Nem gondolt, álmodta. Több variánsban: Az elsőben még telefonálni akart Malackának, de semmiképpen sem sikerült: vagy a száma nem jutott eszébe, vagy a gép nem működött. Pedig az intézményben több is volt – az lett volna az első munkanapja -, kissé a bukaresti sajtópalotához hasonlított, amelyikben harminc évvel ezelőtt dolgozott, de kiment abból, s az utcán talált egyet. Onnan viszont nem kapcsoltak. Végül egy régi mobilon sikerült volna, de csak egy módosított prefix-szel…
A második variánsra már nem emlékszik az író, de ez volt a harmadik, amit leírt. Álmában pont így történt, még érezte is a kredencet magában. Kellemetlen emléke volt ébren is, hosszú ideig…

***

Mire gondolt az író? sorozatban eddig megjelent írások: itt.

Gergely Tamás fotója

Úgy gondolom, az évek hozzák meg az asszociálás igényét. Egy kis napraforgóról akarok például írni, de ahogy az írás ötlete megszületik, előbújnak emlékeim közül a hozzá asszociálható képek.
Utazunk például Budapestről Kolozsvárra, s nem az egyenes utat választjuk, Szolnokon keresztül az E60-ast, mert az veszélyeket rejt magában: túl keskeny, túl zsúfolt, túl idegesen hajtanak rajta, hanem az M3-ast Debrecen felé, s hát valahol, ahol az M3-as leválik a Miskolc felé vezető sztrádáról, végtelennek tűnő napraforgó mezőket látunk, azok mellett húzunk el, húztunk, pár évvel ezelőtt történt. Szemet gyönyörködtető látvány volt, és számunkra szokatlan, rögzítettük hát a retinánkon.
A másik kapcsolt kép a Facebookról származik: egy napraforgótáblát mutat, amit egy meg nem művelt résztől drótkerítés választ el, viszont a drótkerítésen kívül egyedül áll egy, egyetlen szár napraforgó, egy különutas, megmosolyogni való.
Eltűnt a napraforgó címmel szövegem jelent meg a Lenolajban*, benne egy Mälar-parti magányos napraforgóról írtam, amelyik eltűnt egy…csúnya nap, kihúzták?, leszakították? Ennek kapcsán a növények, sőt emberek kiszolgáltatott helyzetéről elmélkedtem. Illusztrációkét nem mellékeltem hozzá fotót, ugyanis azt hittem, hogy lefényképezni csak akartam a szóban forgót. Amikor viszont a mobilom fényképalbumában babráltam, észrevettem, hogy mégis megörökítettem – az öregség teszi, hogy elfeledtem.. És annyira cingár, kiszolgáltatott, hogy fáj. Meg akarom mutatni most az esetlegesen érdeklődőknek, róla volt szó:

*http://lenolaj.hu/2020/09/28/gergely-tamas-eltunt-a-napraforgo-malar-parti-setak-4/

***

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: LÚDFÉLELEM – – Mälar-parti séták 1.

Gergely Tamás: SZÁRNYASZEGETT LÚD – Mälar-parti séták 2.

Gergely Tamás: BELARUSZ – Mälar-parti séták 3.

Gergely Tamás: ELTŰNT A NAPRAFORGÓ – Mälar-parti séták 4.

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

*

Kötetei
Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely: Mentor, 1998. 88 p.
Torokcsavar (regény). Illusztráció: Maurits Ferenc. Csíkszereda: Bookart, 2010. 238 p.
Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, 2014. 46 p.
Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, 2015. 86 p.
Ki eteti a sirályokat? (anekdoták). Százhalombatta: Üveghegy, 2016. 134. p.
Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
VérHárs  (két monológ). Százhalombatta: Üveghegy, 2020

Gergely Tamás KI ETETI A SIRÁLYOKAT 99+1 anekdota című kötetéből

*

GERGELY TAMÁS BÓDOG című szatirikus kisregénye a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Emlékszem, milyen büszkén beszélt Rafi Lajos a stockholmi városi könyvtárban tartott előadásán arról, hogy egy, a verseit vizsgáló csoport megállapította, hányféleképpen jelenik meg verseiben a nő. Nos, nekem nincs házi kritikusom, úgyhogy leírom én, hogy Vadmalac-félperceseim központi figurája, Vadmalac több személy tulajdonképpen,  multipersona, néha igen okos, néha pedig megmarad a gyermeki csodálkozás szintjén.

Ilyen talán az Almamag Vadmalaca, amikor is a Garcia Marquez-i szürrealizmushoz hasonlóan furcsa következtetésekre jut. Az Almamag jó pár évvel ezelőtt született, s egy svéd nyelvű kísérletnek az utórezgésként jött létre.

***

ALMAMAG

Vadmalac három almaevési periódust különböztetett meg a saját életében. Az elsőben anyja hámozta, vágta fel szeletekre, majdhogynem dugta a szájába az almát. A másodikban Malackától tanulta el a szárat kivéve elmajszolni az egészet, attól a gondolattól indíttatva, hogy mindent a Jóisten teremtett, s hogy a mag evése külön élvezetet jelent.
Viszont most a harmadikban kételye támadt: ”Hátha kikel a mag a gyomromban? Az a tulajdonsága.”
Ezt gondolta, s látta is már, ahogy az a almafa kinő belőle, a száján keresztül.

***

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Aki ma Magyarországon él, magyar állampolgár, és nem érti, hogy az erdélyi, felvidéki, stb. kisebbségi magyar miért panaszkodik szomorú helyzetére, anyagi és szellemi romlására a diaszpórának, kisebbségnek, a szüntelen beolvasztási kísérletekre, az cseréljen hazát azokkal, akik a kisebbségi létet nem választották, hanem a nyakukba szakadt.

Ne lehessen választani utódállamot, hanem kisorsolnák, ki hova szakadjon. Esetleg családostul. Kapja meg az illető állampolgárságot, amikor átlépi a határt, ugyanakkor veszítse el automatikusan a magyart. Magyar zászlót vihet magával, de kopott- szakadtat a számára kiutalt erdélyi, felvidéki, stb. házban is talál, mert azt féltve őrizték.

A kopirájtot természetesen kérem magamnak.

***

Erre gondolt az író

Talán kitalálta az olvasó, hogy az író erősen felindult állapotában szokta ezt a kopirájtot megfogalmazni. Amikor szűakgyúak azt szimulálták, hogy ő román, mert Brassóban született.

***

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás Kopirájt című sorozata a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás Kopirájt sorozata a Két évszak oldalán

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Na most az általam feltalált módszer az, hogy minél nagyobb a has, annál többet kell adni neki. Hadd legyen még nagyobb, még nagyobb, legyen gömböc, mint a mesében. Mert –

Mert népi bölcsesség, vagyis nem én találtam ki, minden göböc kifakad. Minél nagyobb, annál hamarabb. Fakad ki. S nem lesz akkor, aki harácsoljon. Érthető, nem?
Kérem is rá azonnal a kopirájtot!

***

Erre gondolt az író:

Van nekem egy ilyen, a blődli felé hajló sorozatom: a KOPIRÁJT. Nem teljesen blődli, csak a hangulata, tulajdonképpen km, oly dolgokra hívja fel a figyelmet, viszont tudatában van annak, hogy komoly dolgokra nincs megoldás. Legalábbis nem félblődli stílusban. Hogy feltaláltam volna a diktátor-hormon ellenszerét, ki hiszi el, de legalább nevetve tudatosodik bennünk, hogy mi a rossz. Vagy, hogy a mindennapi harácsolásról posztolók tudják, hogy minden gömböc kipukkad, de csak jelképesen történik…

Nyilván alkalom is kell ezek megírásához, hely a publikálásukhoz. A Sall László által szerkesztett Két évszak jó helynek bizonyult, ott a kíváncsi többet is megtalál. A harmadik évszak hallgatós volt, most, hogy nyugdíjaznak, talán feléled a rovat is.

A mostani ”kopirájt” egy konkrét képmontázs alapján készült, onnan az ötlet, de az igazságát sok-sok keserű  Facebook-posztoló határozta meg.

***

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás Kopirájt című sorozata a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás Kopirájt sorozata a Két évszak oldalán

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

***

Erre gondolt az író

Hát ez a mai világ, erről írtam a tegnapi félpercesemben (A kettő együtt) illetve a hozzá ragasztott ”miregondolt”-ban. A két hír egymás mellé montálva rendkívüli feszültséget jelent, én ezt a műfajt ”zanzibár”-nak nevezve akkor műveltem, amikor a most brno-i lakos Szabó Géza az Erdélyi Teraszt szerkesztette. Heti öt zanzibárban voltunk megegyezve, s én teljesítettem, majd azokat felhasználva állt össze a Torokcsavar című terjedelmesebb szövegem. Tele annyi feszültséggel, hogy Hürkecz barátom naponta egyet olvasott el, annyit bírt meg…

***

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Erre gondolt az író:
Gergely Tamás: A CIRPELÉS ELMARADT

A kettő együtt című félperesem alapötletét egy tévédokumentum szolgáltatta: Fülöp-szigetek egyik lelőtt áldozata feküdt a saját vérébe fagyva, s hát láthatóan, hallhatóan, tőle cirka 15 méterre karaokeverseny folyt. Az alapmondanivaló már évek óta bennem, tulajdonképpen azt írtam meg a ”zanzibárjaimban”, az élteti a Torokcsavar című regényemet: míg a világ egyik pontján halnak éhen, s folyik az erőszak, a másikon mulatnak, tengerbe süllyesztik a fölös élelmet.
No de ugyanaznap Hararéből is láttam tudósítást, este volt, nem tudtuk, mi lesz Mugabéval, s hát a tudósításba a tücskök vagy sáskák, vagy mi belecirpeltek – élték, ugye, az életüket. Gondoltam, jó ötlet, újabb dimenziót ad a félpercesnek, hogy valahol a közepén a tücskök cirpelnek, egy rövid mondat beleszúrva az amúgy sem testes szövegbe.
No de félpercesem írására a könyvtárban került sor, különböző feladatok – másoljak, váltsak fel egy tízkoronást, hogy legyen a vécére, adjam elő az augusztusi Dagens Nyhetert – szóval az alapkonfliktusra koncentráltam, s a… cirpelés kimaradt. Közlés végett a félpercest azonnal leküldtem a Lenolajnak, úgyhogy kimaradt most már végleg…

***

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

***

Erre gondolt az író:

Elég sokan megfordultak bukaresti lakásunkban, barátok. Sejtettük, hogy van köztük olyan, aki – valószínűleg – kényszerűségből jelenti is, miről beszéltünk, nem tudom meg már soha, mert nem nézek utána, nem kértem ki a dossziémat a belügytől, és sajnálom tulajdonképpen azokat, akik besúgásra kényszerültek.

Viszont a téma aktuális volt, ugye, nemcsak a román, hanem a magyar fővárosban is, talán egész Kelet-Európában, és a történelem szele elérte Vadmalacot is, ott, a Bükkben, ahová menekült. Úgyhogy az ingerültsége motivált. De nem biztos, hogy a komájával szemben fair volt…

***

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.

1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

***

Cliff Edge
Fotó: Gergely Tamás

Erre gondolt az író:

Gyakran konkrétumokból indulok ki Vadmalacaim írásakor. Ilyen a Cliff Edge – nézem a nyári képeket egy délnyugat-angliai útról. A Cliff Edge látványnak is érdekes, a vakító fal a tenger partján, valami hasonló élmény az volt, amikor hajóval közelítettük meg a német partokat Stralsunddal szemben.

Szóval ott jártunk a szakadék közelében, a fotót magam készítettem, közben olvastuk, hogy az öngyilkosok egyik kedvenc helye a Cliff Edge – miért? Talán mert olyan szép, ki tudja… Mennyire gyakori az öngyilkosság, számokat nem ismerek, de másként nem szereltek volna fel telefonokat az ösvény mentén. Ha valakiben mégis van annyi lélek, beszól, érte jönnek, jobb belátásra bírják.

Hát ez is az emlékeim közé tartozik, amikor az ötlet megszületik, hogy Cliff Edget is bevegyem Vadmalac-félperceseim közé. Nem azért, mert bármikor is megfordult volna a fejemben az öngyilkosság gondolata, de hát Vadmalac nem én vagyok. Nem mindig én vagyok. Még ha többen rá is kérdeznek, úgy gondolják.

Én se pap, se katolikus, nem vagyok, s idáig a nagyobb tragédiák is elkerültek, úgyhogy meggyőződésem, hogy nem szabad eldobni azt, amit ”ajándékba” kaptunk, a Természettől, a Teremtőtől, nevezze ki, ahogy akarja, az életet. Valahogy így gondolkozik Vadmalac is, amikor a fűcsomót olyan görcsösen szorítja a félpercesben.

***

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.

1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Júniusban jelent meg Fifi című könyvem az Üveghegy Kiadónál. Hogy mire gondoltam írásakor, tisztázom azt is azonnal, előbb hadd mondjam el, mire gondolok most. Arra, hogy “végre!” Mert a meseregény megjelenésének története van:

A Fifit körülbelül huszonöt éve írtam, s a kolozsvári gyereklap, a Napsugár közölte folytatásokban. Majd monológot készítettem belőle, előbb tehát mese volt gyerekeknek, de a monológ felnőtteknek íródott. Vörös Fifi címmel a Látó közölte, a marosvásárhelyi irodalmi lap, s ha igaz, amit a szerkesztője üzent, akkor a korrektoruk azt mondta, hogy addig ez volt a náluk a legszebb szöveg…

Na jó. A Fifi pályázatot is nyert, azaz a zsűri különdíját kapta meg a budapesti Korona Pódium pályázatán. A zsűriben helyet foglaló Csete Katalin nézte ki magának, hogy eljátssza. És el is játszotta a budai Korona-színpadon, majd egy svédországi turnén három városban (Stockholm, Södertälje, Uppsala). Södertäljében történt, hogy a szünetben odajön hozzám egy néző, s azt kérdi: hogyan lehet egy illatcseppecskéről (mert Fifi a vörös áfonyának az illata) egész estét betöltő színdarabot írni?

Próbálkoztunk Damó Istvánnal, akit még Bukarestből ismertem, s akit az illusztrálásra kértem fel, hogy megjelentessük könyv formájában, sőt egy magyar-svéd Fifi gondolata is felmerült (svédül Gogo lett volna a címe), de a helyzet nem úgy hozta, úgyhogy most, húsz évre rá az Üveghegynél jelenik meg a Fifi Damó újabb sorozatával (“Azóta fejlődtem.”) Kérésem teljesült, az illusztrációk aláhúzzák azt, hogy a mese 9-től 99-évesekig olvasható, vagyis felnőtteknek is szánt.

Ez így van: az első meseregényem, a Szépvölgyi mesék, még a hagyományos: a történetből lehet levonni esetleg következtetéseket, tanulságot. Ebben viszont minden lebeg: a Szakadék esetleg nem is a valóságban rémiszt, hanem a gondolatainkban, Szitakötő szitája sem biztos, hogy az, amit a tó partján kötnek, hiszen szóból kötögetik. Ezért akartam két évtizeddel az első megjelenés után is kiadni – nemcsak, mert a konkrét-átvitt jelentések játékát szeretem, hanem mert úgy érzem, hogy az üzenete ma is érvényes.

S hogy mire gondoltam…, hát az elmúlásra. Fifi, ugye, kiosztja magát, lejár a feladata. Szüleim nem sokkal azután haltak meg, én előre elsirattam őket.

Szitakötő szitája
 (Fifi, részlet)

Minden cseppecskének van, legalábbis az indulásnál, egy szitakötője. Az enyém – mint korábban mondottam – a Tó fölött székelt, a Szakadéktól mindössze egyetlen lépésre, és… egész áldott nap a szitáját kötötte. Alighogy megpillantott, pászítgatni kezdte a szavakat, amelyekkel befoghat, gondolatokat, amelyek, mint kiderült, rám nem találtak. Puttonyom látta meg elsőnek, ízelt ujjaival azt még befűzte volna. Színem is volt, ugye, vörös, illatom, az Áfonyáé, de hogy a Szakadéktól nem félek…
Olyan szánalmasan nézett ki, hogy megsajnáltam, és hozzászóltam:
– Miért félelmetes a Szakadék?
Ezt válaszolta:
– Hiszen nem látni a végét. Sőt, még az elejét se.
Ahogy kimondta, megnyugodott, mint aki szilárd parton áll. Én viszont tovább firtattam:
– Minden félelmetes, aminek nem látni a végét, sőt, még az elejét se? Kérdésem olyan volt számára, mint a bizonytalanság hűvös szele, úgyhogy Jóságába – mint egy kötélbe – kapaszkodva óvott engem:
– Igen, lányom.

***

Gergely Tamás: Vörös Fifi

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

***

Mire gondolt az író? rovatban megjelent alkotások

]]> https://lenolaj.hu/2017/09/30/gergely-tamas-a-fifi/feed/ 2