Kapui Ágota 10
Kapui Ágota: Készülődés
piros bogyó galagonyaágon
ki a legszebb ezen a világon
kinek arcát kicsípte a dér
fázós reggel hamar utolér
ki csücsül a galagonyaágon
ki fütyül oly szépen e világon
kinek kékül fagytól keze-lába
ki szór magot üres madárházba
kecskerágó hervadoz a réte...
Kapui Ágota: Halottak napja
(almanachba)
Tudjuk, hogy álmaink csődje e kurta valóság,
félelmeinket elsimogatják bennünk a fák,
belül burjánzó őserdők mérgezte tájak,
vérköreinkben mocorgó ösztönvilág.
Részvéttől nedves pilláink alatt az árnyék,
magunkat szánjuk a szóval, mi másokra...
Kapui Ágota: A csoda
A feltámadás vélt csodája
az elgurított sziklakő
a torinói leplen átüt
a vérben áztatott idő
A költő hallgat verse préda
betűkre szedi a világ
a mindenség egy szűk egérlyuk
a hit helyén a balgaság
Mi mind e szent csodából élünk
a hétköznapok kenyerén
...
Kapui Ágota: Ötvenhat
Konok kutyák
elvérzett életek
a szabadság a kapukon kívül
szögbörtönök
elrontott négyzetek
körön belül a kor hatalma ül
parancsszavak
akasztott reggelek
és besúgott bujkáló nappalok
lódenkabátba
rejtett fegyverek
a düh voltál de békéd én vagyok.
Ko...
Kapui Ágota: Arad
Golyó süvít a megkötözött létben,
fehér ingeden vöröslő virág,
és torkodon felhorzsolt feketében
még ott nyüszít a lenyelt némaság.
Délceg bitók árnyéka ott feszül,
hol ablakod csak kéttenyérnyi ég,
és szűk huzat surran a résen át,
és vacsorád morzsáit ...
Kapui Ágota: Agapé
vedd ezt a sorsot legyen a tiéd
tenyeremből e morzsányi világot
a tányér szélére tolt gondokat
a bőtermő remények szigorú torán
a megcsalatott vágyak szüretén
vedd és szegd meg bátran
fájdalmaink
emészthetetlen kenyerét
az egy és oszthatatlan életet
a...
Kapui Ágota: Őszi enteriőr teával
Lábaid elé lomha csendek
komondor testtel heverednek
kályhádban szikrakölykök laknak
fény-kukoricát pattogtatnak
faladon árnyék ákombákom
alkonynak rongya leng az ágon
teás kancsódnak lóg az orra
mintha csak oly sok gondja volna
tenyered vackán ül a cs...
Kapui Ágota: Voltál
voltál ki voltál
nap fia lánya
ecet a lében
cukor a szájban
szesz a tudatban
asztalom sója
remete lelkem
titkos lakója
vittél a rosszba
mártottál bűnbe
eretnek sorsunk
vetett a tűzbe
ártani ártasz
temetni jöttél
múlt tömlöcéből
vérembe szöktél
...
Kapui Ágota: Türelem, türelem
Sorsodat hallgatom
tapintom eredet
vallomás lenne tán
vagy közös eredet
múltadba leszálló
ág-bogak vándora
fülednek nyenyere
hangomnak fuvola
tapintom létedet
érzékeny ujjakkal
kirakom nevedet
becéző szavakkal
betűit keverem
szótaggá formálom
-i ...
Kapui Ágota: A végén
Ha megkérdeznéd, eltűnt éveimből
a hűlt jelen fegyelme mit hiányol,
a hiányérzet kínzó szomjúsága
mit hozna vissza még az ifjúságból:
Az érintések múló éjszakái
s a kétségek közt sívó nappalok,
a várakozás hosszú délutánja,
s a szerelemre nyitott ablako...