2024-12-25
Bejegyzések tőle:Jyll
Gergely Tamás: SZABADSÁG
Együtt ülünk délben is az asztalnál. Valamelyikünk kiejti száján a "teljes" szót. "Teljes-tejes" asszociálok, eszembe jut, hogyan magyarázta Pista bácsi, magyartanárunk a gyengébb tanulóknak, hogy azok megjegyezzék: "Hasonulás kétféle van: 'tejes' és 'részeges...
Fellinger Károly: Ballada a hét évig bolyongó huszárról
Hét évig bolygott Jókán a huszár,
görbe utcákon, szép lányok után.
Ördögfiókák irigy szemekkel
megátkozták őt a szerelemmel.
Tüzesemberek nyomába jártak,
elásott kincsek lángot okádtak.
Vén platán alatt, jó Bercsényiként,
nem adta ő fel könnyen a ...
Szirtes András: Mi marad utánad?
(65. szülinapi köszöntőm)
Lomokkal telihordott padlás
Egy nagy, édeskés szippantás
Letörölt szeretői könnyek
Sarokba hányt álmaid
Leszakadt pizsama gombok
Fenéknyomod a sámlin
Apád kitaposott cipője
Zsíros szemüveg tokod
Félig felhajtott gallérú kab...
Andrásfai Eszter: Körút
Az idős férfi nyolcvan is elmúlt már, de kicsattant az egészségtől. Mások hatvan évesen is megirigyelhették volna fizikumát, és ha hetvennek mondta volna magát, még akkor is rácsodálkozott volna bárki azzal a felkiáltással, hogy fiatalabbnak gondolta. A sziget...
Szuhay-Havas Marianna: Megváltásig
már megtanultam annyit
hogy mennyit nem tudok
passzol hozzám arasznyit
a sajátos gondolathurok
benne kezek-lábak és a fej
félreértésekért felel
felejteném mennyi volt a jel
torokban szorulok tőle el
és lejjebb is adom
akad hogy kiborít
komoly kis fog...
Gergely Tamás: MAMMA MIA
Ahogy a peronon sápítozom (”Mamma mia!”), hátba vereget egy ismeretlen.
”Ezé lenne?”, kérdem magamtól, mármint a lábam. Illetve a láb, ami szállít engem, míg az enyém egyre távolodik… Várom, hogy mit akar. Hogy fizessek?
”Mennyibe kerülhet, az az ötven méter...
Gergely Tamás: CUKORBAJ
Érzem, hogy kifut a vér belőlem.
”Te jó ég, kiáltok fel. Ha valaki most éppen viseli, mármint a metrón hagyott lábam, nem tudja, hogy inzulint kell neki beadni minden este, húsz egység.
Illetve húsz egység az egész testemnek, deréktól lefele ezek szerint tíz...
Kapui Ágota: Dal
gyűrött az arcod és gyűrött az inged
zsebedbe gyűröd emlékeinket
homlokod ráncán hordod a gondod
gyűrött a szó is, ha nekem mondod
ajkadnak résén félmosolyt préselsz
hallgatásoddal halálra késelsz
papírhajókat gyűrögetsz halkan
szélnek eresztő szép mozd...