2024-12-28
Bejegyzések tőle:Jyll
Shogór Susana: antialkoholista artikulációs gyakorlat
s
sí
sír
sár
sör
sör sír sár
sír sör sár
sár sír sör
sose
sose sírjál
sose sírjál sörért
sose sírjál sörért sárban
sose sírjál sörért
sose sírjál
sose
sör sír sár
sír sör sár
sár sír sör
sör
sár
sír
sí
s...
Oláh Tamás: Ősz
Szerelem után
pihenés, halk sóhajszél,
monoton kopogás.
Az eltűnt nyár után
a fák rozsda koronái
álmosan intenek.
Kis léptekkel közelít
a sötétülő nappal.
Nyirkos homály szívja fel
a kertek illatait.
Mustos cseppek peregnek.
Búcsúkört írnak le a m...
T. Ágoston László: Ha a mesék találkoznak…
Jancsi és Juliska elindultak az erdőbe gombát szedegetni, hogy az édesanyjuknak legyen mit főznie ebédre. Az erdő azonban nagyon sűrű volt és sötét, ezért a gondos anyuka jól megrakta a kosárkájukat kenyérmorzsával, meg mindenféle apró maggal, hogy mentükben h...
„Az ember két ember. Az egyik én a mindenki által ismert, amellyel egy életen át kénytelen megalkudni. A másik pedig az, ami lenni szeretne, vagyis önmaga eszménye.”
Száraz Miklós György (Budapest, 1958. május 19. –) József Attila-díjas író gondolata
B. Tomos Hajnal: HOMOKÓRA
Almáskertedben meguntad
a gondtalan heverészést -
nem hagyott nyugton
az engedetlenség,
míg kőtömb,
aztán kavics és homok
nem lett
minden szikla - kételyedből
s mint lerágott csutkád
csúszott le
az idő torkán.
Éppen az üres tölcsért
nézted ellazulv...
Gergely Tamás: TEGNAP TÖRTÉNT, A STOCKHOLMI METRÓN
Már épp a leszálláshoz közeledek, amint meglátom, hogy fiatal nő kérget. Nem a romániai vagy bolgár romák egyikéről van szó, hanem azon svédek közül való, aki megáll a bejárati ajtónál, bemondja, hogy hívják, hogy hajléktalan, és éjjeli szállásra kéri az adomá...
Nyírfalvi Károly: Kérdezd a szelet…
Amikor néhány nappal ezelőtt felnéztem a Facebook-ra, s megláttam a bejegyzést, első reflexként úgy gondoltam, ez vicc, a korábbi találgatások során tudomásom szerint fel sem merült a neve, más írások szerint évek óta ott szerepel a titkos jelöltek még titkosa...
Hornyik Anna: Balga szerelmes vers
Közeleg a tél, fájdalommal
teli hópihék szúrják meg arcom,
s könnyként folynak szét.
Tavasszal is vártalak, bimbók
közt vágytalak, s tövisként
fúródtam a puha földbe.
Nyáron égetett egy álom,
hogy újra láthatlak, s szétporladt
sziromként fújt el a sz...
