2024-05-06
Börzsönyi Erika 8
Börzsönyi Erika: Feledés
Ahogy az évek telnek,
úgy fakulnak a képek
már alig emlékszem,
milyen volt az oda
vezető út, mit éreztem,
mikor a szerelmem
először hazavitt
magához engem.
Milyen volt a pohár,
a benne megcsillanó
bor színe, amivel
kínált a kedvesem,
milyen volt a ...
Börzsönyi Erika: Mint szállongó…
Mint szállongó hópihék egy
téli délutánon, úgy keringenek
bennem a kész verssorok.
Lágy hóesés puha csendje
az álom is, melybe belezuhanok.
Reggel mégis megszületik a titok:
az ébredő tudat legmélyén
ott vannak azok az esti sorok.
***
Börzsöny...
Börzsönyi Erika: Én úgy
Én már csak úgy szeretek,
olyan egyszerűen és
természetesen, ahogy az
eső esik, ahogy a szél fúj és
ahogyan a nap kisüt reggel.
Semmi dráma, semmi játszma.
De eső, szél és nap nélkül vajon
hogyan élhet az ember?
***
Börzsönyi Erika Pásztón szü...
Börzsönyi Erika: Húsvét egerekkel
A házban lakó bolond asszony
tegnap elengedett ötven apró
halálra rémült fehér egeret.
A ház népe az egerekre
azonnali halált követelt.
Én láttam egyet, fázott,
rettegett, míg mindenki
űzte őt, magamban néma
fohászt rebegtem, s azt kívántam,
valaki me...
Börzsönyi Erika: Másfél perces novella a szalonnázásról
Ha valaki nem tudná. A szalonnázásban az a jó, hogy az ember levág egy karéj kenyeret, feldarabol hozzá egy szép fej veres, vagy lila hagymát, szeletel egy kiadós adag szalonnát. Közben már gyűlik a szájában a nyál, a lelkében meg az emlék, amikor Nagyapó a ka...
Börzsönyi Erika: Iskolások
Köd van, hűl az idő, jön a tél. Rossz a levegő, a városszéli házak kéményei fekete füstöt okádnak.
Nagy úr a szegénység, a gáz meg drága. Köhögök, az égre nézek, de a sötét felhők mögött nem látom napom.
Akár rossz kedvem is lehetne, ha hagynám, de én már in...
Börzsönyi Erika: Történet a lángosról és a jóságról
Ma mindenki panaszkodott, okkal, a belvárosi katasztrofális közlekedésre.
Ehhez képest én a külvárosban, ahol néha rengeteget kell várnom, ma minimális várakozással utaztam, és még egy derűs történettel is szolgálhatok.
A Béke tér sarkán ősidők óta van egy l...
Börzsönyi Erika: Álombéli kertben
Egyszer, nem is olyan
régen, egy férfit szerettem:
beleálmodtam őt az életembe
még mielőtt megismertem.
Nagy, árnyas, régi kertben
üldögéltem vele, régimódi
padon, lábunknál fehér kutya
hevert, talán komondor.
Köröttünk zsongott a kert,
béke volt és s...