2024-11-14
Vadmalac félpercesek (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: TÖMLŐ SZÍVE
Már egy hete nyomta az ágyat, de a fáradsága szívéből továbbra is áradt.
”Tisztul a szívem!”, örvendezett az elején.
Úgy képzelte el, a szívét, akár egy tömlőt, a fáradság pedig foszlányokban távozott. Bal kéz felől feküdt a szíve, akár egy oldalára dőlt dud...
Gergely Tamás: GYANAKSZIK
Vadmalacnak rossz napja volt. Valami keserűt olvasott gyilkos praktikákról, amitől mindenre meg mindenkire gyanakodni kezdett. S akkor lépett be barátja, komája, illetve akit korábban annak hitt.
”Te…?!”, kérdezte tőle.
Érezte a koma a megváltozott hangszínt...
Gergely Tamás: Cliff Edge
Nézi a magas partot, illetve a vakító fehér kőzetet a nevetségesen vékony talaj alatt.
Elképzeli, hányszor bukfencezik a test, amíg a tenger vizével egy szintre ér.
“Attól függ, ki hogyan ugrik…”
“Ott voltam”, mondja.
“Mállik. Időnként egy darab leszakad, ...
Gergely Tamás: Napfogyatkozás
Vadmalac alig ismert rá a komájára, annak az arca teljesen fekete volt. Elröhintette magát, ”Kátrány?”, kérdezte. ”Ó, dehogy. Faszén.”
Nem állta meg, hogy kissé ne nevelje a komát, közli hát vele, hogy: ”Hiszen nem az arcod kellett volna bekenni, hanem egy üv...
Gergely Tamás: FORDÍTSD MEG A LAPOT!
”Mik ezek?, kérdezte Vadmalac komája. – Rajzok?”
A papírlapra bökött a kezében. ”Csupa nyolcas.”
Vadmalac komolyan vette komája kérdését, így okította:
”Először is fordítsd meg a szöveget, mert fejjel lefele tartod. Azután meg fordítsd meg a lapot, mert épp...
Gergely Tamás: CSUHÁS
Komája szólt, hogy úgy érzi, mintha valaki követné. Valaki vagy valami. De ha hátranéz, nem lát senkit.
Vadmalac mosolyogva akarta elintézni a dolgot, mondván, hogy ez paranoiája, ám azért megnézte, nem áll-e valaki az ő háta mögött is. Mert az igazság az, ho...
Gergely Tamás: MALACKÁVAL A PADON
Ültek Malackával a padon. Kéz a kézben, éppen egymásba illett a kettő. Hogy melyiké indult el a másikét megfogni, már nem emlékeztek, lehet, hogy Vadmalac volt a kezdeményező, lehet, hogy Malacka, még valószínűbb, hogy mozdulataink szinkronban voltak.
A távol...
Gergely Tamás: SÚROLT ÉRZÉS
”De hát az olyan fontos volt!”, mondja Vadmalac komája.
Vadmalac pedig ”Pr-pr”, a tépelődés hangszerén furulyázott. Nem tudta, mit válaszoljon, mert nem volt válasza. Elfeledte azt, ami a komája számára oly fontos, hazudni meg nem akart. Hazudni nem volt képe...
Gergely Tamás: ÁRNYÉK
Szünetet tartottak, Vadmalac meg a komája. A nap sütött, ám ők az épület árnyékában hűsöltek. A fény a párhuzamos épületről érkezett, azt telibe találta a nap.
Hanem annak a falán hirtelen valami lezuhant. Azaz úgy látták, hogy zuhan. Vadmalac hamar rájött, ...
Gergely Tamás: BEZÁRUL
Áll Vadmalac a mezőszélen, azaz az obszervatórium domboldalának alján. Olyan a domboldal, mint egy legelő, amit viszont nem is kaszálnak, vagy mint erdei tisztás - az Isten vetette el, ami ott terem, kinő a földből.
Vadmalac közel megy, és hozzászól az immá...