Nemrégen jöttünk haza,
az égben úsztál,
bőrödön sószemek a csillagok,
a város mamutlehelete
még a hátunkban liheg….
de te már megnyitottad kabátodat,
mint a virág a szirmait,
csizmádból kibújtál, mint
oszlopok az éjből…
hozod gőzölgő kávédat,
még meleg a most született perc benne…
Nemrég jöttünk haza,
te az égben úsztál,
rám folyik rólad a mindenség,
holdarcomat hova rejtsem?
mikor mindenki látja,
hogy te világítasz meg,
a lakótelep beton őserdejében-
liftek indáin utazunk,
olyan finoman ejted el a valóságot,
hogy ezer költő könyvkezét
csapja össze, hogy elkapja….
Nemrégen jöttünk haza a városból,
én még mindig kint kószálok,
fák cölöpjeivel állítom föl neked
az ég sátrát,
te csak beülsz egy sarokba,
összehúzod magadat,
hogy olyan kicsi legyél mint egy pont-
mondataimat lezárva….
Legfrissebb hozzászólások