2025-01-23
Vers (10 talált bejegyzések)
Mórotz Krisztina: Hány arca
Hány arca van a szerelemnek
ahogy fut álmodó mezőn
szoknyája libben haja kibomlik
és szétterül vágydalos virágok között
beleharap a májusi szélbe suhan
mint vakító fénycsóva égre szegezve
Hány arca van a magánynak
ahogy perceg az óramutató lomhán
c...
Oláh Tamás: Gulag
Gleccserek csikorognak fejedben, utolsó szabad
leheleted jégtömb csendjébe záródik,
arcod barázdáira kiül hideg haragod,
vége-sincs nappalok tilalmai dideregtetnek,
neved sincs már, de számon tartanak, s
otthonod széttúrt emlékei elfutnak előled,
jaj nek...
Nyírfalvi Károly: Kövek magánya
A kő emlékezik.
Nézd ereit, krátereit, pattogzott
sarkait. Ide helyezem a polcra,
esténként hallgatom. Nem szól, csak
régi helyén mohával fedve kezd
suttogni: Kavicsnak véled a halott
egeret, mert nem mozdul? Farkát maga
alá húzta, nyugtával dicsérvén a...
Oláh Tamás: Ítélet
Az ítélkező méri ki
a dicsekvő jó határát,
és jaj a pislogó rossznak,
ha átlép rajta.
A törvénykező
büszke elmével hiszi
a hímzett igazságot,
és a csalogató rosszat,
a kócos való
minden aranyszálát
szét tudja választani.
Pedig a dekoltázsban
a jó í...
Hajnal Éva: Szonett hajnalban
Még álomként ül arcodon az éj,
friss hajnal hallik s rácsorog a bánat,
mint látomás, még összesúg a mély,
de Nap hevéből újra élet árad.
Még majdnem csönd és minden egyszerű,
csak ring a tó és benne életed,
a pára felszáll, szép a mestermű
most alvó v...
Márkus László: Télutó – Triptichon
Barkát bogozgat
a télutó. Új évszak
bolyhos nyitánya.
* * *
Ázott csuhájú
ölyv kisnyulakról mereng.
Ebédje egér.
* * *
Sárkolonc foglya
a fácánt. Éhes róka
áldja az esőt.
B. Tomos Hajnal: VAK SZÖGBEN
Sivatagban, szél rágta-nyomokon járok,
nagyanyám lép elő,
- fehér gyertyaszál -
ölében paprikajancsi-baba vigyorog,
felismerem: én kaptam angyalfiában.
Törékeny ösvény kanyarulatában
szüleim állnak,
mint esküvői képen:
halántékuk egymáséhoz dőlve
né...
Keszthelyi György: Most – és megint
Egy másik temetés utáni nyáron
jöttek és mentek a madarak -
az olvadó hídról nézve
keletre hullámzott a víz,
a barna lé, amelyben a patinás
város magzata megfogant.
Az, aki elég öreg volt, értette
a régi dallamra költött szöveget,
s a szóban rejtőző ör...
Kiss Székely Zoltán: Színek
Fehér - gyász-könnyekkel mosdatott polikrómia.
Fejem lehajtom tested puha párnáira - színekbe
oldom fel testedet.
Vörös vércsomókba könyörgöm a lázam, hiába
a kékbe fulladó októberi utak reménytelensége
hegy nélküli tájon.
Haldokló gőzmozdony szürke ...
Márkus László: Igaz szerelem
Az igazi szerelem
lábujjhegyen jár,
sohasem tolakszik
csak megül csendesen
szívedben, lelkedben.
Megbúvik szerényen,
közben pánsíp hangján
szól hozzád az éjen át,
idézve múltat, jövőt,
örökkévalóságot.
Nem apró szobádat látja,
s foszló függönyei...