Add hozzá a magad frappáns helyzetjelentését a többiekéhez, kikerekedik egy kollektív “barométer” arról, hogyan érezzük magunk május közepén.

***

Gergely Tamás: Számomra nehéz így, a kánikula szélén a gondolataim összefognom: egyik szemem sír, a másik nevet.

Puskás Zsolt: Hááát? Nem.

Ágopcsa Marianna: Nálunk, Szatmárnémetiben átmeneti lehűlés van. A fagyosszentek csak most értek ide, úgy látszik, nálunk minden késésben van.

Muhi Sándor: Szeretem a feliratokat, de a tartalmuknál a hangulatuk sokkal jobban érdekel, gyűjteményem van falfirkákból, padfirkákból, testfirkákból. A fenti hangulata nem vidám, sőt.

Gergely Tamás: Falfirka máskor is jöhet.

Nászta Katalin: rengeteg eső esik
mellettem a főnök szavai zuhognak
valaki nem akar megismerni
hol akarnak hol nem akarnak
különben öreg és kövér vagyok
jóllakott ráncos „csecsemő”
annyi mindenért aggódtam
túl sokat
közben a fű mintha húznák
úgy nő

Boncföldiné Fogarasi Anna: Bőrig áztam, amíg a kis szomszédomat elvittem az oviba! Úgy tűnik, ma nem áll el az eső! Tudom, májusi, meg aranyat ér, de már lassan közlekedni sem lehet az elhanyagolt elvezetők miatt! Szomorú az idő, de én nem leszek az!

Szele Tamás: Vihar után, földrengés előtt állunk. A barométer esik. Északkeleti monszun közeleg.

Galambos Tibi: Túl érdekes idők járnak. Érthetetlen, csak az világos hogy zaklatják a masszát.

Gízá Efhadez: Ez legalább annyira nem vicces mint a Transalpinán (és bárhol máshol) a nagy nemzeti felirat, hogy Basarabia pământ românesc.

Bugovics Gyula: Erdély már úgy száz éve Románia része. Tessék ezt megszokni. Az EU-t azért találták ki, hogy a légies határok ne jelentsenek akadályt. Lehet irredentáskodni, nacionalistáskodni, keménykedni, de annak háború lesz a vége.

Gergely Tamás: A téma nem Erdély, csak a fotó figyelemkeltő, mint szokott lenni.

Bugovics Gyula: Értettem, de nekem ilyenkor nem a dizájn a fontos.

Gízá Efhadez: Valahogy manapság jobban örülök, hogy Erdély (és Partium) Ro-mánia része és nem mAgyarországé. És ebből nem az következik, hogy az első jobb a Deákné vásznánál… sajnos mindkét államom vastagon megéri a pénzét. Olyannyira, hogy néha hót komolyan mindkét állampolgárságomról le szeretnék mondani (csak bonyolult, macerás folyamat… és utána persze még húzósabb megszerezni a tuvalui állampolgárságot, mármint, hogy ne lógjak a levegőben, addig is, amíg Elon elintézi nekem, hogy Mars Köztársaság polgára lehessek).

Eugénia S. Lee: 32 fok van, a forró levegő tolja maga előtt a holnapi eső páráját. A sokadik kávé sem elég az ébredéshez, mégis csupa optimista várakozás ül a hegyen.

Stegbauer Tibor: Most a Csíksomlyói kegytemplomtól jövök. Hangulatomra rányomta magát a rend, úgy a kinti, mint a belső. Belül magamban is rendet teremtettem és eszemben sincs azt felrúgni azzal, hogy azon elmélkedjek mi minek a része. Most az egyszer én magamnak vagyok fontos, a többi, ha van jó sok ideje rá, hát várjon.

Székely Ervin: Erről a feliratról az a régi vicc jut eszembe, amikor az egyszeri székely elmegy Budapestre, az állatkertbe. Amikor hazajön, mondja a komájának, hogy látott zsiráfot. „S aztán az milyen?” – kérdezi a koma. „Hát tudod milyen a Mózsi bá’ lova?” „Igen” „No, a zsiráf, az nem olyan.”
Eszembe jut áldott emlékű tanárnőm, Széles Mária, aki azt magyarázta nekünk, hogy tagadással nem lehet meghatározást adni. Nem határozhatjuk meg a széket azzal, hogy az nem olyan mint a kombinált szekrény. Ha Székelyföld nem Románia, akkor mi? Nekem lennének ötleteim, de nem akarom elvenni a főállású székelyek kenyerét. Viszont a felszínes, kizárólagosan tiltakozó, tagadó, handabandázó, szentenciákban fogalmazó, populista politikai retorikák már nagyon fárasztanak, s úgy látom, hogy nincs mit tenni ellenük. Mert az, hogy „Székelyföld nem Románia” sokkal rövidebb és közérthetőbb üzenet, mint amit én itt fentebb elkövettem, ezért nem csoda, ha a többség ezt a jelmondat választja.

Gergely Tamás: Ivan Karamazov nevében: Elkeseredett és reménykedő, Gulliver és Don Quijote.

Schunk Péter: Amikor a miértre a “Miért ne?” az adekvát reakció.

Kapcsolódó oldal:

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET 2.

KOLLEKTÍV KOZÉRZET 3.

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET 4.

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET 5.

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET 6.

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET 7.

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET 8.

Tódor Zsuzsanna fotója

A CAFÉ STOCKHOLM és a LENOLAJ.HU közös projektje: KOLLEKTÍV KÖZÉRZET Gergely Tamás gyűjtöget szövegeket, Tódor Zsuzsanna illusztrál fotóval, Szuhay-Havas Marianna jeleníti meg a a Lenoljban.

***

Gergely Tamás: Nyugtalan vagyok.

Boncföldiné Fogarasi Anna: Tél van, esett a hó! Szeretem a telet,a havat és most örömködök!

Hajdú Mónika: Mon(i)day van.

Botár László: Érzem a közt.

B. Tomos Hajnal: Ma reggel ezt a fotót találtam a fészen, még most is a hatása alatt vagyok. Az embernek az az érzése támad tőle, hogy eddig fogalma sem volt, mi is az igazi fotó. Idemásolom, gyönyörködjetek ti is benne.

Sándor Péter János: Az erdő hercege

Galambos Tibi: Szép napos hétvége telt el. Most itt ott esik ami jó dolog. Híreket olvasni mint rendszerint nem egészséges.

Véghelyi Balázs: Az alagútnak sosem lesz vége.

STEGBAUER Tibor: Drukkolok Romániának. Ma háromkor a CEx-en megmérettetik az ember.

Szuhay-Havas Marianna: Eugenia S. Lee írta, hogy a hatvan évente beköszöntő arany kutya éve jön. Békét, hűséget, nyugalmat hoz többek között, vagyis olyan dolgokat, amelyekre egyre nagyobb szükség van. Talán véletlen, hogy pont tegnap tudtuk meg, Amy, a 12 napos labrador retrieverünk március elsején költözhet hozzánk? (Olyan jól, mint ma éjjel, már régen aludtam.)

Nászta Katalin: Már régebb észrevettem, minél több feladatom van, annál jobban érzem magam. Azzal együtt, hogy teljesen elborítanak. Mégis, ilyenkor csak úgy pattannak ki fejemből a replikák, amikkel oldalba bökhetném a másikat, aki felingerel. Aztán rövid időn belül minden a helyére kerül, s örülök, hogy ellenálltam a kísértésnek. Pedig jól odamondanék: mit piszkálod az öreget, ha már vén, vagy mit hetvenkedsz a túloldalról, vagy… mit nekem a köz érzete, van nekem sorközök, szóközök, érzésközök-érzethiánya épp elég. JÓL VAGYOK! FINISBEN A KÖTETEM!

Ágopcsa Marianna: A reggeli hírek között immár sokadszorra hallottam, hogy további tízmilliók készülnek Európába afrikai és ázsiai országokból. Ezek többsége – nyomatékosított a rádióbemondó – nem háború sújtotta övezetben él, hanem gazdasági okok miatt hagyná ott szülőföldjét. Most épp azon töröm a fejem, hogy éhen vagy szomjan halni valamivel kellemesebb lehet, mint fegyver által elpusztulni?

Simon Anna-Mária: Ma ki sem virradt, de már besötétedett.

Boda Edit: Nyílt sebű zavarodottság kerített hatalmába, mint a játszótéren landoló műanyag űrhajót.

Klein Ágnes: Pirosba nézek, csak zőldet látok. Rothko-ra gondolok…

Puskás Zsolt: Vészfék utáni világunk.

***

Kapcsolódó oldal:

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET 2.

KOLLEKTÍV KOZÉRZET 3.

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET 4.

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET 5.

KOLLEKTÍV KÖZÉRZET 6.