2025-03-26
2 perces 10
Havas Zsigmond: Makaróni
A férj délben hazajött, szó nélkül megette a levest, és csak akkor horkant fel, amikor a makarónit meglátta.
- Legalább százszor mondtam, hogy nem szeretem a makarónit, és te mégis csináltál.
A feleség türelmesen válaszolta:
- Kedvesem, sosem mondtad, hogy ne...
Maróti Ildikó: A szívről
Legszebb ajándék az aorta, mert szívből jön, mondanám a férfinek, aki szívműtétéről mesél, az aortáját kellett kicserélni, mert elvesztette rugalmasságát, bármikor szétrepedhetett volna, nagyon ritka betegség, húzza ki magát. Einstein szerint a gravitáció Iste...
Maróti Ildikó: A lélek határáról
Menj, és járj be minden utat, a lélek határát el nem érheted, olyan határtalan, gondolta Hérakleitosz, és gondoltam én, miközben a Nyugati téren várunk jó régóta, és jó sokan a metrópótlóra. -
- Mi van itt, háború? Bejöttek az oroszok? - kérdezi a végre beérke...
Barta Zsolt: Fekete macska
Arra ébredtem, hogy egy nagy fekete macska ül a nyitott ablak párkányán.
– Sicc! – mondtam neki felriadtamban.
A macska nem reagált, csak nézett kerekre nyílt szemeivel.
– Sicc! – próbálkoztam újra.
– Micsoda szókincs – mondta a macska s azzal eltűnt.
***
Ba...
Maróti Ildikó: Az állatokról
Az iskolában tavaly járt egy madarász is. Ízesen vidékies hanghordozása sokáig téma volt a gyerekek körében, mutatványai hatására páran állatgondozók szerettek volna lenni, a többiek csak bámulták, mennyire ért a madarak nyelvén.
Pár órára foglalkoztatta a gye...
Gergely Tamás: PUHA PASZULY
Félt a puha paszuly. Ha tudott volna remegni, remegett volna. Centinyi zöldpaszuly két paszulyszemmel teli rész között helyezkedett el, s mert lágy, puha, attól félt, hogy kivágva eldobják. Eldobja az a nagy kéz, amelyik szortírozott. Vágott a könyörtelen olló...
Maróti Ildikó: Gyerekek között lenni
Amikor egyszer a bizonytalan formájú kerékszerűségre az elsős alkotó azt mondta, hogy ez egy olyan valami, amit akárminek el lehet képzelni, a gyerekek csalódottan álltak arrébb, de én nagyon megörültem. Eszembe jutott Weöres művészet-definíciója:
"A művészet ...
Maróti Ildikó írása
Az út során az ablakon kibámulva, villámgyorsan változó képkockák között hirtelen egy helységnév villant fel: Reménypuszta. Emésztgetjük a szóösszetételt.
Remény, ami nélkül nincs élet, puszta, ahol meg viszont semmi sincs. Végletes, furcsa szókapcsolat. És ak...
B. Tomos Hajnal: Újra együtt, avagy történet az egyetemes nyelvről
Virágpompás lugasunkban üljük körül a tizenkét személyes asztalt, no meg a nagy tálcákon illatozó rostélyost. Mintha mindünk egyszerre szeretne válaszolni az ilyenkor szokásos “namiújságnálatok”-szerű kérdésekre. Az “Államokból “hazalátogató lányom, csak angol...
Maróti Ildikó: Prüdériáról és brutalitásról
A prüdéria, írta Jung, mindig brutalitást takar, addig van szükség rá, amíg föl nem fedezzük a bennünk rejlő vadállatot, és meg nem tanuljuk ténylegesen kordában tartani.
Egyetlen tanárom volt, akit kifejezetten utáltam, mert mindig a szoknyánk hosszával volt ...