versenyt rendeztek
a tengerparton a sziklák,
kőruhájukat az évszázadok alatt,
szépen leáztatták,
a teknősök is magukra vettek
régen egy melltartó darabot,
ahogy a fűrész foga remegve
a fa-nyakába harapott,
a kis csónak…csak a tenger száj...
Szentjánosi Csaba verse
Kiültek az idős emberek a házak elé,
egy magyar faluban,
jaj de szeretem ezt a képet,
milyen jó lenne ha mi is így
kiülnénk hazánk elé,
ha kiülnénk egymás elé…
a macska átbújt lábuk között,
hozzájuk dörgölődzött,
talán megköszönte, hogy
Noé bárkáj...
Szentjánosi Csaba verse
Eljött az este-elment a nap,
bennem van 24 óra,
24 óra minden perce,
testem: mint egy buszjárat-
felszálltak rám a dolgok,
rendetlenkedtek bennem,
szidták, amit szidhattak,
ma gyorsjárat voltam, az 52-es,
ellenőröm: a lelkiismeret elkapott
sok ingyen ...
Szentjánosi Csaba verse
Az idő ellopta Apámtól a kapát,
most a felejtés műveli meg a határt,
olyan bánatos a templom nagy harangfeje,
feltámad a szél, pedig temetni kellene,
már nem a tehén megy haza, hanem a ház,
minden beteggé lett itt, mert elmúlt a láz,
de a rózsa nem, nem ...
Szentjánosi Csaba: Idő
A Nap:
aranyóra.
A fa árnyéka:
mutatója.
Az idő:
az ég hulláma.
Az esőcsepp:
a perc kristálya.
Fejem Földgömb,
Fejed Éggömb:
búgó csigák.
Körülöttünk
szivárványban
pörög a világ.
***
Megjelent Szentjánosi Csaba VERS A VERSBEN című kötetében, Fia...
Szentjánosi Csaba: Királynők!
A királynők nem csak a történelem lapjain születnek,
igaz megtanítják őket azzá válni,
de én láttam királynőket (igaz nem sokat),
olyan lélek kigőzölgéssel, olyan eleganciával,
ahol mozdulatukra ráült a pillanat,
nem jártak a talajon, hanem libegtek,
hor...
Szentjánosi Csaba verse
Nemrégen jöttünk haza,
az égben úsztál,
bőrödön sószemek a csillagok,
a város mamutlehelete
még a hátunkban liheg….
de te már megnyitottad kabátodat,
mint a virág a szirmait,
csizmádból kibújtál, mint
oszlopok az éjből…
hozod gőzölgő kávédat,
mé...
Szentjánosi Csaba verse
Megszokhatatlan az, hogy élek,
neki megyek a szélnek,
Saját magamnak elbírhatatlan vagyok,
égbevezető sorfalat állnak felettem
az ablakok,
két pillanat között örök az idő,
ha te jössz felém, karom kinő,
Föld-ég-város, micsoda harmónia,
az ember...