2024-11-14
Márffyné Horváth Henrietta 10
Márffyné Horváth Henrietta: Közönyösen
A közöny belénk ivódik csendesen,
akár a borfolt a terítőbe, s szennyesen
küzd tovább a talmi léttel.
A közöny nem hisz, így sosem térdel,
magasan jár és nem nyújt kezet.
Jó építész, falat emel, melyen nem lát át a szemed.
És persze, nem gyógyít a közöny...
Márffyné Horváth Henrietta: Születésnapomra
(József Attila versének parafrázisa)
Negyvenhárom éves lettem én,
ezt így még leírni is kemény.
Öreg
Közeg.
Lepergett már a fél életem,
ha a dupláját egésznek vélhetem.
Balek
Matek.
Húsz évem Óbudán maradt,
majd dolgom Vasváron akadt.
Lázas
H...
Márffyné Horváth Henrietta: Őszi színező
sárga foltokban kiégett fű lenn
kéklő sátorként rám terül a menny
barnul és tüskéit bontja a fán
a gesztenye az ovi udvarán
az ötujjas kesztyűje sem zöld már
aranyra festi a bágyadt napsugár
és a kerítést is jócskán befonta
a piros szőlő s majd esszük n...
Márffyné Horváth Henrietta: Nüansz
Minden csak nüansznyi dolgokon múlik.
A receptes blogokon a sütés-főzés olyan mámorítóan könnyű és sikkes, mint sétálgatni a butiksoron.
Kérem, az maga egy kéjérzet, ha tudod, a kiszemelt recept minden hozzávalója megtalálható szerény kis éléskamrádban. Ha k...
Márffyné Horváth Henrietta: Exitus
Már csak egy-egy autó hajt el az ablak alatt,
gyérül a forgalom, akár bent az érpályákon,
kihagy egy-két dib-dab, lazán fekve hanyatt,
mintha könnyebb volna átlendülni a válságon...
Önámítás. Mély légvétel, zsibbadó kezek.
Félig lehunyt pillákon át rezeg ...
Márffyné Horváth Henrietta: Jó lenne…
Jó lenne mindent kibeszélni,
ami ősidők óta fáj, feszít!
Nem csak vágyni, remélni,
hogy majd a múló idő megsegít.
Jó lenne újra öledbe bújni,
megint kislánnyá válni hirtelen!
A gondokra varázsport fújni,
hogy szebbé váljon, ami színtelen....
Márffyné Horváth Henrietta: Illatok
Amint a nap, aranyló fényével elkezdte simogatni a városka századelőt idéző házait, az egyre forgalmasabb utcákon feltűnt egy jellegzetes alak. Mindenki a barátja volt, mégsem tartozott senkihez. Vidám ügetésével, érdeklődő tekintetével, elmaradhatatlan kellék...
Márffyné Horváth Henrietta: Gyertyafényben
lágy gyertyaviasz cseppen a kőre
a láng táncol jobbra-balra dőlve
a falon libben-lebben az árnya
az emlékeknek kinő a szárnya
s fel-felkarikázva bodor füsttel
szívbe karcol arannyal-ezüsttel
Márffyné Horváth Henrietta: Nosztalgia
volt idő, amikor a nyár végtelennek tűnt
s forró aszfaltgőzben fuldokolva bűnt
követett el, aki a városban ragadt
s a kedve, akár cipője szurokba tapadt
bagótól bűzlő másodosztályú vonaton
dzsörzé ruháktól púpos csomagom
tetején ülve hangolódtam zakatolv...
Márffyné Horváth Henrietta: divat
divat a giccs a kerti törpe
márványoroszlán putri előtt
nyálas láv ami majd csömörbe
dönt
divat az aberrált elmebaj
guccsi és ájfon lehet hamis
mekdonáldszban enni ám hepaj
csakis
divat a flájbord jelentsen bármit
az egész világ realiti
médiasztár já...