Bejegyzések betöltése…
Címoldal Haiku

Vers (10 talált bejegyzések)

Hajnal Éva: Újra
Read more

Hajnal Éva: Újra

Újrahegyezted ceruzámat, érintésén jönnek-mennek szavaim. Egymásba fonódnak, mint a gyökerek, selymes gondolatok úsznak, szállanak, kitárt szárnyakon rezdül általuk a csend. Mintha táncban röppennének kicsiny lábaik, gyöngéden csusszannak a pa...
Keszthelyi György: Kiált a vak madár
Read more

Keszthelyi György: Kiált a vak madár

Becsapódik mögöttem egy napszak, eddig jutottam el. Besötétedett. Elborít mindent a zápor dobpergése, kiált a vak madár: szóra tett-szóra tett. Látást keresek a mesterséges fényben, bokámig ér sok sáros gondolat… hányadik világát élheti a népem? Válas...
Nyírfalvi Károly: MESTERSÉGES IDŐ
Read more

Nyírfalvi Károly: MESTERSÉGES IDŐ

A hangosbeszélő még hallgat. A csodavárók pontosan érkeznek. Nekik valóság a végtelen. Nekem végesség az idő. Mindentől távol a parton heverve elnézném lassan csorgó ólomfalát. Másutt folyónak mondják. Napra indulok, de mégsem. A ködben merev faművek j...
Mórotz Krisztina: Te vagy
Read more

Mórotz Krisztina: Te vagy

Kezem felkarcolta a tüske, amin úgy fut az a szép, piros patak, mint az őszi esőktől síkos öreg tölgy gyökere a levelek között. Olyanok, mint a sötétborostyán fésűk, melyek félresöprik az ég hajából a gubancokat. És te vagy az a halk alázat, amivel én jö...
Oláh Tamás: Valami megmarad
Read more

Oláh Tamás: Valami megmarad

Valami mindig megmarad. Minap egy elfelejtett király torz csontjai kerültek elő egy parkoló építésekor. (Hogy történelmi alak volt akit kiástak, azt minden kétséget kizáróan bizonyította a leszármazottak DNS-ével összevetett vizsgálat.) „Lovat! lovat!...
Márkus László: Szertelen szerenád
Read more

Márkus László: Szertelen szerenád

Hozzám tartozol hozzád tartozom mint Holdhoz az udvara lóhoz a farka vénasszonyhoz a hárászkendő múltamhoz a kudarcok jövőmhöz a sikerek boldog perceink várakozó vágyaink beteljesülések pillanatai vonatok zakatolása Keleti Pályaudvar madártrillával ...
Keszthelyi György: Két parton
Read more

Keszthelyi György: Két parton

Édesanyámnak A drótháló két kegyetlen oldalán forrottak össze ujjlenyomataink –rozsdás kötődések – ott álltunk, mint aszott kopjafák, kapaszkodtunk, mint a gyökerek. Parázslott az aláömlő nap, de látszott már a tűzfal, a vakablak, a fülledt tavaszban ...