2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
B. Tomos Hajnal: SZINKÓPÁBAN
Fekszem a nedves homokon,
mint mélyből kivetett
göcsörtös ág
és hagyom, hogy zajüledékeimet
elfedje a kiszáradás,
a semmibe-oldódás,
a levegőtobzódás,
a fölös siklású idő,
visszhangok haldoklása
és az értelmét vesztett hagyaték,
miközben tágra nyílt ...
Keszthelyi György: Lappang ha nincs
Még annyi sem, mintha már lenne,
mégis több, mintha megjátszaná,
mert ami nincs, az valahol lappang,
elméletrendszere talán testet ölt.
Válasz nem lehet, a kérdés hiányzik,
képzeletében búsong a mozzanat,
aligha él, naponta hagyakozott,
de levél nincs r...
Paulovics Tamás: „Kő hull apadó kútba”
Hullanak a kövek, a kút kiapad.
Az úri kisasszony, Szendy Ilka
könnyű keze kérgesedik, ujjai
végén serked a vér, körme a
gyöngyházfényű már repedezik.
Még szedi kötényébe a köveket,
hajlong karcsú teste, kapkodja egyre,
kicsiket, nagyokat, aprókat, éles...
Oláh Tamás: Sós ízzel a számban
Az ázó sugarakat
szeltem szabadon,
szembe úszva
a látóhatáron
ringó, erejét vesztett Nappal.
Az arany-pajzs
meztelen arca olyan volt,
mint egy színházi kellék
egy klasszicista darabban.
Mögöttem a mészkőhegy
férfias válla, ahogy a sötétlő
kékséget t...
Nászta Katalin: Opciók
költői kérdés
a legjobb verset megírni
amire kitátod a szádat
/s elfelejted használni
öklöd, hogy leesett állad/
a legütősebb mondatot
a legmegrázóbb mesét
megírni a mindenséget
az igazság egészét
lehozni a csillagokat
s a holdat arrébb lökni
szemb...
Shogór Susana: Kacatjaid
Körülötted kacatjaid.
Szétdobált önmagad.
Ebből, most ebből kell
összerakni magad.
Hol kezdd?
Azzal, ami kezed ügyében van?
Vagy gondold át a szisztémát?
Dolgokat a kezedbe veszel,
aztán megint leteszel.
Tétovázol.
Nem megy.
Otthagyod kacatjaidban m...
Márkus László: körkép
vetetlen ágyban
hever egy zokni
nagy itt a rumli
de meg lehet szokni
söröskorsóban
elszáradt rózsa
hiú remények
ki lesztek dobva
falról a krisztus
nevetve nézi
hogy a gombócra
nem jutott prézli
2017.07.27.
Márkus László alkotásai a Lenolaj.hu ...
Csák Gyöngyi: Parton
van-e, mi nem változott szavakká
tengeridőbe loccsanó kővé, kaviccsá,
maradt-e annyi nincs még,
amit az álmok ragasztóanyaga
összetarthat,
lehessen halvány reménnyé
a felsíró kézben, amelyik érte
a lét rongyos könyvét
elölről újra fellapozza?
***
&nb...
Oláh Tamás: À la carte
(gondolatok evés helyett)
Az asztal nagy, díszes ravatal.
A szemfedő-terítőn
csupa fonnyadt, haldokló növény,
letaglózott, áldozati állat.
Az evésen jár déltől estig,
estétől reggelig, az órát figyelve,
mindenkinek az esze.
Mintha az emberi érintkezés ...
Shogór Susana: Atlantisz
csak egy nap
és egy éjszaka
felperzselte a földeket
porrá égette a városokat
Poszeidón király halott
halottak mind az alattvalók
mindent elpusztított a tűzeső
Klétó királynő
egy nap és egy éjszaka
esdekelt irgalomért
de az istenek hallgattak
most né...