Idegen leszek ereimben,
egy többé ki nem gombolt kabát,
át nem fésült ezüst hajzuhatag,
régi, elfelejtett, rőt ruhaszag,
cifra cipő széttáncolt időben,
kiengedett két copf az esőben.
Kislányságom veszem végül vissza,
reszketve, a semmit szétsimítva,
és meg sem ismerlek soha többé,
így szűkül világom kicsi gömbbé.
Égen járó földi hintán le-fel,
Tőled távolodva, Hozzá közel,
csillagokra hímzett intés és jel:
aki tegnap voltam, holnap leszel.
***
Mire gondolt a költő?
A verset az empatikus idősgondozás ihlette.
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) Art’húr díjas költő, 2008 januárja óta az 2015-ben megújult Lenolaj irodalmi és kulturális lap főszerkesztője, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője, négy gyermek édesanyja.
Édesapja, Szuhay-Havas Ervin (1929-1998) író, műfordító, történész és művelődéstörténész, nagyapja, Havas Zsigmond (1900 -1972) író, újságíró a Tolnai Világlapja munkatársa, majd felelős szerkesztője (1921–39), Spencer Walls és Anthony Astor néven számos ifjúsági és detektívregény szerzője.
Legfrissebb hozzászólások