Beköltöztem abba a csuporba, ahonnan a mézet csókolta a szád,
Csónakként lebegtem az édes semmiben…
Aztán kristály lettem a szád szélén,
Nem hagyhattál ennyiben…
Kanál lettem a kávéd forró észlelései között,
Kavartam benned a koffeint és a reggeleket,
Elaludtam veled a puha párnán,
Lenyomtam veled a vekkereket.
Most némán nézem, ahogy estének öltözöl,
Bordó függöny arcod szelíd tüze,
Lángokkal borítod testem,
A tűz vadít, majd szinte emésztene.
Ernyedten látom szemedben a nyár elmúló perceit,
Még ölelem őszi rozsdás karjaid,
De a holnapok elmúlt ruháiban,
Szaggatom a jövő harcait.
Lepedők ráncos magányai,
Hozzák elém őszülő hajad,
Múlt, jövő a jelenbe lépve,
Őrzi minden szerelmes szavad.
***
Istenes Tibor (1972. szeptember 25.) Art’húr-díjas költő, író, esztéta, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője
Alkotásai az Art’húr Irodalmi Kávéházon kívül a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, a Börzsönyi Helikon, a Hetedik.hu és a Lenolaj Irodalmi és Kulturális Műhely, a Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat oldalán, valamint különböző antológiákban jelennek meg rendszeresen.
Istenes Tibor alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Kapcsolódó oldal:
Legfrissebb hozzászólások