Mese – Lenolaj https://lenolaj.hu kulturális online műhely Tue, 30 Apr 2024 22:03:54 +0000 hu hourly 1 https://wordpress.org/?v=4.9.25 Fellinger Károly: A CIGÁNYOK ŐSEI https://lenolaj.hu/2024/04/08/fellinger-karoly-a-ciganyok-osei/ https://lenolaj.hu/2024/04/08/fellinger-karoly-a-ciganyok-osei/#respond Sun, 07 Apr 2024 22:01:54 +0000 http://lenolaj.hu/?p=7728 Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény kosárfonó a feleségével és tizenkét éhező gyerekével. A kosárfonó meg a felesége olyan nehezen keresték meg a betevő falatot, hogy az Atyaúristen megsajnálta őket. Üzent hát a diószegi pappal, hogy másnap látogatást tesz náluk. Hej, de kétségbe esett ekkor a szegény ember hitestársa! Sírva mondta a férjének:
– Férjem uram! A legkisebb két gyereknek se ruhája, se cipője. Aztán mit fog gondolni az Atyaúristen, ha meglátja őket, meg a többi ágrólszakadtat?! Hisz azoknak sincs rendes ruhájuk.
– Tudod mit? – szólt a férje. – Rejtsük el legalább a két legkisebbet a közeli nyárfaerdőben.
Így is történt. Fogták a két csóré gyereket, elvitték őket az erdőbe és mindkettőt betették egy verembe.
Jön ám másnap az Atyaúristen. Megkérdi az asszonyt:
– Ez a tíz gyereked van, Juliska? (Merthogy így hívták a szegény ember feleségét.)
– Ez a tíz bizony, itt görbüljek meg, ha nem mondok igazat – felelte Juliska.
Erre az Atyaúristen csettintett az ujjával, s kolbásszá változott a kerítés, mézeskaláccsá a házikó. És ez még nem minden! Mielőtt eltávozott volna, egyenként megáldotta a gyerekeket, s a tenyerükbe tett egy-egy ürgetarisznya aranyat.
A házigazda már alig várta, hogy jótevőjük eltávozzon. Uzsgyi, rohant lélekszakadva az erdőbe a két csóré gyerekért. De bizony hiába. A verem üres volt. Amikor a felesége tudomást szerzett a történtekről, nagy szomorúságában megőszült. Amíg élt, minden egyes nap a veremhez járt imádkozni, hátha előkerülnek szívétől fakadt legkisebb csemetéi. Ám hiába imádkozott, a két kisgyerek nem került elő.
A gyerekeket azonban nem nyelte el a pokol. Segített rajtuk az erdő szelleme, a háromszemű manócska. Megmutatta nekik az erdőből kivezető utat. A kisfiú meg a kislány megköszönték a segítséget, és nyakukba vették az erdőt. Onnan ki is találtak, ám a hazafelé vezető utat hiába keresték. Ma is a nagyvilágban bolyonganak nincstelenül, nem lelve helyüket sehol a világon, de mégis boldogan. Talán mert mindenütt jól érzik magukat benne. Ők a cigányok, a romák ősei, akiknek még az Atyaúristentől sem jutott áldás.
Hogyha találkozol velük, szorítsd meg erősen a kezüket, az egész biztosan szerencsét hoz!

***

Kapcsolódó oldalak:

Fellinger Károly alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Megjelent Fellinger Károly: Ilka vára című mesekönyve

]]> https://lenolaj.hu/2024/04/08/fellinger-karoly-a-ciganyok-osei/feed/ 0 Fellinger Károly: GALAMBLELKŰ https://lenolaj.hu/2023/11/20/fellinger-karoly-galamblelku/ https://lenolaj.hu/2023/11/20/fellinger-karoly-galamblelku/#respond Sun, 19 Nov 2023 23:01:31 +0000 http://lenolaj.hu/?p=9358 Valamikor régen, élt egyszer Királyréven egy szegény, megtört özvegyasszony. Szegény is volt, magányos is, mert még gyerekkel sem áldotta meg a teremtő. Nem futotta neki tüzelőre, az erdőből meg rőzsét sem gyűjtögethetett, mert azt megtiltotta a király őfelsége. Legtöbbször didergett hát düledező vityillójában, akárcsak annak rozoga kéménye a csillagos ég alatt.
A szomszédnak volt egy bikaborja. Igen szilaj állat lévén, átugrotta a kerítést, és felöklelte az özvegyasszony szellőztetésre kirakott vánkosát. Szállt is abból a lúdtoll! A szegény asszony szaladgált az udvaron, igyekezett volna összeszedni a tollat, de hiába. Úgy fújt a szél is, mintha sietős dolga volna, hát szanaszét fújta a könnyű tollpihéket.
Az özvegyasszony ekkor csüggedten megszólalt:
– Ah, Szélkisasszony, vidd csak, teljék benne kedved !
És mit ad az ég ! Mindjárt ott is termett Szélkisasszony.
– Tudod mit, te szegény asszony! Szerencséd, hogy kisasszonynak szólítottál. Ajándékodért ajándék jár cserébe. Adok neked egy rózsaszínű vánkost, rakd éjszaka a fejed alá. Amit álmodsz, holnapra beteljesül.
Azzal egy gyönyörű, rózsaszínű, puha párnát nyújtott át az asszonynak, s mire az magához tért meglepetésében, Szélkisasszony már el is tűnt.
Várta az éjszakát az özvegyasszony, mint a kocsmáros a borravalót. Alighogy lehajtotta a fejét a puha, új párnára, már aludt is. Mit gondoltok, mit álmodott akkor éjjel? Nem álmodott másról, mint egy húsz év körüli okos gyerekről, akinek ő az édesanyja.
Reggel egy vidám hang ébresztette:
– Keljen fel, édesanyám, kész a reggeli!
Hát uram, istenem, egy húsz év körüli, kedves fiú költögette. A saját fia! Hej, de boldog is volt a szegény asszony. Nem is csoda, hiszen élete vágya teljesült. A fiú dolgos volt, sokat segített az anyjának a ház körül. Az állatokat is szerette. Ha meg akarta etetni a kutyáját, Pajtást, s elkiáltotta a nevét, előbb jelent meg a macskája, ha meg azt mondta: Cirmos, jer elő, Pajtás máris ott várakozott a finom csontocskára.
Hanem egy napon az a hír járta be az országot, hogy a király elherdálta a vagyonát, és teljesen leszegényedett. A gonosz király kiadta a parancsot a hajdúinak, hogy keljenek át a feketevízi réven, és vegyék el az emberektől az összes búzát, rozsot, még a vetőmagnak valót is.
Királyrévbe is eljutott ez a szörnyű hír. Sírt, rítt mindenki a faluban. Jöttek is a hajdúk, leseperték a padlásokat és a szekerekre rakták a gabonát. Ám ekkor csoda történt! A legényke és az édesanyja előtt megjelent Szélkisasszony. Egy nádsípot nyújtott át a legénynek:
– Ha ebbe belefújsz, egykomám, magad is elámulsz.
Belefújt a legényke a sípba. Abban a pillanatban a világ összes madara összesereglett a falu fölött. Olyan sötét lett, hogy nem látták egymást az emberek. A madarak megmerítették csőrüket a gabonában, vitték a búzát a boronált földek felé. Szórták a magot a szántóföldekre, lábukkal és szárnyukkal betemetve azt a földbe.
Megijedtek a hajdúk. Mit szól ehhez majd a király? Mi lesz, ha kérdőre vonja őket, hová lett az elorzott gabona? Hát inkább otthagytak csapot-papot, és százfelé szaladtak.
Időközben a koronáját is eladta a király, csak hogy pénzhez jusson. Mérgelődött is az egész ország népe, hogy ilyen ebadta királyuk van.
A következő évben Királyréven annyi búza termett, hogy a csodájára jártak egész Mátyusföldön. Ráadásul a szomszéd falvakban alig termett valami. A szegény özvegyasszonynak se kellett többé nélkülöznie, se fagyoskodnia. A fia, Galamblelkű – akit a falubeliek neveztek el így – gondoskodott az ennivalóról, de a tüzelőről is. Még meg is házasodott. Mégpedig Szélkisasszony egyetlen, csillagszemű leányával.
Amikor híre ment, hogy a király eladta a koronáját, a nép föllázadt.
– Tönkretette az országot a szégyentelen! És ugyan miféle király az, akinek koronája sincs?! – kiabálták az emberek mindenfelé.
Tömegestül özönlöttek be a palotába, és elkergették a mihaszna királyt.
– Galamblelkű legyen az új király! – kiáltozták.
Azután fényességes ünneplés közepette meg is koronázták helyette Galamblelkűt. Az új király igazságosan és okosan vezette az országot. Hát még milyen boldogan élt csillagszemű feleségével!
Ennyi volt, mese volt, így mesélte egy kobold. Erre futott, arra futott, malac füle neki jutott.

(Királyrévi monda nyomán)

Kapcsolódó oldalak:

Megjelent Fellinger Károly: Ilka vára című mesekönyve
Fellinger Károly alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Fellinger Károly Mindjárt gondoltam című kötete már az interneten keresztül is rendelhető ITT.
Fellinger Károly további kötetei rendelhetők: ITT.

Fellinger Károly az általános iskolát szülőfalujában Jókán, középiskolai tanulmányait Galántán a magyar tannyelvű Kodály Zoltán Gimnáziumban végezte, ahol 1979 és 1983 között az iskola lapjának, az Alkotó Ifjúságnak-nak főszerkesztői tisztségét is ellátta. Versei az 1980-as években antológiákban is megjelentek. Első önálló verseskötete az 1991-ben megjelenő Áramszünet, ezt követte az 1996-ban kiadott Csendélet halottakkal. Az Égig érő vadkörtefák (1997) című kötetében Mátyusföld mesekincsét, hiedelemvilágát dolgozta fel prózában és versekben. 1993-tól a Jókai Szó negyedévente megjelenő regionális lap szerkesztője. Helytörténeti írása a Honismereti Kiskönyvtár könyvsorozatban jelent meg 1997-ben Jóka – Nevezetességek címmel. A 2004-ben kiadott Fészek az égen című verseskötetét, 2006-ban a Fűhárfa, 2008-ban a Szélkergető, kerek köpeny gyermekversei követték. A 2009-ben megjelenő Hajléktalan búzavirág. Mátyusföldi mondák és hiedelmek kötetében Mátyusföld mese- és hiedelemvilágát jeleníti meg. 2010-ben két gyermekverskötete jelent meg, a Dióbölcső, mákfejcsörgő és a Mákom van. Csomagmegőrző című válogatáskötete 2011-ben jelent meg. Rész és egész című 2013-ban megjelent kötete 2004 és 2012 között írt verseinek válogatása.

2016-ban Különbejárat című kötetéért Madách-nívódíjban részesült. Ugyanebben az évben versei bekerültek a Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2016-os antológiájába. 2016-ban megjelent Kéreggyűjtés című kötete, valamint a Fellinger Károly legszebb versei az AB-ART kiadásában, valamint verseinek spanyol és angol fordítása Dios está ausente, illetve Sieve of Light in the Pine Forest címmel Spanyolországban és Kanadában.

2017-ben megjelent A Kincsesláda-The Treasure Chest című mesekönyve kétnyelvű, magyar-angol kiadásban. Ilka vára című mesekönyvéért a Szlovákiai Magyar Írók Társasága neki ítélte a kétévente átadásra kerülő Simkó Tibor-díjat. A kultúra terén kifejtett tevékenységének elismeréseként megkapta Nagyszombat megye elöljárójának emlékérmét.

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Köteteit eddig angol, német, román, szerb, francia, orosz, szlovák és török nyelvre fordították le. Verseivel egyedüli szlovákiai költőként került be a 2015-ös Költészeti Világévkönyvbe.

Versei többek között az Irodalmi Szemle, Kalligram, Prae, Parnasszus, Szépirodalmi Figyelő, Kortárs, Palócföld, Műút, Tiszatáj, Híd, Korunk, Székelyföld, Helikon, Látó, Irodalmi Jelen, Új Szó, KULTER folyóiratokban jelentek meg.

Elismerései

2017: Nagyszombat megye elöljárójának emlékérme a kultúra terén kifejtett tevékenységért
2017: Simkó Tibor-díj
2016: Madách-nívódíj
2014: Forbáth Imre-díj
2010, 2011: Arany Opus-díj

Művei
Lélekbogáncs; Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2022
Bóklászó; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2021
Barangoló; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2020
Zebra az autómosóban; Anser, Hetény, 2020 (Kabóca-könyvek)
Lófráló; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2020
Csatangoló; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2019
2018: Szimering, Kalligram Kiadó, Pozsony, Szlovákia
2018: Hullámvasút (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2018: Mindjárt gondoltam (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2017: A Kincsesláda – The Treasure Chest (mesék magyar-angol kiadásban), AB-ART, Pozsony, Szlovákia
2016: Fellinger Károly legszebb versei (versek), Ekecs, Szlovákia
2016: Sieve of Light in the Pine Forest (versek angolul), Ekstasis Editions, Victoria (Brit Columbia), Kanada
2016: Dios está ausente (versek spanyolul), Luhu Editorial, Alcoy, Spanyolország
2016: Ilka vára (mesék), Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, Szlovákia
2016: Kéreggyűjtés (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Különbejárat (versek), Media Nova M, Dunaszerdahely, Szlovákia (Madách-nívódíj)
2015: Pokora (versek szlovákul), Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, Szlovákia
2015: Bétonnière ivre (versek franciául), Éditions du Cygne, Párizs, Franciaország
2015: Kincsesláda (mesék), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Zavesa iz lucsej szveta (versek oroszul), Vest-Konszalting, Moszkva, Oroszország
2015: Tevazu (versek törökül), Siirden Yayincilik, Isztambul, Törökország
2014: Din cartea uitarii (versek románul), Tipo Moldova, Iași, Románia
2014: Humility (versek angolul), Libros Libertad, Surrey, Kanada
2014: Jancsi és Juliska (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2014: Csigalépcső (válogatott gyerekversek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2013: Poniznost (versek szerbül), Umetnicka Scena Siveri Janos, Mužlja, Szerbia
2013: Demut (versek németül), Windrose, Frauenkirchen, Ausztria
2013: Morzsabál (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2013: Alázat (válogatott versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2012: Rész és egész (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Mákom van (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Csomagmegőrző (válogatott versek), Mosonvármegye Könyvkiadó, Mosonmagyaróvár
2010: Dióbölcső, mákfejcsörgő (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2009: Hajléktalan búzavirág (mesék, mondák), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2008: Szélkergető kerek köpeny (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2006: Fűhárfa (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2004: Fészek az égen (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1997: Jóka-nevezetességek, Honismereti Kiskönyvtár, Komárom, Szlovákia
1997: Égig érő vadkörtefák (mesék és gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1996: Csendélet halottakkal (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1991: Áramszünet (versek), Madách, Pozsony, Szlovákia

]]> https://lenolaj.hu/2023/11/20/fellinger-karoly-galamblelku/feed/ 0 Barta Zsolt: MANÓ HÁBORÚ https://lenolaj.hu/2022/04/20/barta-zsolt-mano-haboru/ https://lenolaj.hu/2022/04/20/barta-zsolt-mano-haboru/#respond Wed, 20 Apr 2022 06:32:59 +0000 http://lenolaj.hu/?p=32559 Hogy ki volt Hovatovább kapitány, arra ma már csak kevesen emlékeznek. Még a nagy CsüngőBüngő Erdőben történt, hogy egy ízben háborúra keveredtek egymással a zöld és a kék manók. Püfölték a másikat rothadt almával, szottyadt körtével, már a Nap is szilvalétől csurgott, amikor felharsant a kürt:
Hovatovább kapitány megérkezett!
Összetanakodtak a manók, senki nem értette, ki ez, miért jött, egyszóval mit akar.
Ősz öreg manó lépett a tisztásra, kiskocsin egy sündisznót húzott.
– Ki ez?- kérdezték a megdöbbent manók.
– Ő az igazmondó sün. Kérdezzetek tőle valamit!
Hosszas tanakodás után a következő kérdést fogalmazták meg a manók:
– Miért nem zöldek a kékek, avagy miért nem kékek a zöldek?
A sündisznó nagyot kacagott:
– Okosabbat nem is kérdezhettetek volna. Menjetek ki valamennyien éjfélkor az erdőbe, s meglátjátok, sötétben minden manó egyforma!
Hovatovább kapitány fogta erre a kis szekeret, és ahogy jött, úgy el is tűnt vele.
Azóta béke honol a manók között.

 

Barta Zsolt alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Barta Zsolt. Miskolcon született de Budapesten él. Végzettségére nézve orientalista, múzeumpedagógus, no meg újságíró, de dolgozott már műtőssegédként, tejipari raktárosként, tanszéki könyvtárosként és főiskolai rektorként is. Általában sokat ír, mégis keveset, bár tudja, hogy nem kilóra megy. Írásai az ÉS-ben, a Holmiban, a Kalligramban, a Spanyolnáthában, az Irodalmi Jelenben és a Napkútban jelennek meg. Könyvet is írt. Eddig egyet.

 

 

 

 

Dr. Barta Zsolt: A mongol tűzkultusz

A tűz az emberiség egyik legelemibb élménye, és szinte minden kultúrában számtalan hiedelem, szokás, illetve vallási és profán képzet kapcsolódik hozzá. A tűz a hagyományos mongol kultúra egyik központi szimbóluma is, és sokrétű szerepkörrel bír a kultúra különböző szféráiban. A szerző neves mongolista, aki sokéves egyetemi oktatói tapasztalattal is rendelkezik. Doktori disszertációjának továbbdolgozott változatában tudományos alapossággal ismerteti, hogy milyen szerepet játszik a „tűz” a mongol kultúrában. Ennek keretében a szimbólumok világától a tűzhöz kapcsolódó szokások ismertetésén át a tűz rituális jelentőségéig a társadalmi és kulturális jelentések sokaságát elemzi. Sok olyan vallási és folklórszöveget közöl, amelyek a tudományos vizsgálatot élővé, érthetővé teszik. A mongol kultúra számunkra azért is fontos, mert a magyarság múltjával is összekapcsolódó hajdani lovas nomád világban gyökerezve, a jelenkorra egy sajátos, sokszínű hagyományt teremtett. Sok szempontból egzotikus jellege ellenére sok más sztyeppei eredetű vagy szibériai nép világképével, szokásaival a mongolokat többek között éppen a tűzkultusz több eleme kapcsolja össze. A kötet sokéves kutatómunka eredménye, amelyben egy konkrét kulturális jelenség vizsgálatán keresztül nyerhetünk bepillantást e távoli nép gondolkodásmódjába, szokásaiba, vallásába. Azoknak ajánljuk e munkát, akik hiteles forrásból kívánnak megismerkedni az emberi kultúra egyik legősibb elemét jelentő tűz sokrétű szimbolikájával és ennek a mongol kultúrában megjelenő változataival.

]]> https://lenolaj.hu/2022/04/20/barta-zsolt-mano-haboru/feed/ 0 Fellinger Károly: NAPSUGÁRKISASSZONY https://lenolaj.hu/2019/04/15/fellinger-karoly-napsugarkisasszony/ https://lenolaj.hu/2019/04/15/fellinger-karoly-napsugarkisasszony/#respond Sun, 14 Apr 2019 22:45:57 +0000 http://lenolaj.hu/?p=1581 Hol volt, hol nem volt, megszületett végre Napsugárkisasszony, akit a tündérek küldtek a tarka mezők, mézillatú virágok és jámbor tekintetű állatok védelmére. Édesanyja nagypénteken, majd Szent György napján kukoricaszemmel a tenyerében megmosdatta a Kis−Duna meleg forrásában, ezáltal óva őt a kiütésektől, a kelésektől, a szeplőtől, az összes ártó betegségtől. Fürdővizébe babakorában a bőség áldásáért rézkrajcárt rejtettek, s egészséges, üde almát dobtak, hogy szép kerek, piros legyen az orcája és világraszóló a szépsége. Napsugárkisasszony titka az egyszerűségében, a szabadságában gyökerezett. Olyan gyökér volt ez, mint az égig érő fa gyökere. Napsugárkisasszonyt ezért is félteni és óvni kellett a boszorkányoktól, akik a kéményen át fekete macska képében belopakodnak az ágy vagy a dunna alá, szemmel verést és igézést okozva.

Napsugárkisasszonyt még a tüzesemberek is szerették. Tudták, ha vele együtt ülnek fel az ekére, nem űzi el őket a gazda goromba tekintete, s ami a fő, félni sem fognak tőlük. A tündérek megvédték a boszorkánytól Napsugárkisasszonyt. Akár a míves bábák, fürdővizébe gyöngymagot köptek, füle tövét finom vadkörtefa korommal kenték be, a nyakába vagy a karjára pedig piros masnit kötöttek.

Telt−múlt az idő, Napsugárkisasszony felcseperedett, és elindult világot próbálni. Először Holdanyóhoz ment. Minden áldott nap felsöpörte az egész Holdat, lemosta hegyeit, völgyeit, agyagos földdel, pontosabban agyagos holddal fölcsapolta udvarát. Ezt tette egy álló éven át, szorgalmasan és alázattal. Hiába bujtogatta a szél Napsugárkisasszonyt, hogy kár sürögnie−forognia, hiszen csupán huszonnyolc naponként látja édesanyja egésznek a Holdat, ráadásul az egyik fele láthatatlan az emberek előtt.

Napsugárkisasszony tudta, hogy rend a lelke mindennek, az ő órája nem romlik el, amíg a szíve igazat dobban.

Aztán a következő évben Földanyó vette szárnyai alá. Vetett, kapált, s amikor a termést időnap előtt kicsépelte a jégeső, ő összegyűjtötte a letört kalászokat, több mérföldnyire hazavitte a felcsipegetett magokat, s fellapozva a Bibliát, Noé történetére gondolt, miközben tyúkokat és mangalicákat etetett.

A harmadik esztendőt egy ismeretlen csillagon töltötte Napsugárkisasszony. Több királyság alkotta e legfényesebb bolygót, de úgy gyűlölték egymást az itt élő emberek és nemzetek, hogy még a boszorkányok is messziről elkerülték ezt a helyet. A szőke hajúak és a barna hajúak harcoltak egymás ellen. Végül úgy döntöttek, hogy a barna hajúakat áttelepítik délre, a barna hajúak országába, míg onnét a szőke hajúakat északra, a szőke hajúak birodalmába. Napsugárkisasszonynak már csak egy napja maradt a szolgálatból. A fekete hajú Földanyóra és a vörös hajú Holdanyóra gondolt. Azután fogta az ásót és reggeltől estig felásta vele az ötáras kertecskét.

– Miért csinálod ezt, Napsugárkisasszony? Holnapra úgyis másnak terem a föld! – mondták neki az ismerősei.

– Mert itt van a szántás, a munka ideje. És a föld nem tehet arról, hogy ki lakja éppen – válaszolta Napsugárkisasszony.

Miután másnap megérkezett az édesanyja házikójába, kiment Illésházára az Aranyász nevű szigetre, ahol állítólag tündérek vigyázták lépteit. Láttára felébredt a lusta akácos, pitypangtól sárgállott a lucernás, s Napsugárkisasszony, lehunyva mélykék szemét, megtapintotta a csöndet. Engedte, hogy ez a csoda vezesse pacsirtaszóval, fecskecsiviteléssel, szellők sóhajával, na és persze a Kis−Duna locsogásával.

Behunyva szemét, Holdanyóra, Földanyóra s az idegen csillag új lakójára gondolt. Vajon vetettek−e az ötárnyi kertecskébe? Közben az Aranyászból csak a tojáshéj úszott le a Kis−Dunán, egyenesen a Pörös zátony irányába. Ő meg nem is sejtette, hogy egy kihaltnak hitt griffmadár hátán várakozik, önfeledten merengve.

***

Kapcsolódó oldalak:

Megjelent Fellinger Károly: Ilka vára című mesekönyve
Fellinger Károly alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Fellinger Károly Mindjárt gondoltam című kötete már az interneten keresztül is rendelhető ITT.
Fellinger Károly további kötetei rendelhetők: ITT.

Fellinger Károly az általános iskolát szülőfalujában Jókán, középiskolai tanulmányait Galántán a magyar tannyelvű Kodály Zoltán Gimnáziumban végezte, ahol 1979 és 1983 között az iskola lapjának, az Alkotó Ifjúságnak-nak főszerkesztői tisztségét is ellátta. Versei az 1980-as években antológiákban is megjelentek. Első önálló verseskötete az 1991-ben megjelenő Áramszünet, ezt követte az 1996-ban kiadott Csendélet halottakkal. Az Égig érő vadkörtefák (1997) című kötetében Mátyusföld mesekincsét, hiedelemvilágát dolgozta fel prózában és versekben. 1993-tól a Jókai Szó negyedévente megjelenő regionális lap szerkesztője. Helytörténeti írása a Honismereti Kiskönyvtár könyvsorozatban jelent meg 1997-ben Jóka – Nevezetességek címmel. A 2004-ben kiadott Fészek az égen című verseskötetét, 2006-ban a Fűhárfa, 2008-ban a Szélkergető, kerek köpeny gyermekversei követték. A 2009-ben megjelenő Hajléktalan búzavirág. Mátyusföldi mondák és hiedelmek kötetében Mátyusföld mese- és hiedelemvilágát jeleníti meg. 2010-ben két gyermekverskötete jelent meg, a Dióbölcső, mákfejcsörgő és a Mákom van. Csomagmegőrző című válogatáskötete 2011-ben jelent meg. Rész és egész című 2013-ban megjelent kötete 2004 és 2012 között írt verseinek válogatása.

2016-ban Különbejárat című kötetéért Madách-nívódíjban részesült. Ugyanebben az évben versei bekerültek a Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2016-os antológiájába. 2016-ban megjelent Kéreggyűjtés című kötete, valamint a Fellinger Károly legszebb versei az AB-ART kiadásában, valamint verseinek spanyol és angol fordítása Dios está ausente, illetve Sieve of Light in the Pine Forest címmel Spanyolországban és Kanadában.

2017-ben megjelent A Kincsesláda-The Treasure Chest című mesekönyve kétnyelvű, magyar-angol kiadásban. Ilka vára című mesekönyvéért a Szlovákiai Magyar Írók Társasága neki ítélte a kétévente átadásra kerülő Simkó Tibor-díjat. A kultúra terén kifejtett tevékenységének elismeréseként megkapta Nagyszombat megye elöljárójának emlékérmét.

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Köteteit eddig angol, német, román, szerb, francia, orosz, szlovák és török nyelvre fordították le. Verseivel egyedüli szlovákiai költőként került be a 2015-ös Költészeti Világévkönyvbe.

Versei többek között az Irodalmi Szemle, Kalligram, Prae, Parnasszus, Szépirodalmi Figyelő, Kortárs, Palócföld, Műút, Tiszatáj, Híd, Korunk, Székelyföld, Helikon, Látó, Irodalmi Jelen, Új Szó, KULTER folyóiratokban jelentek meg.

Elismerései

2017: Nagyszombat megye elöljárójának emlékérme a kultúra terén kifejtett tevékenységért
2017: Simkó Tibor-díj
2016: Madách-nívódíj
2014: Forbáth Imre-díj
2010, 2011: Arany Opus-díj

Művei
2018: Hullámvasút (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2018: Mindjárt gondoltam (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2017: A Kincsesláda – The Treasure Chest (mesék magyar-angol kiadásban), AB-ART, Pozsony, Szlovákia
2016: Fellinger Károly legszebb versei (versek), Ekecs, Szlovákia
2016: Sieve of Light in the Pine Forest (versek angolul), Ekstasis Editions, Victoria (Brit Columbia), Kanada
2016: Dios está ausente (versek spanyolul), Luhu Editorial, Alcoy, Spanyolország
2016: Ilka vára (mesék), Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, Szlovákia
2016: Kéreggyűjtés (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Különbejárat (versek), Media Nova M, Dunaszerdahely, Szlovákia (Madách-nívódíj)
2015: Pokora (versek szlovákul), Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, Szlovákia
2015: Bétonnière ivre (versek franciául), Éditions du Cygne, Párizs, Franciaország
2015: Kincsesláda (mesék), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Zavesa iz lucsej szveta (versek oroszul), Vest-Konszalting, Moszkva, Oroszország
2015: Tevazu (versek törökül), Siirden Yayincilik, Isztambul, Törökország
2014: Din cartea uitarii (versek románul), Tipo Moldova, Iași, Románia
2014: Humility (versek angolul), Libros Libertad, Surrey, Kanada
2014: Jancsi és Juliska (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2014: Csigalépcső (válogatott gyerekversek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2013: Poniznost (versek szerbül), Umetnicka Scena Siveri Janos, Mužlja, Szerbia
2013: Demut (versek németül), Windrose, Frauenkirchen, Ausztria
2013: Morzsabál (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2013: Alázat (válogatott versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2012: Rész és egész (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Mákom van (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Csomagmegőrző (válogatott versek), Mosonvármegye Könyvkiadó, Mosonmagyaróvár
2010: Dióbölcső, mákfejcsörgő (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2009: Hajléktalan búzavirág (mesék, mondák), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2008: Szélkergető kerek köpeny (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2006: Fűhárfa (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2004: Fészek az égen (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1997: Jóka-nevezetességek, Honismereti Kiskönyvtár, Komárom, Szlovákia
1997: Égig érő vadkörtefák (mesék és gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1996: Csendélet halottakkal (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1991: Áramszünet (versek), Madách, Pozsony, Szlovákia

]]> https://lenolaj.hu/2019/04/15/fellinger-karoly-napsugarkisasszony/feed/ 0 CSEKE GÁBOR: A tuskó (gyermekregény) https://lenolaj.hu/2018/12/27/cseke-gabor-a-tusko-gyermekregeny/ https://lenolaj.hu/2018/12/27/cseke-gabor-a-tusko-gyermekregeny/#respond Thu, 27 Dec 2018 11:13:55 +0000 http://lenolaj.hu/?p=26002 1. SANYÓ ÉS KORMOS

Mikor a kis Sanyó megszületett, ősz volt, s hűvös esők mosták-fürösztötték a falut őrző három óriási dombot, úgymint: a Sashegyet, a Szőlősdombot meg a Juhost. Ezek a dombok akkorák voltak, mint egy-egy hatalmasra kelesztett cipó, s valahányszor esett, Sanyóék tornácáról nem látszott egyéb, csak a szürke felhők, a belőlük földre ereszkedő esők függönye, mögötte a három, cipónyi dombbal.

Az öregek állították, hogy valamikor egy óriás élt a távoli hegyekben, egy nagy sziklavárban, és valahányszor sétálni indult, hét falut is átlépett egyszerre. Annak az óriásnak pedig volt egy fia, aki – mint minden gyermek – maga is szeretett eljátszadozni a tágas mezőn, míg apja hosszabb úton volt.

Egyszer, mikor az óriás már több napja maradt távol, az óriásgyerek csak megunta a várakozást, s mivel elfogyott az ennivalója, gondolt egyet, s gyúrt-dagasztott magának földből néhány cipót. Mikor elkészült velük, hát meg is kellene sütnie, de ugyan mivel? Tüzet még nem tudott rakni, ahhoz nem ért fel az esze, s mit tehetett egyebet? Szétrakosgatta cipóit a mezőn, hogy a nap majd megszárogatja az agyagtésztát. A cipók meg úgy megkeményedtek, hogy azóta is ott vannak.

Hát ezt tartják az öregek Téglafalván a Sashegyről, a Szőlősdombról meg a Juhosról, merthogy arrafelé igen-igen sok az agyag. Amikor az kiszárad, a föld vörös téglaszínt kap, ha meg sokat ázik, a feneketlen sarat barna, dagasztott tésztának vélnéd.

Sanyó Téglafalván született egy szürke, borús délutánon.

Alig sírt fel, teli torokból, édesanyja mellett, a szörnyű sivalkodással egyidőben, a tornácról panaszos nyüszítés hallatszott be. Az apa csodálkozva kapta föl a fejét, hol az alig világra jött Sanyóra nézett gyanakodva, hol meg az ajtó felé fülelt, de hiába – a sírás az sírás maradt, a nyüszítés pedig nyüszítés. Az apa ekkor résnyire megnyitotta az ajtót, s kinézett a tornácra: fekete, ázott bundájú kiskutya kaparta gyámoltalanul a küszöböt. Alig kinyílt szemével, kétségbeesetten bámulta az ajtóban előtte tornyosuló nagy darab embert, mintha azt mondta volna: nem látod, mennyire megvert az eső? És hogy fázom? Ha van egy csöpp lélek benned, beeresztesz a jó melegbe! De mert a fekete szőrgombóc nem tudott szólni, így csak a farkát csóválta ártatlanul, és nem vette le a szemét az emberről.

– Hát téged ki tett ki ilyen időben? – kérdezte nevetve a férfi, s ezt a hívatlan vendég úgy értelmezte, hogy szabad az út befelé. Hálásan vakkantott kettőt-hármat, majd nekiiramodott, meg sem állt az ágy lábáig, s ott összekuporodott a jó melegben.

– Ha már bejött, hadd maradjon nálunk! – szólalt meg halkan Sanyó édesanyja. – Majd felnő, s lesz a gyereknek játszópajtása.

– Nem árt az a ház körül sem – toldotta meg az apa, s betette az ajtót.

Sötét bundája miatt nevezték el a kutyát Kormosnak, úgy cseperedett aztán fel, Sanyóval együtt, mintha csak a testvére lett volna. Eleinte ott aludt, összegömbölyödve a kisfiú bölcsője alatt, majd mikor Sanyó nagyobb lett, a tornácon csináltak a kutyának vackot, de akkor már Sanyó járni is tudott, úgy volt egymással továbbra is a kis gyermek és a kutya, mint elválaszthatatlan jó pajtások.

Nőtt, nődögélt Sanyó, már olyan jó hatéves-forma lehetett. Orra pisze, arca csupa szeplő. Haja szőke, két füle elálló, s néhány foga már hiányzik, de idővel nő helyettük más. Ha két ujját szájába dugja, akkorát tud füttyenteni, hogy Kormos a hetedik szomszédban is felkapja rá a fejét. De ez általában ritkán fordult elő. Kormos tudta, hogy neki Sanyó mellett a helye. Jól is érezte magát vele, hiszen annyit hemperegtek naphosszat az udvar gyepén, hogy esténként Kormos is fáradtan lihegett az álmos Sanyó mellett.

Együtt voltak akkor is, amikor a fiúcska megbarátkozott Szürkével, a tehénnel, meg a disznókkal, a tyúkokkal, a virágoskerttel, a lubickoló rucákkal. Ezalatt Kormos szüntelenül kis gazdáját leste, s ha meglátta rajta, hogy valami nincsen az ínyére, éles ugatással támadt arra, akiről úgy gyanította, hogy Sanyót bántani merészeli.

Egy szó mint száz, ketten uralták az udvart, s mindenki tisztelte – hogy ne mondjam: félte – őket, még a Kormossal barátkozni próbáló, időnként arra tévedő kutyák is.

Egyik este, elalvás előtt, a fiúcska apja elmesélte az óriás történetét. Sanyó tátott szájjal hallgatta, utána sokáig nem tudott elaludni. A sötétben megjelent előtte a három domb, melyeket az udvarról már annyiszor látott, de most valahogy másként gondolt rájuk: fejébe vette, hogy ha törik, ha szakad, egyszer úgyis felkerekedik, s elindul megnézni, mi van az agyagcipók mögött, s megkeresi az óriás sziklavárát, csakhogy ehhez még nőnie kell valamennyit, a lábának pedig meg kell erősödnie – sóhajtott, és mély álomba merült.

Kormos is buzgón szunyókált a tornácon. Füle minden gyanús neszre megrezzent, ám csendes éjszaka ígérkezett.

***

Illusztráció: Pusztai Georgina metszete

Cseke Gábor gyermekregénye teljes terjedelmében itt olvasható.

CSEKE Gábor: Magamról annyit: 1941. július 29-én születtem Kolozsváron mint magyar állampolgár, és most már minden bizonnyal a XXI. században hunyom le végleg a szemem, román állampolgárként. Újságot szerkesztettem, írok. Jelenleg Csíkszeredában élek (Hargita megye). A két dátum és minőség közötti űrt igyekeztem hasznosan kitölteni. Egyesek szerint sikerült.

Cseke Gábor (1941. július 29-én) író, újságíró, Cseke Vilmos matematikai szakíró fia.

Cseke Gábor középiskolát szülővárosában, a Brassai Sámuel Líceumban végzett, 1957-ben érettségizett, magyar irodalom szakos tanári képesítést a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett 1962-ben. Az egyetem elvégzése után az Ifjúmunkás belső munkatársa, 1968-tól 1979-ig főszerkesztője volt, később az Előre szerkesztőjeként működött. Publicisztikai, kritikai írásokkal hívta fel magára a figyelmet az 1960-as évek első felében.

A Forrás-sorozatban 1967-ben verskötettel jelentkezett (Déli harang), költői érzékenységének újabb, meggyőzőbb bizonyítéka az Elveszett birtokok (1969). Lírai magatartását a tárgyakhoz, a szülőföldhöz, az emberekhez fűződő bensőséges viszony s valami kamaszos hetykeség jellemezte (Távolságok ciklus). Sikerrel próbálkozott az 1950-es években lejáratott “termelési témák” költői megközelítésével (Levelek a brigádból). Karcolatai, elbeszélései (Tornác, 1970) a riporteri ihletést ötvözték a szerző lélekelemző, erkölcsboncolgató hajlamaival.

Ló a pincében címmel lefordította Ovidiu Zotta ifjúsági regényét (1975). A tuskó c. gyermekregénye (1979) versekkel tarkított lírai történet, Érzelmes levelek c. regénye (Kolozsvár 1980) családi vetületben elemezte a nemzeti szenvedélyeket legyűrő szerelmet. 1980-as verskötete, az Ellenállás, az ifjúkori illúziók elvesztésének, a férfiúvá érésnek és a családba menekülésnek komor vallomása. Műfordítói csúcsteljesítménye M. F. Ṣandru válogatott versei (A nagy teremben, 1989).

Kapcsolódó oldalak:

Cseke Gábor alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

]]> https://lenolaj.hu/2018/12/27/cseke-gabor-a-tusko-gyermekregeny/feed/ 0 Fellinger Károly: A SZOLGÁLÓLEGÉNY ARANYA https://lenolaj.hu/2018/12/07/fellinger-karoly-a-szolgalolegeny-aranya/ https://lenolaj.hu/2018/12/07/fellinger-karoly-a-szolgalolegeny-aranya/#respond Fri, 07 Dec 2018 09:17:01 +0000 http://lenolaj.hu/?p=2046 Ha hiszitek, ha nem, túl az üveghegyen, ott, ahol a kurta farkú malac túr, vagyis a nevezetes Kenderközben élt egy Farkas nevű ember, aki a Vágfarkasd nevű falut alapította. A kender hegyén egyensúlyozó apró kenderikéről is elnevezhették volna a falut, vagy a dinnye paradicsomáról, Tubukóról, ahol a Csingi-tó cigányai a legízletesebbnek tartják a dinnyét és a káposztát. Ám a Farkas családé lett az utolsó szó.
Vágfarkasd környékén a Pásztorik nevű dombos szántó volt a legalkalmasabb a Kis-Duna és a Vág áradásai idején búvóhelynek.
Valóban, itt és a tölgyerdőben bújtak meg az emberek, hol a török, hol pedig az ár elől, az öreg fatörzsek alá rejtve kis vagyonkájukat. A Pásztorik-dűlő volt a pásztorok kedvelt itató-legeltető helye.
Egyszer a gazdag Anda család egyik szolgálója, még a verebek is azt csiripelik mind a mai napig, szántás közben egy cserépedény aranyat talált. Örült a legény. Mindig aranyat szeretett volna mosni a Kis-Dunán, hogy meggazdagodjék. Amikor Nagyfödémesen a Kis-Duna medrében, szemben Tonkházával, a mai Madarász közelében nekifogott az aranymosásnak, leállították. A bérleti jog egy forintba került, de neki ennyi pénze sem volt.
Most meg úgy meggazdagodott, hogy övé lett a csillagos éjszaka! De kicsit dódé volt szegény feje. Elment a faluban a leányhoz, akit szeretett.
– Itt van, Mari, hoztam neked valami szépet! – és egy aranyat dugott a markába.
Mari is az Anda családnál volt szolgáló. Anda tekintetes úr egy nap rajtakapta, amint gyönyörködik az aranypénzben. A lány, mikor meglátta a gazdát, gyorsan a köténye zsebébe rejtette az aranyat. A gazda oldalát furdalta a kíváncsiság.
– Mi van a zsebedben, Mari? – kérdezte tőle.
A leány megijedt, nehogy a gazda azt gondolja, hogy lopta valahol, hát elbeszélte, hogy ő bizony a párjától kapta az ajándékot. A tekintetes úr rögtön behívatta a szolgálólegényt. Ott volt az egész Anda-család. Leitatták, szép szóval dicsérték, míg végül rászedték, hogy mondja már meg, hová rejtette a kincset. A legény elálmosodott, s még mielőtt eltette volna magát másnapra, kibökte:
– Lámpával sem találná meg az uraság, de oda ástam el az öreg vadkörtefa alá.
Ez kellett csak a zsarnok Anda gazdának! Éjjel ő maga lopódzott ki a vadkörtefához, kiásta a cserépedény aranyat és elrejtette.
Másnap a szegény balga dódé észrevette, hogy meg van mozgatva a föld a vadkörtefa alatt. Gyorsan hozott egy ásót, és elkezdett ásni a fa alatt. De bizony nem talált ott semmit! Eszébe jutott, hogy az este az uraság itatta le. Arra már nem emlékezett, hogy ő mit is mesélt a gazda házában, de éppen ettől esett most kétségbe. Futott hazáig.
– A gazda ellopta az aranyat, amit találtam! – mondta sírva az anyjának.
Lángra borult az anyja arca.
– Anda tekintetes úr? Na, ne sírjál. Ezt nem hagyom annyiban! Lándzsát török én a fiam érdekében. Szélesföhenyi homokot szórok az Anda szemébe!
S már ment is a Sár utca mocsarai közé, varázsfüveket szedegetni.
A fiának még visszakiáltotta:
– Addig menj és mosakodj meg a Kikiri−tóban a felvégen, majd a Bohony−tóban, ahol három hóka aranyló van. Nyergeld fel a legszebbiket, hogy meglátogathassam a gazdádat.
Így is tett a szolgálólegény. Csodák csodájára, még a három hóka aranyló is előkerült. Pedig eddig úgy tudta, hogy ezek csak a mesékben léteznek.
Felnyergelte a legszebbiket, s hazalovagolt vele. Otthon átadta az anyjának, aki nyeregbe szállt, és ment egyenesen Anda gazdához. Leszállt a paripáról, szétszórta a varázsfüveket az udvaron, s így kiáltott a gazdára:
– Ha már a tudatlan gyermektől elvettétek a pénzt, hát költsétek patikára!
Ég és pokol. Az átok hatni kezdett.
A család mindegyik tagja előbb megkopaszodott, majd földig érő golyvája nőtt. Az irigység lótetűvé változott bennük, s felzabálta a májukat és a veséjüket. Rövidesen írmagja sem
maradt a családnak.
A szolgálók mind otthagyták őket, jószívű gazdákra leltek.
Kicsi veréb, száraz ág, így győzött az igazság.

***
Kapcsolódó oldalak:

Megjelent Fellinger Károly: Ilka vára című mesekönyve
Fellinger Károly alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Fellinger Károly Mindjárt gondoltam című kötete már az interneten keresztül is rendelhető ITT.
Fellinger Károly további kötetei rendelhetők: ITT.

Fellinger Károly az általános iskolát szülőfalujában Jókán, középiskolai tanulmányait Galántán a magyar tannyelvű Kodály Zoltán Gimnáziumban végezte, ahol 1979 és 1983 között az iskola lapjának, az Alkotó Ifjúságnak-nak főszerkesztői tisztségét is ellátta. Versei az 1980-as években antológiákban is megjelentek. Első önálló verseskötete az 1991-ben megjelenő Áramszünet, ezt követte az 1996-ban kiadott Csendélet halottakkal. Az Égig érő vadkörtefák (1997) című kötetében Mátyusföld mesekincsét, hiedelemvilágát dolgozta fel prózában és versekben. 1993-tól a Jókai Szó negyedévente megjelenő regionális lap szerkesztője. Helytörténeti írása a Honismereti Kiskönyvtár könyvsorozatban jelent meg 1997-ben Jóka – Nevezetességek címmel. A 2004-ben kiadott Fészek az égen című verseskötetét, 2006-ban a Fűhárfa, 2008-ban a Szélkergető, kerek köpeny gyermekversei követték. A 2009-ben megjelenő Hajléktalan búzavirág. Mátyusföldi mondák és hiedelmek kötetében Mátyusföld mese- és hiedelemvilágát jeleníti meg. 2010-ben két gyermekverskötete jelent meg, a Dióbölcső, mákfejcsörgő és a Mákom van. Csomagmegőrző című válogatáskötete 2011-ben jelent meg. Rész és egész című 2013-ban megjelent kötete 2004 és 2012 között írt verseinek válogatása.

2016-ban Különbejárat című kötetéért Madách-nívódíjban részesült. Ugyanebben az évben versei bekerültek a Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2016-os antológiájába. 2016-ban megjelent Kéreggyűjtés című kötete, valamint a Fellinger Károly legszebb versei az AB-ART kiadásában, valamint verseinek spanyol és angol fordítása Dios está ausente, illetve Sieve of Light in the Pine Forest címmel Spanyolországban és Kanadában.

2017-ben megjelent A Kincsesláda-The Treasure Chest című mesekönyve kétnyelvű, magyar-angol kiadásban. Ilka vára című mesekönyvéért a Szlovákiai Magyar Írók Társasága neki ítélte a kétévente átadásra kerülő Simkó Tibor-díjat. A kultúra terén kifejtett tevékenységének elismeréseként megkapta Nagyszombat megye elöljárójának emlékérmét.

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Köteteit eddig angol, német, román, szerb, francia, orosz, szlovák és török nyelvre fordították le. Verseivel egyedüli szlovákiai költőként került be a 2015-ös Költészeti Világévkönyvbe.

Versei többek között az Irodalmi Szemle, Kalligram, Prae, Parnasszus, Szépirodalmi Figyelő, Kortárs, Palócföld, Műút, Tiszatáj, Híd, Korunk, Székelyföld, Helikon, Látó, Irodalmi Jelen, Új Szó, KULTER folyóiratokban jelentek meg.

Elismerései

2017: Nagyszombat megye elöljárójának emlékérme a kultúra terén kifejtett tevékenységért
2017: Simkó Tibor-díj
2016: Madách-nívódíj
2014: Forbáth Imre-díj
2010, 2011: Arany Opus-díj

Művei
2018: Hullámvasút (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2018: Mindjárt gondoltam (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2017: A Kincsesláda – The Treasure Chest (mesék magyar-angol kiadásban), AB-ART, Pozsony, Szlovákia
2016: Fellinger Károly legszebb versei (versek), Ekecs, Szlovákia
2016: Sieve of Light in the Pine Forest (versek angolul), Ekstasis Editions, Victoria (Brit Columbia), Kanada
2016: Dios está ausente (versek spanyolul), Luhu Editorial, Alcoy, Spanyolország
2016: Ilka vára (mesék), Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, Szlovákia
2016: Kéreggyűjtés (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Különbejárat (versek), Media Nova M, Dunaszerdahely, Szlovákia (Madách-nívódíj)
2015: Pokora (versek szlovákul), Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, Szlovákia
2015: Bétonnière ivre (versek franciául), Éditions du Cygne, Párizs, Franciaország
2015: Kincsesláda (mesék), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Zavesa iz lucsej szveta (versek oroszul), Vest-Konszalting, Moszkva, Oroszország
2015: Tevazu (versek törökül), Siirden Yayincilik, Isztambul, Törökország
2014: Din cartea uitarii (versek románul), Tipo Moldova, Iași, Románia
2014: Humility (versek angolul), Libros Libertad, Surrey, Kanada
2014: Jancsi és Juliska (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2014: Csigalépcső (válogatott gyerekversek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2013: Poniznost (versek szerbül), Umetnicka Scena Siveri Janos, Mužlja, Szerbia
2013: Demut (versek németül), Windrose, Frauenkirchen, Ausztria
2013: Morzsabál (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2013: Alázat (válogatott versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2012: Rész és egész (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Mákom van (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Csomagmegőrző (válogatott versek), Mosonvármegye Könyvkiadó, Mosonmagyaróvár
2010: Dióbölcső, mákfejcsörgő (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2009: Hajléktalan búzavirág (mesék, mondák), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2008: Szélkergető kerek köpeny (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2006: Fűhárfa (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2004: Fészek az égen (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1997: Jóka-nevezetességek, Honismereti Kiskönyvtár, Komárom, Szlovákia
1997: Égig érő vadkörtefák (mesék és gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1996: Csendélet halottakkal (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1991: Áramszünet (versek), Madách, Pozsony, Szlovákia

]]> https://lenolaj.hu/2018/12/07/fellinger-karoly-a-szolgalolegeny-aranya/feed/ 0 Fellinger Károly: APRÓ ZSIGA SZERENCSÉJE https://lenolaj.hu/2018/11/20/fellinger-karoly-apro-zsiga-szerencseje/ https://lenolaj.hu/2018/11/20/fellinger-karoly-apro-zsiga-szerencseje/#respond Tue, 20 Nov 2018 09:22:44 +0000 http://lenolaj.hu/?p=14633 Élt Zsigárdon – éppen ott! – egy idős ember a feleségével. Egész életükben gyermekre vágytak. Már nem is számítottak arra, hogy mégis megáldja őket az isten, amikor az asszony áldott állapotba került. No, de miféle rajkójuk született! Pici volt, mint a csicseriborsó. Egy barackmag lett a bölcsője szegénynek, mert egy dióhéj már túl nagy lett volna.
Ám de halljatok csodát: mindkét kezén hét ujja volt, a szájában meg két iciri-piciri foga. És ez még nem minden! Aznap, amikor megszületett a pindurka Zsiga gyermek – mert bizony annak keresztelték – az idős ember lova is megfialt.
Nőtt, növögetett Zsiga, tizennyolc éves korára nőtt is akkorát, mint amekkora a kisujjamon a köröm. Pedig három évig szoptatta az édesanyja, etették is minden jóval, kolbásszal, sonkával, túrós rétessel. Nagyon szerették, mert hát akármilyen pici volt, az ő gyermekük volt!
De hogy ne felejtsem szavam: amikor Zsiga tizennyolc éves lett, így szólt a szüleihez:
– Édesapám, édesanyám, én elmegyek világot próbálni. Viszem magammal a hóka lovamat is!
Féltették a szülei, hogyne féltették volna, de erről sehogy se tudták lebeszélni. Ekkor már a hóka ló is éppen tizennyolc éves volt. Zsiga bebújt a ló fülébe, kényelmesen elhelyezkedett. Onnan integetett a szüleinek, akik könnyes szemmel néztek utána a kiskapuból.
Ment, mendegélt a hóka ló, Zsigával a fülében. Hát ahogy üget a ló az országúton, ki jön vele szemben? Bizony hogy a jó királyfi! Megtetszett neki a ló, rögtön fel is pattant a nyeregbe. Egyszer csak érzi ám, hogy a lóval együtt a levegőbe emelkedik.
– Gyí, te kedves hóka ló! – kiáltotta örömmel. Erre a hóka ló olyan magasra szállt fel, hogy a patkói a csillagokat koptatták. Amikor leereszkedett a földre, azt mondta neki a jó királyfi:
– Most megyünk a királyi lóversenyre. Náladnál jobb lova úgysincs senkinek!
Mit gondoltok, megnyerte a hóka ló a királyi lóversenyt? Meg ám, de még milyen könnyedén! Persze senki sem tudta, hogy Zsiga irányítja a lovat, a fülében ülve. Örült a jó királyfi, majd’ kiugrott a bőréből örömében. De volt egy gonosz testvére. Az meg csak úgy sárgult az irigységtől. Azt mondta:
– Cseréljünk lovat, látom, evvel a paripával gyerekjáték a győzelem.
A jó királyfi jószívű volt, hát kicserélte a lovat a bátyjáéval. Igen ám, de Zsiga rögtön arra biztatta hóka lovát, hogy félúton dobja le a nyeregből a rossz királyfit a vizesárokba. Így is történt. Hej, mérges lett a rossz királyfi. Egész nap azon törte a fejét, hogyan bosszulhatná meg a hóka lovat. Este belopódzott az istállóba, hogy megmérgezze. Ám a hóka ló megsejtette ezt előre, és még mielőtt a rossz királyfi az istállóba lépett volna, átváltozott gebévé. Nem csoda, hogy nem ismert rá a gonosz királyfi. Miután elhagyta az istállót, megszólalt a hóka ló:
– Hallod-e, édes egy gazdám, ideje, hogy nagyra nőj és megerősödj. Fejd meg a kancát, és igyál egy sajtár kancatejet, attól megerősödsz. Meglátod, igazat mondok.
Zsiga szót is fogadott, azon nyomban megfejt egy kancát, és megitta a meleg szíverősítőt. Mit ad Isten, több mint kétméteres deli vitézzé változott! Felpattant a paripára s száguldottak is egyenest a jó királyfi udvarába. Zsiga elmesélte a királyfinak, hogyan tette lóvá a gonosz bátyját. Bizony híre is ment annak. Mindenki a hasát fogta a nevetéstől. Ráadásul kiderült, hogy a hóka paripa helyett a gonosz testvér a király lovát mérgezte meg.
Feldühödött a király, gonosz fiát kitagadta az örökségből és világgá kergette. Zsigának pedig adott egy zsák aranyat, és egyetlen leányát, Juliskát hozzáadta feleségül. Zsiga meg Juliska szerették is egymást, mint a gerlicék. A lakodalom után hazatértek az öreg ember és a felesége házába. Ők örültek csak igazán Zsiga szerencséjének! Csaptak egy nagy lakodalmat. Ott aztán táncolt mindenki, gazdag és a koldus, de volt is elég sült hús! Egy nagy üst töltött káposzta, két tepsi málé, én is ott voltam, hé! Folyt a bor meg a pálinka, alig maradt másnapra.
Az ifjú párnak tizenkét gyermeke született. De már baba-korában akkora volt mind, mint az ujjam!
Így történt, hidd el, ma is élnek, vagy nem.

*

Kapcsolódó oldalak:

Megjelent Fellinger Károly: Ilka vára című mesekönyve

Fellinger Károly alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Fellinger Károly Mindjárt gondoltam című kötete már az interneten keresztül is rendelhető ITT.

Fellinger Károly további kötetei rendelhetők: ITT.

Fellinger Károly az általános iskolát szülőfalujában Jókán, középiskolai tanulmányait Galántán a magyar tannyelvű Kodály Zoltán Gimnáziumban végezte, ahol 1979 és 1983 között az iskola lapjának, az Alkotó Ifjúságnak-nak főszerkesztői tisztségét is ellátta. Versei az 1980-as években antológiákban is megjelentek. Első önálló verseskötete az 1991-ben megjelenő Áramszünet, ezt követte az 1996-ban kiadott Csendélet halottakkal. Az Égig érő vadkörtefák (1997) című kötetében Mátyusföld mesekincsét, hiedelemvilágát dolgozta fel prózában és versekben. 1993-tól a Jókai Szó negyedévente megjelenő regionális lap szerkesztője. Helytörténeti írása a Honismereti Kiskönyvtár könyvsorozatban jelent meg 1997-ben Jóka – Nevezetességek címmel. A 2004-ben kiadott Fészek az égen című verseskötetét, 2006-ban a Fűhárfa, 2008-ban a Szélkergető, kerek köpeny gyermekversei követték. A 2009-ben megjelenő Hajléktalan búzavirág. Mátyusföldi mondák és hiedelmek kötetében Mátyusföld mese- és hiedelemvilágát jeleníti meg. 2010-ben két gyermekverskötete jelent meg, a Dióbölcső, mákfejcsörgő és a Mákom van. Csomagmegőrző című válogatáskötete 2011-ben jelent meg. Rész és egész című 2013-ban megjelent kötete 2004 és 2012 között írt verseinek válogatása.

2016-ban Különbejárat című kötetéért Madách-nívódíjban részesült. Ugyanebben az évben versei bekerültek a Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2016-os antológiájába. 2016-ban megjelent Kéreggyűjtés című kötete, valamint a Fellinger Károly legszebb versei az AB-ART kiadásában, valamint verseinek spanyol és angol fordítása Dios está ausente, illetve Sieve of Light in the Pine Forest címmel Spanyolországban és Kanadában.

2017-ben megjelent A Kincsesláda-The Treasure Chest című mesekönyve kétnyelvű, magyar-angol kiadásban. Ilka vára című mesekönyvéért a Szlovákiai Magyar Írók Társasága neki ítélte a kétévente átadásra kerülő Simkó Tibor-díjat. A kultúra terén kifejtett tevékenységének elismeréseként megkapta Nagyszombat megye elöljárójának emlékérmét.

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Köteteit eddig angol, német, román, szerb, francia, orosz, szlovák és török nyelvre fordították le. Verseivel egyedüli szlovákiai költőként került be a 2015-ös Költészeti Világévkönyvbe.

Versei többek között az Irodalmi Szemle, Kalligram, Prae, Parnasszus, Szépirodalmi Figyelő, Kortárs, Palócföld, Műút, Tiszatáj, Híd, Korunk, Székelyföld, Helikon, Látó, Irodalmi Jelen, Új Szó, KULTER folyóiratokban jelentek meg.

Elismerései

2017: Nagyszombat megye elöljárójának emlékérme a kultúra terén kifejtett tevékenységért
2017: Simkó Tibor-díj
2016: Madách-nívódíj
2014: Forbáth Imre-díj
2010, 2011: Arany Opus-díj

Művei
2018: Hullámvasút (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2018: Mindjárt gondoltam (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2017: A Kincsesláda – The Treasure Chest (mesék magyar-angol kiadásban), AB-ART, Pozsony, Szlovákia
2016: Fellinger Károly legszebb versei (versek), Ekecs, Szlovákia
2016: Sieve of Light in the Pine Forest (versek angolul), Ekstasis Editions, Victoria (Brit Columbia), Kanada
2016: Dios está ausente (versek spanyolul), Luhu Editorial, Alcoy, Spanyolország
2016: Ilka vára (mesék), Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, Szlovákia
2016: Kéreggyűjtés (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Különbejárat (versek), Media Nova M, Dunaszerdahely, Szlovákia (Madách-nívódíj)
2015: Pokora (versek szlovákul), Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, Szlovákia
2015: Bétonnière ivre (versek franciául), Éditions du Cygne, Párizs, Franciaország
2015: Kincsesláda (mesék), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Zavesa iz lucsej szveta (versek oroszul), Vest-Konszalting, Moszkva, Oroszország
2015: Tevazu (versek törökül), Siirden Yayincilik, Isztambul, Törökország
2014: Din cartea uitarii (versek románul), Tipo Moldova, Iași, Románia
2014: Humility (versek angolul), Libros Libertad, Surrey, Kanada
2014: Jancsi és Juliska (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2014: Csigalépcső (válogatott gyerekversek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2013: Poniznost (versek szerbül), Umetnicka Scena Siveri Janos, Mužlja, Szerbia
2013: Demut (versek németül), Windrose, Frauenkirchen, Ausztria
2013: Morzsabál (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2013: Alázat (válogatott versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2012: Rész és egész (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Mákom van (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Csomagmegőrző (válogatott versek), Mosonvármegye Könyvkiadó, Mosonmagyaróvár
2010: Dióbölcső, mákfejcsörgő (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2009: Hajléktalan búzavirág (mesék, mondák), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2008: Szélkergető kerek köpeny (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2006: Fűhárfa (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2004: Fészek az égen (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1997: Jóka-nevezetességek, Honismereti Kiskönyvtár, Komárom, Szlovákia
1997: Égig érő vadkörtefák (mesék és gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1996: Csendélet halottakkal (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1991: Áramszünet (versek), Madách, Pozsony, Szlovákia

 

]]> https://lenolaj.hu/2018/11/20/fellinger-karoly-apro-zsiga-szerencseje/feed/ 0 Fellinger Károly: TOJÁSTÁNC https://lenolaj.hu/2018/10/12/fellinger-karoly-tojastanc/ https://lenolaj.hu/2018/10/12/fellinger-karoly-tojastanc/#respond Thu, 11 Oct 2018 22:03:12 +0000 http://lenolaj.hu/?p=7172 Éppen tollfosztás volt Harmathelypusztán, amikor az egyik nádvágó legény szórakozásból hét verebet meg hét fekete kiscsibét dobott a megfosztott toll közé. A fekete kiscsibékre ráragadt a fehér lúdtoll. Ebből lett aztán a nagy baj! Mert a csibék mind egy szálig iglicek voltak. Egyenesen Belzebubéi, így hát a feketén kívül nem lehetett egyetlen más színű tolluk sem.
Tyúkanyó, akitől a legény elcsente a fekete csibéket, nagyon mérges lett.
– Koty-koty-koty-koty, te legény, légy átkozott és szegény! – szórta az átkot a legényre, akinek a szomszédságában lakott. Ne csodálkozzatok, hogy beszélni is tudott ez a tyúkanyó. No persze, nem volt ő egy egyszerű tyúk! Valakinek a gonosz lelke lakozott benne.
A fekete csibék lerázták magukról a fehér tollakat, és egy szempillantás alatt eltűntek. Megvárták, míg besötétedik, akkor belopóztak a legény házába. Amikor elaludt a legény, elvitték az összes kincsét, még a jegygyűrűjét is. Hajnalig szedegették és hordták ki a házból a kincseket nesztelenül. A legény mélyen aludt, csak reggel jött rá, mi is történt. Vagyis akkor látta, hogy kirabolták. Most mit csináljon?
Elment tanácsot kérni a vízimanóhoz. A vízimanó a szemébe nézett és azt mondta:
– Hej, fiam, téged megátkozott az a gonosz tyúkanyó, akinek az igliceit a toll közé dobtad. Ez az átok csak akkor fog leszállni rólad, ha te magad kelted ki a fekete tyúkanyó egyik tojását, mégpedig a hónod alatt. Ráadásul a lehető legnagyobb forróságok idején, aratáskor, kaszálás közben. De mielőtt kikeltenéd, hozd ide a tojást az utolsó előtti napon a mocsárhoz, irgum-burgum!
A legény megvárta az aratás idejét. Akkor megleste a hátsó kerítésen keresztül, mikor tojik a fekete tyúk. Amikor az megtojt, a legény átlépett a kerítésen, odébb zargatta a tyúkot egy söprűvel, és felkapta a tojást. Rögtön a hóna alá tette, és elindult aratni. Ej, de törte a tojás a hónalját! Nemcsak hogy törte, hanem fel is törte istenesen. A legény hősiesen tűrte, vigyázva szorította a tojást, miközben kaszált. Tudta jól, hogy ha eltörné, annyi fekete iglic teremne a búzatáblában, hogy kicsépelnék az összes kalászból a magot, majd belakmároznák egy szempillantás alatt. Ha meg, ne adj isten, a kiválasztott tojás záp, hát írmagja sem maradna a legénynek, a halált hozná rá a záptojás. A falu valamennyi kakasa pedig nem hajnalban, hanem éjfélkor kukorékolna, amire föltámadnának a gonosz, mindenre elszánt holtak. Hát, drága volt a tojástánc, annyi szent. Mert vagy kilenc napig kellett így kaszálnia a legénynek, hóna alatt a tojással. A legnagyobb hőségben!
A legény nem felejtette el a vízimanó szavait. Az utolsó előtti napon elment hozzá. De akkor már annyira feltörte a hónalját a tojás, hogy csak úgy nyögött a fájdalomtól. Így szólt a vízimanóhoz:
– Segíts rajtam, kérlek, csupa seb a hónaljam, úgy feltörte a tojás.
A vízimanó elmosolyodott:
– Vedd ki a tojást, tedd ide a fűre. Vizelj rá a jobb tenyeredre, majd azzal balról jobbra hétszer dörzsöld meg a hónaljadat! Ettől biztosan elmúlik a fájdalom. Utána tedd vissza a tojást a helyére.
A legény kivette a tojást, letette a fűre, majd rávizelt a jobb tenyerére, bedörzsölte a hónalját hétszer úgy, ahogyan azt a vízimanó mondta. Hát a fájdalom azonnal elmúlt, sebes hónalja teljesen begyógyult. Visszatette a tojást, és megkönnyebbülten ment haza.
Igen ám, de a vízimanó titokban, míg a legény orvosolta magát, kicserélte a tojást egy másikra. Az meg egy közönséges tojás volt.
Másnap egy hófehér csibe kelt ki a legény hóna alatt. Nézte a legény, látta, hogy ez egy egyszerű kiscsibe. Gyanús volt neki a dolog. No, gondolta, ezért nem volt érdemes annyit szenvedni kaszálás közben, a tűző napon. Azt is észrevette, hogy a szomszéd udvarából eltűnt a fekete tyúkanyó. De a csibéi sem kerültek haza többé. Könnyen lehet, hogy Belzebub száműzte őket a pokolba.
A legény megint elment a vízimanóhoz, hogy magyarázza meg neki, miért keltett ki közönséges csibét, nem iglicet. Hisz így rajta marad az átok! Amikor leért a mocsárhoz, már messziről látta, hogy valami zsákot cipel a vízimanó. A legény megbújt egy bokor mögött, és figyelt, ugyan mi fog történni.
Hát az történt, hogy a vízimanó letette a teli zsákot egy fa alá, mellé pedig egy üres zsákot. Egyszer csak odaszaladt egy fekete kiscsibe, egy darab arannyal a csőrében. Beletette az aranyat az üres zsákba, és elszaladt. A következő percben már meg is érkezett, újabb darab arannyal a csőrében. Azt is a zsákba tette. Addig szaladgált ide-oda, mígnem megtelt a zsák.
– Kösd be a zsák száját, hallod-e! – parancsolt rá a vízimanóra. – Aztán tedd a másik mellé! Gyorsabban, hé! Ha tíz megtelik, ne kelljen mondanom, hogy hordd be őket a barlangomba! Tudod jól: ha nem teljesíted a parancsaimat, nem kapsz a kincsekből!
Hej, a legény mindjárt rájött a turpisságra, hogy a vízimanó kicserélte a tojását, az övéből pedig kikeltette az iglicet. Másnap megint eljött, hogy meglesse a vízimanót meg a fekete csibét. Látta, hogy már tíz zsák gyűlt össze a fa alatt. A vízimanó a hátára vette az egyiket, és nyögdécselve cipelte valahová a barlang irányába. A fekete csibe épp elszaladt aranyért. Gondolt egyet a legény, felkapta az egyik zsákot, a hátára tette, és futott vele egészen a kedvese házáig.
Mondta is boldogan a lánynak, hogy no, most már megesküdhetnek, még gazdagok is lesznek, hisz hozott egy zsák aranyat. A lány úgy megörült, hogy legszívesebben az égig ugrott volna örömében. Kioldották a zsák száját. Hát uram isten! Nem volt abban arany, egy darab sem, csak fosztott libatoll.
– Hej, az angyalát! – kiáltott a legény. – Ez meg hogy lehet? Pedig olyan súlya volt, úgy megnyomta a hátam, hogy még most is sajog bele!
A lány azonban okosat mondott:
– Eddig semmink se volt, ne kívánjunk rögtön egy zsák aranyat. Csináltatunk ebből a libatollból két vánkost meg egy paplant.
Úgy is történt. A nádvágó legény nádvágó maradt, de feleségül vette a kedvesét. Nem lettek gazdagok, mégis boldogan éltek. Jókat aludtak az új paplan alatt. Igaz, hogy gyakran álmodtak az iglic elől menekülő vízimanóról. Álmukban a kis fekete csibe már azt sem tudta, mit csináljon felfuvalkodottságában. Állandóan parancsolgatott a vízimanónak, az meg egész nap dolgozott, lótott-futott, nem volt megállása. Kapott ugyan a kincsekből, de az iglictől nem tudott szabadulni. Végül maga Belzebub szánta meg a vízimanót. Elárulta neki a titkot, hogy pávatollat kell dugnia az iglic fenekébe, akkor majd békén hagyja végre.
Szerzett-e a vízimanó pávatollat, vagy sem, ki tudja. Annyi biztos: aki aranyból lett libatollal takarózik, igazat álmodik. Így mesélik a falubeliek, akik ismerték a nádvágó legényt.

***

Fellinger Károly további alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.
Fellinger Károly Ilka vára című mesekönyve megrendelhető itt.
Fellinger Károly Csigalépcső – Válogatott gyermekversek című kötete megrendelhető itt.

Fellinger Károly az általános iskolát szülőfalujában Jókán, középiskolai tanulmányait Galántán a magyar tannyelvű Kodály Zoltán Gimnáziumban végezte, ahol 1979 és 1983 között az iskola lapjának, az Alkotó Ifjúságnak-nak főszerkesztői tisztségét is ellátta. Versei az 1980-as években antológiákban is megjelentek. Első önálló verseskötete az 1991-ben megjelenő Áramszünet, ezt követte az 1996-ban kiadott Csendélet halottakkal. Az Égig érő vadkörtefák (1997) című kötetében Mátyusföld mesekincsét, hiedelemvilágát dolgozta fel prózában és versekben. 1993-tól a Jókai Szó negyedévente megjelenő regionális lap szerkesztője. Helytörténeti írása a Honismereti Kiskönyvtár könyvsorozatban jelent meg 1997-ben Jóka – Nevezetességek címmel. A 2004-ben kiadott Fészek az égen című verseskötetét, 2006-ban a Fűhárfa, 2008-ban a Szélkergető, kerek köpeny gyermekversei követték. A 2009-ben megjelenő Hajléktalan búzavirág. Mátyusföldi mondák és hiedelmek kötetében Mátyusföld mese- és hiedelemvilágát jeleníti meg. 2010-ben két gyermekverskötete jelent meg, a Dióbölcső, mákfejcsörgő és a Mákom van. Csomagmegőrző című válogatáskötete 2011-ben jelent meg. Rész és egész című 2013-ban megjelent kötete 2004 és 2012 között írt verseinek válogatása.

2016-ban Különbejárat című kötetéért Madách-nívódíjban részesült. Ugyanebben az évben versei bekerültek a Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2016-os antológiájába. 2016-ban megjelent Kéreggyűjtés című kötete, valamint a Fellinger Károly legszebb versei az AB-ART kiadásában, valamint verseinek spanyol és angol fordítása Dios está ausente, illetve Sieve of Light in the Pine Forest címmel Spanyolországban és Kanadában.

2017-ben megjelent A Kincsesláda-The Treasure Chest című mesekönyve kétnyelvű, magyar-angol kiadásban. Ilka vára című mesekönyvéért a Szlovákiai Magyar Írók Társasága neki ítélte a kétévente átadásra kerülő Simkó Tibor-díjat. A kultúra terén kifejtett tevékenységének elismeréseként megkapta Nagyszombat megye elöljárójának emlékérmét.

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Köteteit eddig angol, német, román, szerb, francia, orosz, szlovák és török nyelvre fordították le. Verseivel egyedüli szlovákiai költőként került be a 2015-ös Költészeti Világévkönyvbe.

Versei többek között az Irodalmi Szemle, Kalligram, Prae, Parnasszus, Szépirodalmi Figyelő, Kortárs, Palócföld, Műút, Tiszatáj, Híd, Korunk, Székelyföld, Helikon, Látó, Irodalmi Jelen, Új Szó, KULTER folyóiratokban jelentek meg.

Elismerései

2017: Nagyszombat megye elöljárójának emlékérme a kultúra terén kifejtett tevékenységért
2017: Simkó Tibor-díj
2016: Madách-nívódíj
2014: Forbáth Imre-díj
2010, 2011: Arany Opus-díj
Művei
2017: A Kincsesláda – The Treasure Chest (mesék magyar-angol kiadásban), AB-ART, Pozsony, Szlovákia
2016: Fellinger Károly legszebb versei (versek), Ekecs, Szlovákia
2016: Sieve of Light in the Pine Forest (versek angolul), Ekstasis Editions, Victoria (Brit Columbia), Kanada
2016: Dios está ausente (versek spanyolul), Luhu Editorial, Alcoy, Spanyolország
2016: Ilka vára (mesék), Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, Szlovákia
2016: Kéreggyűjtés (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Különbejárat (versek), Media Nova M, Dunaszerdahely, Szlovákia (Madách-nívódíj)
2015: Pokora (versek szlovákul), Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, Szlovákia
2015: Bétonnière ivre (versek franciául), Éditions du Cygne, Párizs, Franciaország
2015: Kincsesláda (mesék), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Zavesa iz lucsej szveta (versek oroszul), Vest-Konszalting, Moszkva, Oroszország
2015: Tevazu (versek törökül), Siirden Yayincilik, Isztambul, Törökország
2014: Din cartea uitarii (versek románul), Tipo Moldova, Iași, Románia
2014: Humility (versek angolul), Libros Libertad, Surrey, Kanada
2014: Jancsi és Juliska (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2014: Csigalépcső (válogatott gyerekversek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2013: Poniznost (versek szerbül), Umetnicka Scena Siveri Janos, Mužlja, Szerbia
2013: Demut (versek németül), Windrose, Frauenkirchen, Ausztria
2013: Morzsabál (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2013: Alázat (válogatott versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2012: Rész és egész (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Mákom van (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Csomagmegőrző (válogatott versek), Mosonvármegye Könyvkiadó, Mosonmagyaróvár
2010: Dióbölcső, mákfejcsörgő (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2009: Hajléktalan búzavirág (mesék, mondák), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2008: Szélkergető kerek köpeny (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2006: Fűhárfa (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2004: Fészek az égen (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1997: Jóka-nevezetességek, Honismereti Kiskönyvtár, Komárom, Szlovákia
1997: Égig érő vadkörtefák (mesék és gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1996: Csendélet halottakkal (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1991: Áramszünet (versek), Madách, Pozsony, Szlovákia

(Forrás: wikipedia.hu)

]]> https://lenolaj.hu/2018/10/12/fellinger-karoly-tojastanc/feed/ 0 Fellinger Károly: A CSORDÁSLEGÉNY HÁROM BOTJA https://lenolaj.hu/2018/09/30/fellinger-karoly-a-csordaslegeny-harom-botja/ https://lenolaj.hu/2018/09/30/fellinger-karoly-a-csordaslegeny-harom-botja/#respond Sun, 30 Sep 2018 08:41:35 +0000 http://lenolaj.hu/?p=4777 Élt egyszer, réges-régen, egy bátor csordáslegény. Hogyha még nem említettem volna, most mondom: ennek a legénykének olyan kacskaringós volt az esze járása, hogy a Kis−Duna is megirigyelte. Hát még az étvágya! Mint a legtöbb csordást, ezt a legénykét is igen jó étvággyal áldotta meg az Isten.

Egy napon, amint a szalonnát falatozta éppen, s vágott hozzá a frissen illatozó kenyérkéből, tekintete legtöbbször az ég csordására, a vén holdra tévedt. Ábrándos hősünk mégsem az ég csordásának, hanem az atyaúristen kenyerének vélte a Holdat. Ha hiányzott belőle, úgy gondolta, őszentsége szelt belőle vacsorára.

Híres-neves volt ám a mi csordásunk, de nem az étvágyáról, hanem a három furkósbotjáról. Az egyik bottal reggel, a másikkal éjjel őrizte az ökörcsordát. Mire használta a harmadik botját? Bizony az ördögöt szokta volt elnáspángolni vele az agyafúrt legényke. Erre olyankor került sor, amikor az ökrök úgy eltűntek, mintha csak a föld nyelte volna el valamennyit. Ilyenkor a legényke megharagudott, nagy hirtelen lerántotta magáról a tündérektől kapott szűrkabátot, s az égnek dobta. A Hold és a Nap fényéből szőtt kabát egyenesen az ördögre hullott. Ez kellett csak a csordáslegénynek! A harmadik bottal ütlegelni kezdte a szűrkabátot, amúgy magyarosan. Nyögött is alatta az ördög, hogy majd’ belészakadt. Addig ütötte a legényke, míg az ökrök mind egy szálig a kamrában nem termettek. Majd’ elfelejtettem, a három furkósbotot meg az ördögfogásra szőtt kabátot egyenesen Tündér Ilona ajándékozta a csordáslegénynek, amikor a legény egyszer kiszabadította őt az iszapból meg az ingoványból.

Volt is becsülete a legénynek. Bizony nem akárkivel házasodott meg! Elvette a falu legszebb és leggazdagabb lányát. Csodálkozott persze a falu apraja és nagyja, hogyan is engedhette meg ezt a leány gonosz és minden hájjal megkent mostohája. A minap erre is fény derült.

Az égig érő vadkörtefák alatt járva, egy vidám pacsirta énekére lettem figyelmes. A pacsirta azt dalolta, hogy a csordáslegény harmadik furkósbotja a gonosz mostohák ellen is használható.
Hát ekképp adta be a derekát a leány mostohája.
A fiatal pár pedig boldogan élt, kacskaringós eszű gyerekük is született vagy hét.

***

Fellinger Károly további alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.
Fellinger Károly Ilka vára című mesekönyve megrendelhető itt.
Fellinger Károly Csigalépcső – Válogatott gyermekversek című kötete megrendelhető itt.

 

Fellinger Károly az általános iskolát szülőfalujában Jókán, középiskolai tanulmányait Galántán a magyar tannyelvű Kodály Zoltán Gimnáziumban végezte, ahol 1979 és 1983 között az iskola lapjának, az Alkotó Ifjúságnak-nak főszerkesztői tisztségét is ellátta. Versei az 1980-as években antológiákban is megjelentek. Első önálló verseskötete az 1991-ben megjelenő Áramszünet, ezt követte az 1996-ban kiadott Csendélet halottakkal. Az Égig érő vadkörtefák (1997) című kötetében Mátyusföld mesekincsét, hiedelemvilágát dolgozta fel prózában és versekben. 1993-tól a Jókai Szó negyedévente megjelenő regionális lap szerkesztője. Helytörténeti írása a Honismereti Kiskönyvtár könyvsorozatban jelent meg 1997-ben Jóka – Nevezetességek címmel. A 2004-ben kiadott Fészek az égen című verseskötetét, 2006-ban a Fűhárfa, 2008-ban a Szélkergető, kerek köpeny gyermekversei követték. A 2009-ben megjelenő Hajléktalan búzavirág. Mátyusföldi mondák és hiedelmek kötetében Mátyusföld mese- és hiedelemvilágát jeleníti meg. 2010-ben két gyermekverskötete jelent meg, a Dióbölcső, mákfejcsörgő és a Mákom van. Csomagmegőrző című válogatáskötete 2011-ben jelent meg. Rész és egész című 2013-ban megjelent kötete 2004 és 2012 között írt verseinek válogatása.

2016-ban Különbejárat című kötetéért Madách-nívódíjban részesült. Ugyanebben az évben versei bekerültek a Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2016-os antológiájába. 2016-ban megjelent Kéreggyűjtés című kötete, valamint a Fellinger Károly legszebb versei az AB-ART kiadásában, valamint verseinek spanyol és angol fordítása Dios está ausente, illetve Sieve of Light in the Pine Forest címmel Spanyolországban és Kanadában.

2017-ben megjelent A Kincsesláda-The Treasure Chest című mesekönyve kétnyelvű, magyar-angol kiadásban. Ilka vára című mesekönyvéért a Szlovákiai Magyar Írók Társasága neki ítélte a kétévente átadásra kerülő Simkó Tibor-díjat. A kultúra terén kifejtett tevékenységének elismeréseként megkapta Nagyszombat megye elöljárójának emlékérmét.

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Köteteit eddig angol, német, román, szerb, francia, orosz, szlovák és török nyelvre fordították le. Verseivel egyedüli szlovákiai költőként került be a 2015-ös Költészeti Világévkönyvbe.

Versei többek között az Irodalmi Szemle, Kalligram, Prae, Parnasszus, Szépirodalmi Figyelő, Kortárs, Palócföld, Műút, Tiszatáj, Híd, Korunk, Székelyföld, Helikon, Látó, Irodalmi Jelen, Új Szó, KULTER folyóiratokban jelentek meg.

Elismerései

2017: Nagyszombat megye elöljárójának emlékérme a kultúra terén kifejtett tevékenységért
2017: Simkó Tibor-díj
2016: Madách-nívódíj
2014: Forbáth Imre-díj
2010, 2011: Arany Opus-díj
Művei
2017: A Kincsesláda – The Treasure Chest (mesék magyar-angol kiadásban), AB-ART, Pozsony, Szlovákia
2016: Fellinger Károly legszebb versei (versek), Ekecs, Szlovákia
2016: Sieve of Light in the Pine Forest (versek angolul), Ekstasis Editions, Victoria (Brit Columbia), Kanada
2016: Dios está ausente (versek spanyolul), Luhu Editorial, Alcoy, Spanyolország
2016: Ilka vára (mesék), Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, Szlovákia
2016: Kéreggyűjtés (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Különbejárat (versek), Media Nova M, Dunaszerdahely, Szlovákia (Madách-nívódíj)
2015: Pokora (versek szlovákul), Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, Szlovákia
2015: Bétonnière ivre (versek franciául), Éditions du Cygne, Párizs, Franciaország
2015: Kincsesláda (mesék), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Zavesa iz lucsej szveta (versek oroszul), Vest-Konszalting, Moszkva, Oroszország
2015: Tevazu (versek törökül), Siirden Yayincilik, Isztambul, Törökország
2014: Din cartea uitarii (versek románul), Tipo Moldova, Iași, Románia
2014: Humility (versek angolul), Libros Libertad, Surrey, Kanada
2014: Jancsi és Juliska (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2014: Csigalépcső (válogatott gyerekversek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2013: Poniznost (versek szerbül), Umetnicka Scena Siveri Janos, Mužlja, Szerbia
2013: Demut (versek németül), Windrose, Frauenkirchen, Ausztria
2013: Morzsabál (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2013: Alázat (válogatott versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2012: Rész és egész (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Mákom van (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Csomagmegőrző (válogatott versek), Mosonvármegye Könyvkiadó, Mosonmagyaróvár
2010: Dióbölcső, mákfejcsörgő (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2009: Hajléktalan búzavirág (mesék, mondák), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2008: Szélkergető kerek köpeny (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2006: Fűhárfa (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2004: Fészek az égen (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1997: Jóka-nevezetességek, Honismereti Kiskönyvtár, Komárom, Szlovákia
1997: Égig érő vadkörtefák (mesék és gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1996: Csendélet halottakkal (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1991: Áramszünet (versek), Madách, Pozsony, Szlovákia

(Forrás: wikipedia.hu)

]]> https://lenolaj.hu/2018/09/30/fellinger-karoly-a-csordaslegeny-harom-botja/feed/ 0 Fellinger Károly: KUKORICÁS DZSANGA LUCASZÉKE https://lenolaj.hu/2017/12/13/fellinger-karoly-kukoricas-dzsanga-lucaszeke/ https://lenolaj.hu/2017/12/13/fellinger-karoly-kukoricas-dzsanga-lucaszeke/#respond Tue, 12 Dec 2017 23:41:21 +0000 http://lenolaj.hu/?p=11032 Hogy is volt, hogy nem? Szél úrfit épphogy kiengedték a zsákjából, máris kedve szottyant szalonnázni. Mangalicaszalonna akadt ugyan, de honnét vegyen hozzá bicsakot? Gondolkodott, majd belenyúlt mélyen a legközelebbi madárijesztő zsebébe. Bizony, hogy talált benne egy megfelelőt. Majd elfelejtettem, Szél úrfi szülőföldjén, Alsó− és Felsőszeliben nem csupán a betyárok hordanak bicsakot, hanem a helybéli, valamit magukra adó madárijesztők is. Szél úrfi tehát szalonnázott egy jót, majd megtörölte a bicsakot egy lapulevéllel, bekattintotta, és visszatette a madárijesztő zsebébe. Olyan erőre kapott, hogy azon nyomban fütyörészni kezdett. Fel is frissítette a levegőt alaposan!
Kukoricás Dzsanga éppen kiment a mezőre, sétálni egyet a friss levegőn. Ki akarta szellőztetni a fejét, hogy ne legyen már annyira gondterhelt. Mi bántotta ugyan? Mindjárt elmesélem.
De ki is volt ez a Kukoricás Dzsanga? Hát a világ leghíresebb kosárfonó legénykéje! A felsőszeliek nevezték el Kukoricás Dzsangának, mert ha szerelmi bánata volt, kukoricalevelekből font világraszóló táskát, papucsot, lábtörlőt vagy akár széktámlát.
Derék legény volt tehát. Ki is nézte magának a helyi boszorkány három csetres lánya. Hanem mi történt? Megharagudott rá a három kis boszorka.
Május első reggelére Kukoricás Dzsanga meg a többi legény minden eladó leány ablaka elé májusfát állított, mégpedig a Duna melléki erdők bódító csórmányfáját tűzték föl egy magas póznára. A csórmányfa éppen ilyenkor virágzik, s a nevét onnét kapta, hogy a régi jobbágyvilágban úgy kellett elcsórni az uradalmi erdőkből. Legalábbis a szeliek elbeszélése alapján.
Csakhogy a legények a három kis boszorka ablaka elé nem állítottak májusfát. A csitrik feldühödtek, megátkozták Kukoricás Dzsangát, és rontást hoztak rá. Állatai elhullottak, neki meg kihullott a haja, a bajszáról nem is beszélve. Hiába kenegette a legény a helyét tyúktrágyával meg galambpiszokkal. Amikor a nagybátyja, Danajka Samu látta, mi történik, így szólt a legényhez:
– Lucaszéket kell készítened! Téged bizony megronthattak a boszorkák, s csak úgy tudod meg, kik a galád rosszakaróid, ha a karácsonyi éjféli mise alatt, pontban úrfelmutatáskor felállsz a lucaszékre. Ekkor ugyanis hátrafordulnak a boszorkák. Ez már a vérükben van. A szék készítéséhez Luca napján, éjfélkor kell hozzáfognod, és 13 napon át, 13 különböző fajta fából kell elkészítened.
– Igen ám – szólott Kukoricás Dzsanga –, de mi van azokkal a boszorkányokkal, akik nem mennek éjféli misére?
– Ettől fölösleges tartanod, ne legyen a nevem vén Danajka Samu. A boszorkányoknak is van tízparancsolatuk. Az a boszorka, aki nem megy el a misére, elveszíti a varázserejét, a seprűjéről nem is beszélve. Hanem aztán vigyáznod kell, egykomám! A hátraforduló boszorkák részéről már nem érhet rontás, de fel kell venned a nyúlcipődet, ha békességet akarsz magadnak. A lucaszéket rögvest haza kell vinned, s a forgácsával együtt eltüzelned. Hogy a boszorkányok ne érjenek a nyomodba, szórj mákot a templomajtó környékére. Ez megállítja a őket, mert a mákot mind egy szemig össze kell csipegetniük. Ha ez sem segít, dobj a hátad mögé egy sűrű kefét. Ebből erdő kerekedik, mely lefékezi a legeltökéltebb boszorkát is. Otthon a kilincset visszájára ki kell kötnöd egy gatyamadzaggal, s a kulcslyukat be kell dugaszolnod. Ha a kulcslyukról megfeledkezel, a boszorkányok bemasíroznak rajta, s úgy elnáspángolnak, hogy a nevüket és a képüket is elfelejted.
Na, megvárta Kukoricás Dzsanga türelmesen, hogy elmúljon a tavasz, a nyár, az ősz. Vagyis egészen decemberig várt. Luca napján, éjfélkor, hozzáfogott a lucaszék elkészítéséhez. 13 napon keresztül, 13 fajta fából fúrta-faragta-csiszolgatta, s karácsonyra elkészült vele. Fel is állt rá az éjféli misén. Abban a pillanatban látja ám, hogy senki sem fordul hátra a padokból, csak a három kis boszorka meg az anyjuk. Nosza, gyorsan a templomajtóban termett, a lucaszékkel együtt. Az ajtó elé szórta a mákot, s amint megfordult, a boszorkákkal találta magát szembe! Nagy dühösen lehajoltak, és szedegetni kezdték a mákszemeket. Kukoricás Dzsanga meg, uzsgyi! Futott haza, ahogy a lábai vitték. Mikor a sarokhoz ért, hallja ám a boszorkányok vijjogását:
– Megvagy, Kukoricás Dzsanga!
A legény azonban nem ijedt meg! Hamar kivette a zsebéből a sűrű kefét, amit magával hozott, és a háta mögé dobta. Olyan sűrű erdő kerekedett abból, hogy mire a boszorkák kikecmeregtek belőle, ő hazaért, tüzet rakott az udvaron, elégette a lucaszéket a forgáccsal együtt. Épp csak annyi ideje maradt, hogy befusson a házba, visszájára kösse a kilincset a gatyamadzagjával és bedugaszolja a kulcslyukat. A négy boszorka akkor ért az ajtó elé. De hiába visítottak, káromkodtak, dörömböltek az ajtón, nem tudtak bemenni. Addig visítoztak, míg össze nem omlottak. Akkor aztán lángra lobbant mind a négy, és egy pillanat alatt hamuvá égtek.
Ám Lucifer és a többi boszorka nem hagyták annyiban a dolgot. Még aznap éjjel kénköves esőfelhőket küldtek a pokolból Alsó- és Felsőszeli irányába. Több se kellett Szél úrfinak! Egy óriási ásítással örökre elfújta a felhőket szülőföldjéről.
Kukoricás Dzsanga végre megnyugodhatott. Hogy ki ne felejtsem a legfontosabbat, karácsony másnapján kinőtt a haja, de még a bajusza is! Csinosabb legény lett, mint azelőtt volt. Bele is szeretett a falu legszebb és legügyesebb lánya, Amálka. Három napig jegyben jártak, aztán megesküdtek, lakodalmat csaptak. Hej, ez az Amálka! Olyan finom hegyi túrót tudott készíteni, hogy arról lett nevezetes Felsőszeli még a fővárosban, Pozsonyban is.
Kukoricás Dzsangának és nejének pont nyolc fia született. Amikor már nagyocskák voltak, nyolc szál vesszőből korbácsot fontak és aprószentek napján elfenekelték, végigsuprálták a falu lányait és asszonyait. Majd elfelejtettem, a következő mondóka kíséretében:
– Kilises ne légy, bolhás ne légy, egészséggel, üdvösséggel, fizess nekem ezüstpénzzel!
Nem csoda hát, ha Kukoricás Dzsanga és Amálka meggazdagodott. Hogy ne mondjam, Kukoricás Dzsangát vízkeresztkor bíróvá választották, és Szél úrfi vezette a beavatást.
De most már sok lesz a jóból.
Kutya, macska, vak egér, ki elhiszi, száz évig él.

*

Fellinger Károly további alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.

*

Fellinger Károly Ilka vára című mesekönyve megrendelhető itt.

Fellinger Károly Csigalépcső – Válogatott gyermekversek című kötete megrendelhető itt.

]]> https://lenolaj.hu/2017/12/13/fellinger-karoly-kukoricas-dzsanga-lucaszeke/feed/ 0