Egy oszlop nekiment Vadmalacnak. A metró kijáratánál. Vadmalac fájdalmat nem érzett, csak valami zsibongást homlok tájon. Ezért nem is káromkodott, se nem haragudott, még meg is ölelte, az oszlopot. Gondolta, pihenjenek együtt. S hát ahogy az esti fényben eln...