2025-03-26
Kapui Ágota 10
Kapui Ágota: Az életem egy álmos kertre nyílik
az életem egy álmos kertre nyílik
hol szél tanyázik s vándor évszakok
ahogyan jöttek úgy húznak a felhők
mint madarak az elhulló napok
hol napsütötte reggelek emelnek
és futamok hullatják kedvemet
s a parlagon tengődő szikes földből
egy Szemirámisz új csodát t...
Kapui Ágota: Március idusán
Kibomló selymek a létben
lelkünknek márciusán
hitünk az Úr tenyerében
kikelet szép idusán
kokárdát tűzköd a hajnal
összeforrt szívünk fölé
tavaszi kedv-diadallal
térdelünk Isten elé
csordultig tölt meg az élet
nedvével minden kupát
lobogók szállnak a széllel
h...
Kapui Ágota: Így múlik
Rügyekben feslő, tékozló idő,
rohansz levélbe, ágba és virágba,
s ha szépségükben megláttad magad,
komisz kölyökként hullatod a sárba --
a létezést morzsolják ujjaid,
s az utódot tápláló nedveket
úgy szívod el, mint mohó kártevő
a tejfehér mosolygó életet.
A t...
Kapui Ágota: Hol késik már?
Még zúz a jég és mar a zúzmara
és késik még a rigók nászdala
úgy fáznak még a kora hajnalok
s az utca-tér még kihaltan vacog
és köd terül ránk ólmos alkonyat
és kergeti a szél a varjakat
az erdő lelke füstté semmisül
és fojtó kínja mellkasunkra ül
az égi kendő...
Kapui Ágota: Nem lázadsz már
Mint szellőrózsa szirmain
a fény
arcodon heveny tavaszi
láz
iránytűd, az éhes
szerelem
tömlöc-tükrében még porig
aláz
Nem lázadsz már ha asztalod
tele
és szuszogástól duzzad
vánkosod
és napjaid parazsán
pecsenyéd
és étektől forró a
lábosod
A szavakon rágódhats...
Kapui Ágota: Tavaszváró
Csenevész fákban szunnyadó rügyek,
pufók kis szentek ébredésre várnak,
hogy kirobbanó tavasz-orgián
hangjait zengjék szép hallelujának.
Kitörni vágyó lappangó világok,
bezárt szemekben alvó holnapok,
tüskét növesztő élet-ösztönökben
jéggel birkóznak izmos ágka...
Kapui Ágota: Összegző
Írtam verset írtam glosszát
felmértem a lélek hosszát
elvetéltem ezt a sorsot
orrok alá törtem borsot
ne hidd hogy a világ örök
jött a tatár jön a török
arra van a hazafelé
ahol nyilall a föld belé
ahol nyilall, ahol hasad
ahol forgatják a vasat
ahol nem terem...
Kapui Ágota: A csendek csendje
A karácsony a csendek csendje,
imáink rendje, szánalom,
e zsoltárhangú éjszakában
a télnek súlya vállamon.
Mi várunk még a virradatra,
- a térdeplőn üvegszilánk –
és sírásod betölti lényünk,
és megnyugvás borul miránk.
*
Kapui Ágota (Sepsiszentgyörgy, 1...
Kapui Ágota: Begubódzó
Magoncok bújnak horpadó földbe,
- mocorgó álmok, fázós csírák -
embrió csöndbe zárkózó esték,
zsugorodik a világ.
Gubóba kékült lepkényi létünk,
- hibernált lélek, pondró-magány -
gőzölgő teánkat ringató csésze,
cukorba rejtett talány.
***
Kapui Ágota (...
Kapui Ágota: Ébredés
tintába mártott tollhegy ma a hold
az éjszaka kiborult kalamáris
bakacsin csöndbe burkolt álmaink
nyakán hurok a kék csillag-kaláris
szorul az éj sötétje s közelebb
kúszik az öntudatlansághoz
s a reggel éppen jókor érkezik
új megváltást és naprakész magányt ho...