2 perces 10
Maróti Ildikó: Az egymástól elválasztó szakadékról
A villamoson azt magyarázta valaki, mekkorát fog enni az ünnepek idején:
- Két egész nap lesz, én folyton enni fogok, érted, amikor akarok.
- Én mindig akkor eszem, amikor akarok, mondja a kék szemű roma férfi mosolyogva.
- De halat is eszünk majd.
- Szere...
Márffyné Horváth Henrietta: Késésben
Késésben volt, mint mindig. Az élete egy nagy káosz, folytonos versenyfutás az idővel. A reggeli csúcsforgalom, és a szemerkélő eső sem könnyített a dolgán. Lassan csörgedezett autójával közlekedési lámpától, közlekedési lámpáig. Az anyósülésen irathalmazok és...
Maróti Ildikó: A szerelemről
Azt iszonyú nehéz elképzelni, hogy szülők megölik saját gyereküket, mert nem a hagyomány szerint házasodtak, hanem szerelemből.
Megtörténik mégis. A hírt olvasva azt állítani, hogy a mottó, miszerint jó, ami van, nem baj, ami nincs, egyszerűen hazugság.
Keve...
Maróti Ildikó: Arról, hogy milyen lehet a költők élete
- Berúgott bácsikról tanulunk majd mindig irodalomórán? - kérdezi a kínai kislány, lehet, hogy a "Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg," ragadta meg a figyelmét. Kínában többen ismerik Petőfit, mint nálunk.
Aztán elmesélte, hogy képzeli el a költők életét:
A...
Maróti Ildikó: Azokról, akik elmennek
Mind elmegyünk innét, az Ungárék most, ők elköltöztek, mi meg később, és minket majd visznek. - mondja rezignált arccal egy nálam jóval idősebb úr a liftben.
Én bólintok, a szemem se rebben, a múltkor sem ismert fel a Normafánál, amikor a feleségével forralt ...
Maróti Ildikó: Az ajándékozásról
Ugye milyen szép az állatkám? - kérdezi a villamoson egy kisfiú, kis kecskéjét felém nyújtva. - Én csak ezt az igazi, komoly bakot tudom megmutatni.
Érdekesen kezdődik ez a nap is. - gondolom, és rámosolygok.
Betérek egy boltba, ahová mindig csak mindig csak...
Maróti Ildikó: Az örömről
"Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk, mivé lehetünk" - így Shakespeare.
A kis ötödikes sem tudta, mikor játszótértervezést adtam feladatul, mert folyton azt hajtogatta, hogy az a baj, hogy nekem semmi fantáziám nincs, mert vagy jó jegyre hajtok, vagy azért csi...
Gergely Tamás: ÁM
* Dusa Ödön emlékére *
Bakanccsal feküdt be az ágyba, ő már így gondolkozott. Ha serkentette magát, hát borral, vörössel, erős színűvel.
Borszín volt a szobája is, maga festette. Borszín, de csak félig, attól felfele fekete, maga sem tudja, miért.
Talán m...
Maróti Ildikó: A csodáról
Hol lakozik a legfőbb szellem, és hogy játszadozik minden teremtménnyel?- kérdezi egy szúfi misztikus.
Ahogy meglátjuk a kis patakot, még a csodás köralapú ösküi templomnál is fontosabb lesz. A vize kristálytiszta, és zöld növény lapul a medre alján, nehéz ot...
B.TOMOS HAJNAL: SZERELMES SMS
A minap SMS-t kaptam Ifjúságomtól. Elég hányaveti fércmunka volt, nagybetűk, vesszők, gondolatjelek nélkül, mintha ‘90 után tanult volna helyesírást. Vagy talán abban a téveszmében ringatózott, hogy ez a “szabályos” stílusa manapság az efféle üzeneteknek. Mind...