Német és ír családok leszármazottja volt. Apja a monterey-i megyei kincstárnok címet viselte. Tanítónő anyja lelkesen bátorította fia érdeklődését az olvasás és írás iránt. Salinas, ahol felnőtt, gyerekkora éveiben még csak egy kis városka, illetve nagyobb falu volt. Bár termékeny földje és erősödő földművelése miatt egyre nőtt és modernizálódott, a vidék lényegében még mindig magán viselte az amerikai úttörő jelleget.
John Steinbeck családjával 1945
Nyaranta egy óriási farmon dolgozott, több száz vándormunkással együtt. Itt figyelte meg a kaliforniai vándormunkás élet keménységét, és egyúttal az emberi természet sötét oldalait. Ezek a tapasztalatok bekerültek műveibe is; ilyen volt az Egerek és emberek című munkája. A nyári iskolai szünetekben bejárta az egész Salinas völgyet: a környező mezőket, erdőket, farmokat; mindez később hátteréül szolgált legtöbb novellájának.
A középiskolát is itt fejezte be, ezután hébe-hóba ellátogatott a stanfordi egyetemre, ahol biológiát is tanult, de ahonnan végül diploma nélkül távozott, mert az egyetemi életmód nem volt kedvére való. Ehelyett New Yorkba utazott, ahol többek között újságírói munkát vállalt, miközben írói pályafutásról ábrándozott. New Yorkban írásai nem találtak kiadóra. Visszatért Kaliforniába, ahol munkát kapott, mint ezermester egy Lake Tahoe-i üdülőben. Közben folytatta az írást.
Első regénye, az Egy marék arany nem hozta meg a várt sikert. Témája gyerekkori olvasmányaihoz vezethető vissza: egy Henry Morgan nevű kalóz életéről és haláláról szól. Ezután megírt jó néhány novellát. Ezek között a legismertebbek A vörös póni és A Krizantémok. Később két novellagyűjteménye is megjelent, az ezekben található történetek mind Kaliforniához, tehát gyerekkorához kapcsolódnak.
Első sikerét a Kedves csirkefogók című regénye hozta meg, amiért megkapta a California Commonwealth Club aranyérmét. A könyv egy csoport társadalmon kívüli, otthontalanul élő fiatalember portréja, az első világháború utáni időkben. A fiatalok életszemlélete éles ellentétben áll az amerikai társadalmi morállal: visszautasítják a szabványos viselkedést, és ehelyett szabadon élvezik a bort (ha akad), a szexet, a bajtársiasságot, a kisstílű tolvajlást. Ebben a műben olyan alakokat ábrázol, akik bár a társadalom peremén, nyomorúságos körülmények közt élnek, mégis egyfajta harmóniában önmagukkal és a világgal.
A Kedves csirkefogók sikerét azután betetőzte az Egerek és emberek című munka, amit először mint egy hosszabb novellát írt meg, majd színdarabbá dolgozott át. A tragikus történet két kaliforniai alkalmi farmmunkás, George és Lennie körül forog, akik pénzt próbálnak gyűjteni ahhoz, hogy egy szerény kis farmot vehessenek maguknak, ahol majd békében eléldegélnek. A történet több témát is érint: faji előítéletet, a szellemileg visszamaradottak iránti ellenszenvet, a magányt, és a személyes függetlenségért folytatott küzdelmet. Az Érik a gyümölcs, az Édentől keletre, és A gyöngy című regényekkel egyetemben az Egerek és emberek az író legismertebb, és kritikai szempontból legelismertebb munkája.
John Steinbeck Charley nevű kutyájával
(1961)
Az Érik a gyümölcs sikere nem maradt támadások nélkül. Liberális politikai nézeteit – és hogy be merte mutatni a kapitalizmus visszataszító oldalait – sokan kritizálták, azzal az indoklással, hogy a könyv eltúlozta az ország helyzetét. Erről ő maga így írt: „A bankoktól és a nagy földbirtokostól felém áradó sértések és rágalmazások elég ijesztőek. Legutóbb azt híresztelték, hogy az oklahomai nép (az Okie-k) gyűlöl engem, sőt, megöléssel fenyeget, amiért hazudtam a sorsukat illetően… Azt kell mondjam, ez a hisztéria, ami itt a könyv körül növekszik, teljesen egészségtelen.”
A Lement a hold című, később színpadra átdolgozott történet egy náci katonák által megszállt észak-európai faluban játszódik, ahol a lakosság ellenáll a megszállóknak. Mivel feltételezték, hogy a megnevezetlen ország Norvégia volt, 1945-ben Steinbecket megtisztelték a VII. Haakon szabadság-éremmel, a norvég ellenállási mozgalom iránti együttérzésért.
A gyöngy című regényt ezután írta. Cselekményét egy, a mexikói öböl körüli csavargásai közben hallott történetre alapozta.
Az Édentől keletre a jó és a rossz szembeállítása két család történetének keretében, több generáción keresztül. A könyvet fiainak szánta, emlékeztetőül a családi hagyományokra. Az író ezt a regényét tartotta élete fő művének. Itt szakított azzal a felfogással, hogy a gonoszság forrása a társadalmi igazságtalanság, és azt az emberi pszichében fedezi fel. A művet Elia Kazan rendező 1955-ben filmvászonra vitte.
Utolsó munkája, a Rosszkedvünk tele. A könyvben Amerika morális hanyatlását vizsgálja a főhős életén keresztül, aki, éppúgy mint maga az író egyre elégedetlenebb a saját és az őt körülvevők erkölcsi lecsúszással. Középkorú hőse, aki látszólag boldog harmóniában él családjával, szenved attól a státusztól, ahová jutott, kitörni azonban képtelen belőle. Végül a körülmények összhangja és saját vívódásai meghozzák gyümölcsüket, és néhány üzletpolitikai húzással sikerül a vagyonosodás útjára lépnie. Hőse ugyanakkor megbukik, elsősorban saját maga lelkiismerete előtt, és ezzel az író kemény ítéletet mond a meggazdagodás amerikai mítosza felett.
Amikor megkapta az irodalmi Nobel-díjat „…realisztikus és nagy képzelőerejű írásaiért, melyek szimpatizáló humorral és éles társadalmi meglátással párosulnak.” , az író nem érezte jogosnak a megtiszteltetést. A díj átvevésénél ezt mondta: „… Az író arra van hivatva, hogy előremozdítsa az emberi szív és szellem nagyszerűségét, hogy képes legyen nagylelkűséget találni a vereségben, hogy megtalálja a bátorságot, az együttérzést, és a szeretetet. A gyengeség és a kétségbeesés véget nem érő harcában ezek a tulajdonságok a reménynek és a nehézségek leküzdésének fényes zászlajai. Az az író, aki nem hisz abban hogy az ember tökéletesíthető, nem szentelheti magát az írói hivatásnak, nem igényelhet magának helyet az irodalomban.”
És ezeket is mondta, illetve írta:
• Ki tudja, hány emberre néztem már rá életemben, és mégsem láttam őket. Elgondolni is szörnyű.
• Azt hiszem, az ember rossz szokásai közt a legszívósabb az, hogy szeret tanácsot adni.
• Nagy bátorság kell ahhoz, hogy olyan igazságot hangoztassunk, amelyet korunk elfogadhatatlannak tart.
• Senkinek sincs joga ahhoz, hogy bármilyen élménytől megfosszon valakit.
• A hivatásos szakembert öntudatlanul is ingerli a laikus tudása.
• Amíg gyerekek vagyunk, azt hisszük, mi vagyunk a mindenség középpontja.
• Aki elég erős, elég idős is.
• Nehéz dolog ajándékot adni… ámbár azt hiszem, kapni, elfogadni még nehezebb.
• Minden, ami nagy és értékes, magányossággal jár.
• A szerencséhez az is hozzátartozik, hogy az ember felismerje, amikor az útjába kerül.
• A gyűlölet nem állhat meg egymagában. Szüksége van a szeretetre is, hogy éltesse és ösztökélje, vagy – akár a fegyver ravasza – kipattantsa, lángra lobbantsa.
• Legkésőbben jön az a képesség, hogy önmagunkon tudjunk nevetni, őrült versenyben a halállal.
Legfrissebb hozzászólások