2024-12-28
Bejegyzések tőle:Jyll
Shogór Susana: Újévi soroló
van fényes ég
van metsző hideg
van ki hallja hangodat
van ki érzi bánatod
van ki érti óhajod
van ki hallgat veled
van ki tőled kér
van kitől elfogadsz
van édes morzsa asztalon
van metsző hideg
van fényes ég
van új év
T. Ágoston László: Pappék unokája
‒ No, Marikám, mit szólsz ehhez a Rádai Gyöngyihez? ‒ állította meg Ballánét a kisbolt előtt a barátnője, a kövér Takácsné. ‒ Hallottad, mit csinált a saját gyerekével?
‒ Hallani éppen hallottam, de fölfogni is képtelen vagyok. És ha meggondolom, hogy ez a ...
Kapui Ágota: Kékben
Elpancsoltam ifjúságom
kék folyókban, zöld tavakban,
mély kutakba hullt az álmom,
szavak nélkül itt maradtam.
Szerelemnek gyolcsfehérjét
szakadt szürke ronggyá hordtam,
pántlikámnak szelíd kékjét
vizek martján megoldottam…
Ifjúságom elfürödtem
kerek t...
Nászta Katalin: Csendben jöttek a levelek
egy darab halál bekebelezett
az úton csillag táncolt
részegen dülöngéltek a hegyek
szívem árkaiba nehéz szerelemmel
kapaszkodott a szél
lassan apróra szeletelt a fájdalom
s mint egy színtelen üveggombot
eltapostak az arra hulló délutánok
csak a levelek...
Nyírfalvi Károly: Macskák története
Thomas Bernhard emlékének
Egy hete érzem ezt a szagot. Nővéremmel, Judittal találtunk egyszer egy döglött vakondot. Már bomlófélben. Az bűzlött ennyire. Gyanítom, ez sem más. S amikor elszánom magam, hogy fűnyírás közben lemenjek az árokba, az első lépés ut...
Hegedűs Rita: Éji kéj
Fagy kopog az ablakon
csipke árnyat hord az éj
párkányon nesz liheg
pattan reppen a héj
mélyen lenn vágy feszül
érc hangján lepke ül
tűz robban legbelül
szertehulló kéj
Bábel Antónia: A tó tükre
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy erdőjáró meg a felesége. Az erdő közepén, csillogó víztükrű tó partján éltek takaros kis házban. Az asszony csodaszép volt, látta is ezt a tó tükrében, amikor vízért járt fényes vödreivel, és közben nevetve énekelt a tük...
Albert Zsolt: Lassú alkony
Kezeimben haldoklik
csendben nyögve,
minden félelmem
s értelmetlen rettegésem.
Attól, hogy rövid lesz a nappal
s itt hagysz a sötétben,
pislákoló gyertyafényben.
Telnek az órák
s tébolyba szédülnek,
suhanó mutatók
üldözött létükben,
hívlak a csend...
Cselényi Béla: hagyatéktárgy
mintha örökké lenne cserépkályhánk
mintha örökké lenne szénvasalónk
mintha örökké lenne piszkavasunk
mintha örökké lenne ajtótámasztékunk
mely egy régi óra
márványfoglalata volt
untam a cserépkályhánkat
untam a szénvasalónkat
untam a piszkavasunkat
un...