2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Csák Gyöngyi: Szeretetszólam
Gyarapodik a kert,
virág-sűrűjéből kiszól a múlt,
kacifántos szeretetszólam
darázshangra, miután
összes mérgét kiengedte volt.
Állok az ismerős fényben,
fénnyel takaródzok
az éhes tűzben,
várva tekintetében
ma miképp látom magam.
Szavak melegével vár...
Keszthelyi György: Elég bármi
Elég egy banális hétköznap íze:
átvisz egy parkba, egy partra,
helyesebben: visszarendeződsz
régebbről hozzád varrt színhelyekre.
Egy hang is elég - nyilván így van:
a hídon túli város zagyva zajai,
vagy a vízre ereszkedő lépcsők;
és elősiet a buzgó, a ...
Para Olga: Szivárvány-csoda
színek színek
színorgia
bennem szól a
szívorgona
búgó hangú
nem harsona
csupa csendes
melódia
itt középen
vízcsepp-e vagy
egész tenger
tengerben csepp
cseppben tenger
tengerbánat
a szívemben
ott is vagy te
bennem is vagy
ó szépséges
színkáprá...
Oláh Tamás: Semmi subáján
A szabad ég alatt
halált utánzó pózban heverő,
megváltásukat hiába kívánó hajléktalanok,
a parázs-csönddel gyötörtek,
a kényszerzubbonyokba bújtatottak,
a Sárga Házból szélnek eresztett,
a meztelen elme szenvedéseit élő
boldog bolondok,
a roncsolt, üre...
Shogór Susana: Régészeti lelet 2317-ből
Feltárta testét a Földanya...
színes örömök, forró bánatok,
smaragd füvek, fehér vágyak
gyöngyei gurultak elő
termékeny, fekete testéből
***
Shogór Susana alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Márffyné Horváth Henrietta: Duna-parton
Még most is az orromban érzem
a Duna, a rozsdás vas és a felhevült beton illatát,
mikor a kavicsos rakpartra lesétáltunk apámmal,
leültem a Naptól felforrósodott vascölöpre,
és félve gyönyörködtem az olajzöld örvényekben.
A hajamat a szél borzolta, lúdvér...
G. Szabó Ferenc: Eljön az a nap
Amikor örvendünk a fák árnyékának
És nem a másik vak szeme vigasztal
Úgy élünk majd, mint az apró bogarak.
Érezni fogjuk az illatokat
Megértjük a csend gondolatait
Nem vágyunk piramisok rejtett kincsei után
Együtt rajzolunk gyerekmosolyokat.
Nem leszünk...
Sárhelyi Erika: Mezítlábas
Hervadnak lassan a ballagók csokrai,
a május futtában sarkamra tapos.
Kiderül, beborul – örökké esteledne.
Az idő bolond, a szerelem viharos.
A nyár szétterít egy nagy, kockás plédet,
hanyatt fekszik rajta a semmittevés.
Szempillái mögött eltűnik a város...
Nászta Katalin: Igazán
neked köszönjük
hogy élünk
édes jó anyánk
az élet mostohán
bánt veled
sorsod cipelned
otrombán bojkottált
de édes volt szigorod
és könnyű lett a nap
miután átvettük
intő szavaidat
míg képtelen volt
felfogni elménk
szívünk tudta
értünk indokolt
a...
Szuhay-Havas Marianna: Optimizmus előtt
mindig van valami
fodrozódó unalom
felhajtott szélein ami
túllóg azt se uralom
tehetetlenné tesz a kívül
mert onnan jön
lehetetlenné a belül
az a sok kacat ön
marakodnak egy múló testen
de sok mindent tettem
akarat megrepedten
ahogy magamba estem
f...