2024-11-14
Vadmalac félpercesek (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: A NAP MÖGÖTT
Vadmalac kérdi: ”Anyám, Apám hol van?”
Malacka enyhíteni szeretné párja fájdalmát, hát ezt feleli:
A Nap mögött. A halottak ott foglalnak helyet.
Vadmalac kérdi: ”Miért nem látom őket?”
”Mert a Nap vakít. Senki nem látta őket.”
Vadmalac: ”Akkor honnan tud...
Gergely Tamás: SZORÍT
Malacka olyan helyzetekről beszélt, amikor az egyén be van szorítva, abba, amit nem akar tulajdonképpen. Egy férfiről, aki előbb a láger elől menekül, majd a szabad világban a természet adta neme nem felel meg.
Vadmalac ráncolja a homlokát, s mintegy biztonsá...
Gergely Tamás: ÉREZ
Vadmalac szerette a színeket. Hiába volt szürke a világ körülötte, a lapon a sárga dominált, egy vörös folt napként bevilágította a lelkeket.
Mert nézték, körbeállták, bámultak, hozzá-hozzászóltak.
Volt, aki kritkusan figyelte: ”Hol lát maga napot?”
S valób...
Gergely Tamás: KOKÁRDA
Malacka még egy kokárdát is kitűzött. Ami Vadmalacot meglepte, kérdezte is: ”Az minek?” Céljuk az ünnepség volt, vagy minek is nevezze, de hát kokárdát… Nem az a fajta a család. Nem az a tradíció.
A magáét, vagyis amit Malacka a kezébe nyomott, a mellényzsebé...
Gergely Tamás: KAUFMANN
Kaufmannt hallgatták, Vadmalac meg Malacka, Puccini-dalokat énekelt. Időrendi sorrendben aznap az egész életmű ment.
Kaufmann mintha arra született volna, hogy Puccinit énekeljen, ez volt a közös megállapításuk. Malacka Pavarottit is emlegetett, viszonyította...
Gergely Tamás: AZUTÁN
A fecskéket várták a tó partján, egy-egy műanyag-ülőkére heveredve. Szerencsére a kabátjuk vastag, hát nem fáztak. Mert még csak a barkák nyitottak, más növény nem merészkedett elő.
A fecskéket nem is úgy várták, estére vagy vasárnap délutánra. Hanem hogy vág...
Gergely Tamás: EGY MÁSIK DARAB
Komája fürkészőn figyelte a Vadmalac csülkét.
”Mi van?” – kérdezte Vadmalac. Majd hirtelen ötlettől vezérelve azt ajánlotta, hogy fogjanak kezet.
Kezet fogtak.
Ettől meglágyult a koma szíve, elmondta:
”A polgármesteré szennyezett. Mocsok tapad hozzá.”
”Vé...
Gergely Tamás: AZ UTOLSÓ
Egy oszlop nekiment Vadmalacnak. A metró kijáratánál. Vadmalac fájdalmat nem érzett, csak valami zsibongást homlok tájon. Ezért nem is káromkodott, se nem haragudott, még meg is ölelte, az oszlopot. Gondolta, pihenjenek együtt.
S hát ahogy az esti fényben eln...
Gergely Tamás: AMIKOR A SAJÁT HANGJÁT HALLJA
Vadmalac előbb nem értette meg, hogy komája szolgáltatja a hangot a mobiljáról. Felismerte magát abban a hangzuhatagban, bár elég idegennek tűnt önmaga számára. De hát mindegy végül is…
Azért azt mégis meggondolta, hogy vajon a hangja mindent elmond róla? Hog...
Gergely Tamás: HOMOGÉN
Legnagyobb meglepetésére komája különös pozícióban találta Vadmalacot. Míg korábban hanyagul ült a széken, néha meg mintha meglovagolta volna, ezúttal egyenes derékkal ült, magasabbnak is látszott, mint máskor.
”Mi az, nyársat nyeltél?” – viccelt vele.
De Va...