B. Tomos Hajnal: MÁR ENNYI IS ELÉG

Összeseperni az asztallapra
szóródott morzsát,
percekig elidőzni
napnyugta után fázósan,
de még a színfoszlányok bűvöletében –
nem kulcsra zárni a kaput,
(mitől is foszthatnának meg?),
óvatosan masszírozni a szemgolyókat:
bírnák még ki az esti filmet,
az álmok berendezkedését
s aztán egy újabb
(még csak egyetlenegy)
reggel selyemsiklását,
át a zsalu résein,
mint hosszas láz hevét
enyhítő borogatást.