2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Szentjánosi Csaba: Kétszer érek haza
Őszi balett, ahogy
a levelek forognak, perdülnek,
jövök haza a Kerepesi úton,
km-eivel megajándékoz a város,
a villamos úgy kísér, biztat,
mint tour de francos csapattársak,
előkelő hely megállni a kereszteződésben,
ahol nézhetem utcák találkozási pontj...
Keszthely György: Társtalanság
A példátlan egyedüllét,
saját szelektív főfogásod
jéggé fagyasztja, tartósítja
a napsugár kései álarcát.
Desszertként mit, minek?
A porcelántányér szilánkjai
úgy, darabokban biztonsági széfek.
Álarc a fény, a tél sistereg
Mindenszentekkor, mintha
a ri...
Shogór Susana: Tudományos magyarázat
mint akció a reakciót
mint tézis az antitézist
mint racionális az irracionálist
mint konvex a konkávot
mint centrifugális a centripetálist
mint objektív a szubjektívet
mint gravitáció a súlytalanságot
mint véletlen a szükségszerűt
Feltételezlek.
***
...
Szuhay-Havas Marianna: Mindenszentek
valami áthull az időszitán,
szembe-száll,
rozsdás emlékhintán
mézmadarunk árnya áll,
az a két kis kereszt,
fiad és lányod,
gyökeret nem ereszt,
mennyire utálod,
ha megkérdezem:
Szabad felejtenem?
***
Kapcsolódó alkotás: Hornyik Anna: Elfelejteném - ...
Paul Valéry: Vénusz születése
Örvényanyjábol hűsen s gőzölögve
Viharon áttörve a teste felmerül,
A tenger éppen napra hányta keserűn,
A kínok gyémántjából lép ki nyögve.
Feldereng mosolya, majd hószín karján,
Mit sírva néz a véres vállú napkelet,
A nedves Thétisz gyöngysorai fénylene...
Para Olga: ANYA ÉS FIA
„Visszafogad az ősi rend.”
(Pilinszky János)
*
s szállunk a szélben
anya és fia
talán felkap
a szélvész
forgat
kering
felhőkbe
rejt
s végül
lelkünk lényege
lecsorog zápor
hevében
s az áldott földnek
visszaad
lelkünk lényege
új alakban
a végt...
Barta Georgina Kata: Éji bál
Az éji sötétben susog a falevél
Fürge, hűs szellő halkan dalol
Csillagok fényében szikrát bont a remény
A természet táncra hív, belém karol.
.
Kecsesen libbenünk balra és jobbra
Nincs sötét csak kis félhomály
Forgáskor csiklandoz szoknyámnak fodra
Röpp...
A. TÚRI ZSUZSA: Október
Zizegőn ragyogó csoda-fákon
aranysárga álom lebeg:
az odaláncolt ezernyi napnak
szabaddá válva a teste pereg.
A langyos szélben olvad a lélek:
az éjjel már keményre fagyott,
avarban kövekre, csontokra lépek,
roppan a szikkadt ág, ha halott.
Fénybuborék...
Kolumbán Jenő: Úgy, mint a fák
Megtorpan a lábam,
megállok az őszben.
Szomorú elmúlás,
veled kergetőztem.
Szürke felhőt nézek,
sárga levél pereg.
Magasba felmászó,
majd leeső gyerek.
A fák egykedvűen,
félálomban állnak,
halott leveleik
után csak bámulnak.
És nem emlékeznek,
és ...
Oláh Tamás: Requiem
Gyászének 56 hőseire emlékezve
Kyrie
A novemberi napokat
roncsolt házak, szeplős falak könnyezik.
Tört ablaksereg néz a friss halmokra,
fák és padok hűs pihenői közötti
néma fájdalomra.
Szűk ösvényen járt-kelt
velünk a történelem.
Nem reméltük
a féle...