2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Márffyné Horváth Henrietta: Születésnapomra
(József Attila versének parafrázisa)
Negyvenhárom éves lettem én,
ezt így még leírni is kemény.
Öreg
Közeg.
Lepergett már a fél életem,
ha a dupláját egésznek vélhetem.
Balek
Matek.
Húsz évem Óbudán maradt,
majd dolgom Vasváron akadt.
Lázas
H...
B. Tomos Hajnal: A TIPP
Már bemérhetetlen emlékezet óta,
amikor isteni jeladás nélkül
egyetlen szénaboglya sem gyulladt ki,
Pythia már akkor megjósolta,
hogy kételyből kiindulva,
csak újabb kételybe juthatunk,
minden hajnalra
napnyugta következik
és porból kelve
csak porun...
Hegedűs Rita: Szeptember
Vattacukor olvad
a mély égi tengeren
szikkadt lába mintha lefelé
lógna meztelen
fecskék ringatóznak a
fényes pókhálóban
Valami más lesz megint
szó szót követve
a diák csak legyint:
Ősz játszik odakint
a bozontos reggeleket
még gyenge eső mossa
zöl...
Luigi Pirandello: Árnyék a vízben
Mélyzöld árnyék a vízen, benne felfordított város,
a fák lombjai fellegpárnákon alszanak,
a kék ég ellebeg, álmos,
a partról félbevágott házak látszanak
s az utcai lámpák, ahogy fölé hajolnak az útnak
egy kötél, az eget metszi szét,
a meszelt falak a víz...
Kapui Ágota: Ősz elől bujdosó
Jön az ősz mint sűrű előérzet
és rányomul ziháló mellkasunkra
mint toronyárnyékban a madarak
csendes zugokba költözik az élet
tört csigaház beomló kotorék
hallgatás vacka a törmelék alatt
védtelen otthona e törékeny létnek
hol sorsunk után ebszemű szél ...
Nyírfalvi Károly: Patakpart, erdő mélye
remete:aszkéta, emberkerülő, embergyűlölő, mizantróp,
az elvonultan élő, magányt kedvelő ember.
Elmegyek, elmegyek én a
Remete rétre, közvetlen az
Út mellé, elmegyek, én el-
megyek, egyedül mégsem
vonulhatok.
Lesznek majd ott borzok,
egerek, meg sa...
Oláh Tamás: A gyönyörök kertje
Ős-én madárfelhője tör ki a mélyből.
A csendet szétvetve a késztetés
kifogyhatatlan tavából kalandos kedvel torony nő,
pelyhes partján szelídített vadak legelésznek.
A tilalomfa ontja bő termését,
az édes alma az élvezet forrása.
De az Atya, a fölöttünk ...
Cselényi Béla: mosógép a versben
él a mosógép
a mai női líra
sorai között
már nem műanyag
immár nem testidegen
csak mint a szappan
megírható tárgy
minden mesterkéltségtől
mentesen zubog
gyomrában oldott
veríték és mosópor
oltja ki egymást
fél évszázada
még teknőt és kulcsszappant...
Jóna Dávid: Visszatérő
Egy tiszta, hófehér inget vett fel aznap,
hűvös tiszteleteként az ünnepnapnak,
s így, az ágy szélén ülve,
hosszan meredt vánkosára,
mint fénytelen, eleven harcok tanújára,
sóhajok, könnyek kolostorára,
csak ült, közönyös hajnalba vonszolva az elhatározás...
Márkus László: Montázs
Lábaim tétova nyomán
megbotlik a ősz ecsetje,
színpompás montázsán
fekete pacákat ejtve,
miközben odvas fatörzs
rejtelmeit fürkészve
piciny gombákat csodálok.
A Tettye szikár fái közt
bújócskát játszó
hűs, hajnali fényben
megkiabál egy rátarti,
vi...