2024-11-14
Mondafeldolgozás 10
Fellinger Károly: Ilka vára
Aszögtől főszögig nincs olyan ember, aki ne hallott volna a kacsalábon forgó Ilka váráról. Hány és hány kisgyerek settenkedik el még ma is a vár helyére, kincsekről álmodozva, hátha ráakad ott egy aranykardra vagy egy aranyérmére.
Az egyre fogyó erdőből az ár...
Fellinger Károly: A KIRÁLYRÉVI KECSKEBOGYÓK
Egy királyrévi szegény embernek annyi volt a gyermeke, hogy ha késő este hazatápászkodott a munkából, akárhová lépett a kis házikójában, mindenhonnan gyereksírás hallatszott. Egyszer aztán találkozott a halászok csalihelyén egy magába roskadt koldussal. Szóba ...
Fellinger Károly: A TÜNDÉRFÁTYOL
Hol volt, hol nem, valahol a Csallóközben, ott, ahol a hétfejű sárkány belefáradt a tűzokádásba és felcsapott inkább tűzoltónak, egy szegény, árva halászlegény beleszeretett a dúsgazdag vízimolnár egyetlen lányába. Igen ám, de ferde szemmel nézte ezt a szerelm...
Fellinger Károly: AZ ASZTALTÁNCOLTATÓ JAVASASSZONY
Magyarországról, Galgagyörkről került Jókára a mamóka, aki értett az álomfejtéshez, asztaltáncoltató volt, de varázslatos és hatásos gyógymódokat is tudott. „Borsódzik a hátam, mert igazat mondok” - e szavakkal fogott mindig az álomfejtéshez.
Mestere volt az ...
Fellinger Károly: AZ ÖRDÖG ÉS A KÁRTYA
Hej, a kártya bizony veszélyes szórakozás! Mert aki arra rászokik, egykönnyen le nem szokik… De még úgy is járhat, mint a négy jókai kártyás!
Ez a négy jó pajtás, akárcsak a megszállottak, éjt nappallá téve, úgy rászoktak a kártyázásra, hogy nem tudtak megl...
Fellinger Károly: JÓSKA, HOL VAGY?
Valamikor a jókai kocsmárosok jégvermekben tárolták a húst, de leginkább a sört meg az üdítőt. De honnan szereztek hozzá jeget? Hát a közeli Kis-Dunából. Akkor még csontkeményre, 30-40 centiméter vastagra is befagyott a Kis-Duna vize. Kinn, a metsző hidegben h...
Fellinger Károly: TENGERSZEMEK
A hami erdőt a sárkányvermeiről meg a Ludas folyócskáról emlegetik leginkább. A Kis-Duna szomszédságában terül el. Tulajdonképpen eddig terjed Jóka határa. A közeli Alsó- és Felső-Bácsban valamikor furfangos törpék laktak, dióhéj tetejű házacskákban. A vadvirá...
Fellinger Károly: A TALLÓSI MOLNÁR FELTÁMADÁSA
Ne legyen a nevem Boszorkányos Varga János, ha nem igaz ez a történet. Még ha vasvillák hullanak az égből, akkor is elmesélem.
Tallóson a molnárok hagyományos ünnepe, mivel a vízzel dolgoznak, a vízkereszt volt. Ilyenkor beszüntették a munkát, a molnár a cs...
Fellinger Károly: HABAKUK PRÓFÉTA
Ahol a Feketevíz két ága összetalálkozik és szélesebb lesz a folyómeder, a híd közelében, ott gubbasztanak ma is az egykori malom alapjául szolgáló, habokkal feleselő kőmaradványok.
A habok Koncz Mártonnak, a molnárnak a nevét visszhangozzák:
– Hová lettél, ...
Fellinger Károly: Mese a kukoricagombócról
Régi történet ez. Ezer évre nyúlik vissza, amikor őseink átkeltek a Vereckei-hágón, s letelepedtek a Kárpát-medencében. Mindenfelé ünnepségeket rendeztek akkoriban. A bíró átadta, felavatta az Új utat. Volt annyi bor, hogy a gyerekek kiöntötték vele az ürgéket...