2024-12-28
Bejegyzések tőle:Jyll
Gergely Tamás: Odengatan – KINEK NÉZEK KI?
Az odengplani (Oden téri) metróbejárat előtt – munkába menet, de főleg munkából jövet – néha elkapnak. Kezükben prospektusok, füzet, ceruza. ”Uniformisban” feszítenek, vagyis messziről lehet tudni, milyen céget vagy intézményt, szervezetet képviselnek. Ez segí...
Hornyik Anna: S-nek
A nap nem magától értendően
kel vagy nyugszik,
az élet nem magától értendően
ébred fel vagy alszik,
nem vagy csak egy a sok közül,
hanem az egy, mely nincs egyedül.
A napok nem egyformák s
az éjszakák sem, ne cseréld
le szívedet szívekért,
lásd, én ...
Szirtes András: HÓBAGOLY
..megboldogult Országh Misi bácsi éveken át nevelt fel egy hóbaglyot, aki kiesett a fészekből, de elkényeztette már az elején, emiatt csak csirkenyakat volt hajlandó elfogadni....
.....amikor úgy 1998 körül meglátogattam, a hóbagoly már legalább 50 centi maga...
Shogór Susana: Ha benyitnál
Még úton vagy.
Közeledsz.
Mindketten tudjuk ezt.
Én várlak.
Bejárom lelkem termeit.
Elhúzom bánatom brokátjait,
melyek elfedték ablakom.
Arcomba szikkadt
árkokat vájtak fájdalmaim.
Folyosóim sötét sarkában
lapulnak démonok.
Bejutottak, mikor egy...
Rita Hegedűs: Október
Párás szemgödrök között
görög - pörög az izzó
falevél
sántikálva, szöszmötölve
nedves ajkát megtörölve
kuncsorogva él
szaltót ugrik mélybe zuhan
zörög s röhög
a flaszteren
nyákos nyamvadt kabátjában
guggol s kukkol
betegen....
T. Ágoston László: Panelváltók
‒ Én nem értem ezt a gyereket ‒ morgolódott Sárosiné takarítás közben. ‒ A jövő héten betölti a harmincötödik évét, és még mindig esze ágában sincs, hogy megnősüljön, családot alapítson, mint más normális ember.
‒ Mert több esze van, mit az apjának ‒ mondta...
Kapui Ágota: Delejes
A fájdalom a lélek üzemmódja,
mely összetartja zúzott tagjaid,
a múltnak csendje, mának zivatarja
köréd vonja hűvös karjait.
Szavak kékje, megbékélés rendje
a tetteiddel méri a valót.
Arcod gödrén elsápad a reggel,
s útra enged rajnyi perc-hajót -
a go...
Shogór Susana: Kökény
Október végére érik be a kökény.
Hajnalonta megcsípi a dér,
tövisek szurkálhatnak kezedbe,
hullik sok színes levele.
Kislányként szedegettem,
s közben azon gondolkodtam,
ősembernek lenni
nem volt olyan egyszerű,
nagyon is nehéz,
hisz apró és savanyú...