Mind a magyar, francia, angol, katalán, skót, holland és a Hamupipőke még megannyi meseváltozataiban csillogó üvegcipő szerepel. Az üvegcipellő inkább tündérekhez, mint emberlányhoz való viselet lenne, mégsem valószínű, hogy megfordul a fejében a gondolat: vajon nem kényelmetlen-e? Vélhetően még inkább, mint a holland klumpa.
Az üvegcipő forrása: közönséges tollhiba. Élt egyszer, réges-régen két francia, Claude és Charles Perrault. Claude orvos létére munkálkodott a Louvre bővítésén, Charles-nak még több köze volt az építészethez, lévén a királyi építkezések főfelügyelője, de egyúttal jó író is lehetett, ha egyszer a Francia Akadémia a hallhatatlan tagok közé választotta.
Az ifjabb Perrault 1697-ben, 69 évesen kiadott nyolc népmesét, úgymond unokái szórakoztatására, Lúd anyó meséi címen. A nyolc közül kettő igen nevezetes: a Csizmás Kandúr és a Hamupipőke azóta számtalanszor bejárta a világot a könyvalaktól kezdve egészen a rajzfilmig.
Charles Perrault egy régebbi, írott változat nyomán dolgozta fel az eredetileg népmeséket, amelyek közül a kislányé szomorúan kezdődik: egész nap csak szállingózik szegénykékre a szürke hamu, miközben a sutban kuporog és varrogat, mindig csak varrogat. Gonosz nővérei még csúfolják is. „Hamupipőke! Hamupipőke!” Aztán idővel fölbukkan a szép üvegcipellő, amely a végkifejletben egyedül az ő lábacskáira illik, a gonosz lányokét bizony úgy szorítja, akár a spanyolcsizma.
De miért üvegcipő? Azért, mert az író egy régi francia szót, a mókusbundából varrott papucsfélét összekeverte az üveg francia nevével. Talán szándékosan? Mindegy; a mókus gereznája – jó tudni – a régi franciában vair, az üvegé pedig verre, de mindkettőt így ejtik: „ver”. Hát így került az üvegcipellő motívuma a franciából a katalánba, majd az angol változatba (és így tovább).
Hátravan még a feketeleves, a hamupipőke név etimológiája. A hamut persze értjük, de mi lehet ebben a bájos névben a „pipőke”? Franciában, angolban ugyanis a kislány neve pusztán „Hamulányka”, Cendrillon vagy Cinderella (szandrijon és szinderela). Egyedül a magyarban nincs értelme a „pipőkének”. Bezzeg a cseh és a szlovák nyelvben van: popelka pontosan annyit jelent: „hamu”. A magyar és a cseh – szlovák összetétel ezek szerint kettőzés: „hamu-hamu” (még jó, hogy nem mamu!). Az ilyen szinonim szókettőzés persze nem ismeretlen a mi nyelvünkben. Gondoljunk a kősziklára (milyen anyaga lehet egy sziklának, ha nem kő?) vagy a szóbeszédre.
1788-ban jelenik meg nyelvünkben a Hamupepelyke változat, Barczafalvi Szabó Dávid írónk fordításban. Szegény Barczafalvi a hónapok magyarításába is belekapott, a fránya latin januarius, februárius stb. helyett ő javasolta ezeket: zúzoros, enyheges, olvanos, nyilanos. Ezek a kedves és nem is rossz hangzású újítások nem terjedtek el.
Az üveg- (eredetileg mókus) cipő története azonban fennmaradt.
Legfrissebb hozzászólások