2020-02-22
Kapui Ágota 10
Kapui Ágota: Korántsem hibátlan
Perc vagyok a véges könnyűségben,
létezem csak, szerelemtől váltan,
pillanat a felezett időben,
pőre szó, a lélektől ruhátlan…
Karcolás a foncsorozott fényben,
porszem ott, hol minden makulátlan,
iránytű a semmi közepében,
esendő, és korántsem hibátlan…...
Kapui Ágota: Mi voltál?
Mi voltál mi volnál
szerető vagy mátka
szemem alatt árnyék
ujjamban egy szálka
kettétört időnek
voltál jobbik fele
életemnek vize
testemnek kenyere
rejtvényemnek kulcsa
irkámban feladat
túlélő talányod
megoldatlan marad
***
Kapui Ágota Sepsiszentg...
Kapui Ágota: Egy katonához
Lelked terhét hordozom
lánctalp túrta dombokon
délre húzó madárcsőrben
célra tartott puskacsőben
olajággá változom
szemed színét keresem
kékbe fordult egeken
kapaszkodom Fiastyúkba
türelmem fűzöm a lyukba
tűpárna a tenyerem
gyűrött inged vasalom
rád...
Kapui Ágota: A csoda
A feltámadás vélt csodája
az elgurított sziklakő
a torinói leplen átüt
a vérben áztatott idő
A költő hallgat verse préda
betűkre szedi a világ
a mindenség egy szűk egérlyuk
a hit helyén a balgaság
Mi mind e szent csodából élünk
a hétköznapok kenyerén
...
Kapui Ágota: Így múlik
Rügyekben feslő, tékozló idő,
rohansz levélbe, ágba és virágba,
s ha szépségükben megláttad magad,
komisz kölyökként hullatod a sárba --
a létezést morzsolják ujjaid,
s az utódot tápláló nedveket
úgy szívod el, mint mohó kártevő
a tejfehér mosolygó élet...
Kapui Ágota: Áldott az a vasárnap
Ha szeretsz valakit, mellétemetkezel,
hozzábújsz örökre a nagy diófa alatt.
Ha csodálsz valakit, rajta legelteted
tekinteted szelíd bárányait.
Ha akarsz valakit, kezed-lábad töröd érte,
majd rájössz, milyen jó is kigyógyulni
az önző akarásból.
Ha meguns...
Kapui Ágota: Ne látogass
Kérlek, többé ne látogass…
álmaimban se vigyél magaddal
ismeretlen városok ismerős szobáiba,
ahová reménykedve nyit be a lélek,
óriás testű vánkosok közé ne szorítsd be az arcom,
ne kötözz falakhoz, ne add rám rég elmúlt
ölelések kényszerzubbonyát—
ne l...
Kapui Ágota: Állapot
szenvedjük egymást e létben
párnába fúlt sóhajok
perceg a fában a féreg
széklábban rúgás sajog
térdünkbe szorult a köszvény
deszkába konok nyikorgás
szavaink torkunk rekesztik
ágyunk a magánytól bolhás
felpuhult emlékek tépnek
macska dagasztja a vánko...
Kapui Ágota: Ha ott feszül
Szilárd szavak e megrendült világban –
aki szeret, az emberül bírál,
hogy ne kövezzenek meg majd hiába,
ha ügyedben a költészet kiáll.
Ha ott feszül a vers a pellengéren,
hát az vesse rá az első követ,
akié lesz az igazság s az érdem,
akit a nép mint bá...
Kapui Ágota: Halottak napja előtt
Végtelen ősz szitál a fák között
komor eső gombol ránk álmokat
amíg magunkba nézünk szüntelen
addig nem látunk tisztán másokat
mécsest gyújt szívünkben a szánalom
s a sejtelem most bennünk kalapál
mert emlékük gyakrabban látogat
és mementójuk fújja a ha...