2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
TÓTH GYULA: Velem csalta meg
A k. betűs jelzővel is kezdhetném,
vagy főnévvé is emelkedhetne,
egyértelműen megfeleltethetővé,
adekváttá,
ha tudnám, ha érteném,
mikortól az minden nő,
és hogy minden férfi disznó,
- ez tiszta sor -
de nem minden disznó férfi.
Sajátos aforizma,
tal...
Jóna Dávid: Átvirrasztott éjjel
A szemhéja aprókat remegett,
a háta, a dereka tompán, de folyamatosan fájt,
ott állt, csípőjén megtámasztott kézzel
a derengő fényben, korán reggel, hajnaltájt.
Nem aludt ma éjjel semmit,
gondolatai nem hagyták őt,
a hálószoba ablaka az utcára nézett,
í...
Hegedűs Rita: Búcsú hegedűre és zongorára
Elfogytak a hangok a kottán
zongora bús magányban hív
reszket a hangtalan
billentyűk súlya alatt
olyan pokoli a zörgő
perc most
felnőttként élő talmi
látás vakon hörög
bénítva tested balját
békét hagyva magad mögött
két nappal előbb álmom
ágyán fájd...
Szabó Lajos: reggel-busz-miegymás
korán van
mint vaj a kenyéren
kávé kúszik
lecsúszik könnyen
rohanás
drámai kérdésekkel
teli buszmegállók
jegy nélkül utazó
vicc
kábé lazán vett élet
buszsávon végig futó pillantás
ami szoknya magasságig ér
s szemekbe kapcsol
fényt tüzet
mosolyt
...
KAPUI ÁGOTA: Ráolvasó
etetlek altatlak
sorsommá fogadlak
megkötlek kioldlak
suttoglak sikoltlak
nem látlak nem tudlak
kinyitlak becsuklak
várlak és küldelek
másoknak szültelek
örömnek bánatnak
céloknak vágyaknak
előlem rejtőzöl
csendeddel fertőzöl
magamért bántalak
sor...
Csák Gyöngyi: GÁBOR HALÁLAKOR
Barátom,
emberből maroknyi hamu lettél.
Nem vígasztal,
hogy felfelé emelkedsz,
tudom, versenyeznek érted,
megnyílnak előtted fényes,
égi rezidenciák.
Tárt kapukkal várnak,
hogy kényeztessenek érdemeid szerint,
angyalmelegben lubickolhass…
***
Furcsa...
Keszthelyi György: Kitilt és vége
Volt egyszer hol… de azt hiszem, mégse,
ahol egy vakond s egy királyfi túr
és néhány kukac. Tán a földesúr
beköltözött az egyidejűségbe.
Sötétkék műanyag kaniszterek
közt megrozsdásodott tolókocsin
reggelizek. Kenyér és margarin
annyi, mint bőség. Ugye,...
Kránitz Laura: Monológ…
Magamba fojtok több órányi csendet.
Óh, jaj, pillanatok!
Óh, jaj, percek!
Kesergek.
Fejemet feszíti belső harcom.
Uralhatnám,
de nem engedi akaratom.
Küzdök reménytelenül, esendőn.
Világom keresem,
mit elmosott, tán egy nagy eső.
*
Bolyong a tudat m...
Boda-Kalmár Brigitta haikui
Ősz addig-addig
pajzánkodott – vadszőlőm
vetkőzni kezdett.
*
Magányod hídja
tévelygő útvesztőkből
– hozzám vezetett.
*
Levelek táncát
együtt néztük: hozzám bújt
ragaszkodásod.
*
Bokáig érő
nagykabát a szeretet:
– belül melegít.
...
B. Tomos Hajnal: FÜGGVÉNY
Bőrzsákba dobált ilyen-olyan kellék
a járáshoz, gondolatok áramoltatásához,
érhálók csomói, idegek foszlott rongyszőnyegei,
rostok, sejtek, porcok lánccsikordulása,
mintha odabenn izzadt gályarabok
tolnák, vonszolnák percről percre
előbbre a létet.
Csak...