Rengés
Te vagy az Idegen,
aki váratlanul megjelensz.
Te vagy a halál ősanyja,
az álmatlan Magma.
Messziről is érezzük talpunk alatt,
mikor morogva egyik oldaladról,
a másikra fordulsz.
Sohase nyugszol meg,
örökké félelemben tartasz minket.
Perverz hatalmadat hol itt,
hol ott éled ki, hogy
arcukba nyomd nehéz-kezedet.
Nem ismerjük éhséged határát,
nem tudjuk
mivé kívánod alakítani
a Földet.
Közelről nézted,
a csillagok fásultságával,
kiket a markodban tartasz:
a foggal, körömmel
ablakot vájni igyekvőket,
a kiszáradt szájú
némán szenvedőket,
az elnyűtt testű aggokat,
a rémülettől vénné vált ifjakat.
Önelégülten figyelted
az öröm mélyre űzött,
semmivé vált eltűnését,
mikor pörén kitakartad
mélyült mélyedet,
és megszülted
bömbölő óriás csecsemődet.
Nem volt
ki istennel tárgyaljon,
könyörületét kérje?
S maradt minden befejezetlen.
… és mégis
van akarás, a tiszta erő
felemelheti
az égből letaszított tornyot is,
a sötét uralom után
a kibontott hajú hajnal
kel birokra a romokkal,
s a tiszta szél elfújja
a port a összedőlt város
fölül.
Talán valaki él még
vasbeton üregébe zárva.
Egy hanyatt fekvő szoborarc,
és egy szürke porba takart
szabadba mutató kéz
tárul fel, a mély erő
kínja fölött, a kereső kutya
jelzése után.
A kiszabadított szeme
felgyúlva tekint
az új romvilágba.
Él, él viszi a légből szőtt
csendbe hasított hangot
a rekedt a kiáltás.
Kézről-kézre adják
az új kezdet csöpp életét.
Meztelen válláról
galamb száll fel,
megszelídítve
a ragadozó akaratot,
a távoli kegyesség
jó hírét vinni.
Bemutatkozó sorok
Nevem Oláh Tamás, 1944. április 18-án születtem Budapesten. Jelenleg a Józsefvárosban élek és alkotok. 1967-ben a Gyógypedagógia Tanárképző Főiskolán, majd 1972-ben az ELTE pszichológia szakán szeretem oklevelet. Diplomások részére indított újságíró képzésben 1975-ben vettem részt. Majd két évtizeden át voltam az Élet és Tudomány hetilap rovatszerkesztője, a rendszerváltás évében, az országban egyedülálló módon, a lap munkatársai, hogy megszabaduljanak a korábbitól, úgy döntöttek maguk közül választanak főszerkesztőt, és én nyertem el a bizalmukat. Szerkesztői munkám mellett több száz publikációm látott napvilágot, pszichológiai tárgyú könyvek szerkesztője, és társírója voltam, valamint neves irodalmi folyóiratokban jelentek meg verseim. A mai napig publikálok irodalmi lapokban és online művészeti folyóiratokban. Ez idáig nyolc verseskötetem jelent meg, a kilencedik kiadása ebben az évben lenne esedékes. Köteteim bemutatásaikor minden alkalommal zenés-verses író-olvasó találkozót tartottunk, a verseket Takács Bence Ervin mondta el, amit Szakcsi-Lakatos Béla és Kathy-Horváth Lajos zenei improvizációi kísérték, tették emlékezetessé. A hangszeres zene felerősítette a verssorok ritmusát és dallamát, és tovább fokozta a versekből áradó drámai feszültséget, zeneiséget, hangulatot. Ezzel a komplex megjelenítési móddal, – már, már új műfajt alkotva – kívántuk gazdagítani a Vers-estek nézőinek élményét. Alföldy Jenő József Attila díjas irodalomkritikus így méltatott nemrégiben: „Mestere a bonyolult formáknak: társadalmi érzékenysége, létkritikai érzéke éppúgy utat talált magának a szonett formájában, sőt a szonettkoszorúban, mint a szabad versben, vagy a költőiség ugyancsak nagy próbájában, a prózaversben… Mesterségbeli tudásánál még többre tartom őszinte, személyes és szenvedélyes hangvételét, s azt, hogy korszerűsített romantikája nem téved pózokba, idejétmúlt érzelmességbe. Alkati indulatát a gondolat irányítja, a kiérlelt vélemény fölszikrázása, az Illyés Gyula-i lírából is oly jól ismert társadalomkritikai düh…”
2018-ban Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben, az Emberi Erőforrások Minisztériumától pedig, két egymásutáni évben, Művészeti Életpálya díjban részesültem.
Magamról ennél az a rövid ismertetőnél sokkal részletesebben vallok honlapomon (olahtamas.hu).
Oláh Tamás alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Legfrissebb hozzászólások