2024-11-25
Vers (10 talált bejegyzések)
Bátai Tibor: megtartani
nem tüntetőleg
nem sértetten tiltakozva
de nem is belenyugvással
szótlanul
a megadás jeleként
inkább csak befelé
mintegy önmagadnak
természetesen
akár a fény
a mezők és vizek illata
olyan magától értetődően
mint a nap- és az évszakok
tudatos fegyel...
MÁRKUS LÁSZLÓ: Ha újra kezdhetném
Ha újra kezdhetném
Nádszál lennék
Égretörőn karcsú
Halkan susogó
Egyenesgerincű
A legnagyobb viharban is büszkén kitartó
Sorstársakba bátran kapaszkodó
Meg nem alkuvó nádszál
Facér szellő karjain táncolva
Ringatnék poszátabölcsőt
S megfáradt pillét
...
Cselényi Béla: Medveálom
költök medveálmot
barlangba férőt
málnaboros kis
rőt szürreális
vagy kakaóízű
mégis barlangrajzos
medvére szabott
drapp lidércnyomást
arany-barna csíkos
pizsamában alszik
mohalepedőn
zuzmós szösz alatt
csergőórája
ritkásakat ver
beállította
márc...
Mórotz Krisztina: Agapé
Tudtad, hogy egy réten azok a fák állnak közel egymáshoz, amelyek jól érzik mások gyökereiben a lelküket?
A görög haldoklik. Úgy mondtam, hogy meglepődtem saját hangomon.
Aznap napfogyatkozás volt.
A kovácsoltvas kerítés előtt fehér kálák. A levegő vibrál...
Csák Gyöngyi: Örvény
Kívánságaimat elsoroltam,
élsz akaratom szerint,
letörölni nem győzöd,
szakad rólad zeném.
Mindenség képet öltesz,
míg az első gondolat,
ódából az örvény átemel,
hogy lennél szabad.
***
CSÁK GYÖNGYI Baranya megyében, Kisvaszaron született 1950. áprili...
Kapui Ágota: Marionett
Anyányi csend
a percnek puhasága
az oltalom mit karjaiban érzel
az alkalom
mely ritka és galád
lelked rongyára kék virágot fércel
a kék virág
a gyermekkor jele
anyád haja a friss vászonra hull
figyelme tű
és cérna létedet
átfűzi rajta hajthatatlanul...
Sógor Zsuzsanna: Eltört pohár
eltört pohár
kezed nyomát nem őrzi már
üres fiókba rejtetted hiányod
szekrényben hagytad
egy kabátod
leveledet ide hozza a postás
nevedet látni már nem fáj
nézek ki az ablakon
nem te jössz
nem nyitsz be kapumon
más a zár
nincs kulcsod hozzá már
jus...
Márkus László: Téli fényben
Napsugár játszik
hajnali fénnyel,
hócsipkés tájon
árnyékot kérlel.
Két cinke vígan
hintál az ágon,
árnyékuk táncol
hópaplan ágyon.
Lentebb a völgyben
baktat egy medve
éhesen dörmög,
elkeseredve.
Hosszú a tél még,
nincsen reménység,
vad bércek kö...
Paulovics Tamás: NYOLCVANEGY TAVASZÁN
Az óceán hullámai - tajtékos sörényű lovak
vágtattak felém - a lábam előtt torlódtak,
porladtak el. Dübörgés, vihar korbácsolta fák,
sós ízű permet. Tágra nyílt tekintetem
magába itta, szívta, véste a végtelent.
Tajtékos sörényű hullám-paripák.
Ketten vo...
Bánfai Zsolt: Viharmadár
Úgy látom, ma sem jött el a világvége.
Vállamra passzátszél és halcsont tapad.
A tenger sós vize felragad az égre
és örökkévalóságig lassul egy mozdulat.
Hullámmezővé érik most a felszín,
lebegő tányérok a liliomok –
játszanak mint megsemmisülésig
a hín...