2024-11-25
Vers (10 talált bejegyzések)
PARA OLGA: LEGSZEBB AJÁNDÉKOM
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s ifjú arc örök fényesség szívemnek
lelkem miattad örök Gyászban él
ó, én Fiam, miért nem öl meg…
Csupa éj és halálvágy dőre elmém
nem fél: az idő múlik eltemet
majd meglátja a világ Kincsemet
arcod varázsa álmomban b...
Zilahi Nono: EUDAIMÓNIA
TE - nem vagy több, csupán az érzés,
mely tombol bennem, s meg akar ölni,
földre dönt és meg akar törni;-
Invitálásod halottidézés.-
Csak ennyi vagy, de bár több lennél:
mintsem fanyar semmi, inkább átok…
S malaszt leszek! Nem kell imádott
totemként pos...
LACKFI JÁNOS: A NŐCI, HA ÖTVEN
A nőci, ha ötven, nem úszik a könnyben,
a nőci, ha ötven, a sminkje decens.
A nőci, ha ötven, nem alél biza könnyen,
légy bár bodybuilder, kósza docens.
A nőci, ha ötven, meg sose döbben,
bár remekül mos, nem mosoda!
Bárki szavára az égbe se röppen,
nem...
Ady András: Múlik, múldogál…
És majd a fák fognak szót emelni
a fejszék ellen, csak tennék már,
mert élesre nyalják ajkukat a harapós
vasak, s ezek beszélni még most tanulnak!
És köhögni fognak az amúgy tiszta
felhők a kombinát felett, túl sok a
tűzbe vetett szent, ez már légszennye...
Csiki Melinda: A SZÖKÉS
A gondok, akár a boldogságok
spontán jönnek,
Nem jelentik be maguk,
ahogy a tempót sem.
Úgy jöttél te is:
könnyelműen,
meggondolatlanul.
És, hogy világodat találtad nálam
maradnál is.
Mindegy, hogyan alakul.
Könnyed kötődés ez,
semmiképp sem vétek.
...
Ötvös Németh Edit: Évek ígérete
sűrű hajad közt kutatom a lényeget
ősz tincsek éveket rögzítettek rá
lágy vonásaid merevvé váltak ahogy
a pelyhes szakállból szúrós borosta fejlődött
rohamos tempóban erdő nőtt arcodon
összefonódott zaklatott világunk
hibát hibára halmoztunk
ránk vetíte...
Márkus László: Madárhangok
Oly vidám a széncinege,
fején fess, fekete kalap,
jól megtömve lám, a begye,
nótás kedve így megmarad.
Sír, jajong a kis pipitér,
bánatát így kiabálja,
mit találtam, oly kicsit ér.
szánjatok meg, így az árva.
2021. 01. 19
Márkus László...
Keszthelyi György: Napló
Kegyetlenül hallgat a város
épülő fele, állítólag
tavasz lesz, talán nyár, mire
teljesen megköt a vakolat
és olyan otthonosan
tespednek el benne a téglák,
hogy még földrengés esetére sem
szilárdítanánk meg egy-két feleséggel
a vézna falakat.
Nem illik...
Arany-Tóth Katalin: CÍMZETT ISMERETLEN
Ajkatok
szitkok, eskük és imák
szomjazó kelyhe,
ökomenikus
oltárokhoz emelve.
Nyelvetek
tövén fekélyes évek,
hónapok, hetek,
vágyra sorvadó
naftalin-ígéretek.
Torkotok
mélyén sötétség lakik.
Bűnök otthona
a gennyé érlelt,
gőgös arrogancia.
Szeme...
Bánki Éva: ITTHON
Olyan éhes vagyok, hogy nincs hol aludnom.
Olyan szomjas, hogy nincs, aki betakarjon.
Olyan szomorú, hogy nincs, aki enni adjon.
Olyan beteg, hogy nincs, aki megbocsásson.
Olyan honvágyam van, hogy itthon vagyok.
54 vagyok, egy 11 éves, csodás k...