Aszögtől főszögig nincs olyan ember, aki ne hallott volna a kacsalábon forgó Ilka váráról. Hány és hány kisgyerek settenkedik el még ma is a vár helyére, kincsekről álmodozva, hátha ráakad ott egy aranykardra vagy egy aranyérmére.
Az egyre fogyó erdőből az árvalányhaj az egyedüli, ami még élteti a reményt, hogy újjáéled itt a természet. Ám az árvalányhajból is évről évre kevesebb van errefelé.
– Kopaszodnak a fövenyek – mondogatják az öregek, ha hiába keresik az árvalányhajat a megszokott helyeken. De micsoda története van ennek a helynek!
Egyszer régen, amikor a tatárok szövetségre léptek Luciferrel, még a magyarok királyának, Bélának is menekülnie kellett. Az egyik sötét felhőből pókok másztak le, s hálójukba belegabalyodott az uralkodó lába. Nagy nehezen kiszabadította a lábát, de átkelve a sekély patakon, újabb folyó állta útját. Hej, sajnálta is, hogy az udvari bolondjának ajándékozta a hétmérföldes csizmáját! A tatár meg csak jött és jött. Felégette a nádasokat, a mezőket, még a tüzesemberek délutáni pihenését is megzavarta. Megharagudtak a tüzesemberek. Nem messze a királytól, a folyón megláttak egy révészt.
Úgy ráijesztettek, hogy az menekülni kezdett a partra, s mit ad isten, pont a király felé futott a parton. A folyó akkor már vörös volt a tatárok áldozatainak a vérétől.
Így szólott a király a révészhez:
– Hallod-e, te révész, látom, bátor gyerek vagy. Nekem, a magyarok királyának szégyenszemre parasztgúnyában kell menekülnöm. Ha átviszel a túlsó partra, száz arany üti a markodat.
Hitte is a révész, meg nem is, de mivel magyarból faragta a Teremtő, szót fogadott. Átvitte a királyt a folyón, meg is kapta a száz aranyat. A kincsből aztán a Nagy dombon felépítette híres palotáját. Mondták is a cselédei: na, a kutya is oda piszkít, ahol nagyobb a rakás. A révésznek azonban ez nem volt elég. Idővel eladta a lelkét az ördögnek: fösvény lett, de annyira, hogy még akkor is a fogához verte a garast, amikor már kihullottak a fogai. Éjszakánként meg az ördögökkel mulatozott! Nem csoda, ha elzüllött, hisz aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.
Szent Kleofás! Ne is akarjátok megtudni, mi történt vele, mert hamar megvénültök. Főleg, ha már így is épp elég öregek vagytok. Na de most már mindegy, ha belekezdtem, végigmondom.
Amikor már mindenét elnyerte a kártyán Lucifer, a vár alatt megnyílt a föld, és a révész elsüllyedt a kacsalábon forgó várral együtt. Utána még egyszer megmozdult a föld, még böffentett is egy nagyot!
Telt-múlt az idő. Már a koldus is a harmadik faluban járt, amikor honnét, honnét nem, egy kőkecske fordult ki a földből a szántás során. Egy jókai parasztember ekéje borította ki a földből. Na most mit csináljon vele? Ilyet még életében nem látott. Elmesélte a faluban, mit talált. Jöttek is a babonás jókaiak. Nézték, nézegették a kőkecskét. Hej, az ilyesmi csak bajt hozhat annak a fejére, aki megtalálta! Mégpedig azért, mert ez a furcsa valami csak az Ilka révész tulajdona lehet. Megijedt a parasztember, gyorsan átdobta a kőkecskét a szomszéd földjére. Az meg dobta tovább a másikéra. Mindenki szabadulni akart tőle. Egyikük földjéről a másikéra dobálták, mint a lócitromot vagy a tehénlepényt. No, nem olyan könnyen, mert egy lócitromnál bizony sokkal nehezebb volt. Aztán egyiküknek eszébe jutott, hívják ide a papot, majd az megmondja, mit kell csinálni a kőkecskével. Jött is a pap, még szenteltvizet is hozott. De mikor meglátta a kőkecskét, ki se nyitotta a szenteltvíztartót, hanem csak ennyit mondott:
– Ez egy átokverte szobor. Jobb lesz, ha egy idegennek adjátok.
Arra tévedt egy fiatal idegen. Azt mondta, elviszi a kőkecskét, de azzal a feltétellel, ha lovat és kocsit is kap hozzá, hogy elszállíthassa. Hoztak is rögtön a jókaiak egy parasztszekeret meg két szép lovat. Csak vigye már innen azt az átkozott jószágot!
Igen ám, de azt sokan tudják, hogy az emberi butaság határtalan. Mert amit a jókaiak a szerencsétlenség forrásának néztek, az lett ennek az idegennek a gazdagsága. Hazavitte a kőkecskét a szekérrel. Aztán addig nézte, nézegette, mígnem rájött, hogy a kőkecske farka kicsavarható.
Ki is csavarta a kőből faragott farkat. Hát mikor a lyukba néz, mit lát? Bizony nem bánta meg, hogy belenézett. Mert a kőkecske bendője, egészen a lyukig, arannyal volt tele.
Mikor ezt a jókaiak megtudták, már hiába fogták a fejüket. De még mindig az átkozott Ilka révészt hibázgatták, mondogatván: „Bizony igaz, hogy a könnyen jött pénz ebül vész el!”
A Jóisten azonban megkönyörült rajtuk. Mert a közeli Öreg földek, a Nyárszeralja meg a Fekete-telek azóta is jól teremnek. Nem csoda, hisz arannyal volt trágyázva mindegyik. Akarom mondani, mindegyiken átgurult az arannyal teli kőkecske.
Így volt, igaz volt.
***
Kapcsolódó oldalak:
Megjelent Fellinger Károly: Ilka vára című mesekönyve
Fellinger Károly alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Fellinger Károly Mindjárt gondoltam című kötete már az interneten keresztül is rendelhető ITT.
Fellinger Károly további kötetei rendelhetők: ITT.
Fellinger Károly az általános iskolát szülőfalujában Jókán, középiskolai tanulmányait Galántán a magyar tannyelvű Kodály Zoltán Gimnáziumban végezte, ahol 1979 és 1983 között az iskola lapjának, az Alkotó Ifjúságnak-nak főszerkesztői tisztségét is ellátta. Versei az 1980-as években antológiákban is megjelentek. Első önálló verseskötete az 1991-ben megjelenő Áramszünet, ezt követte az 1996-ban kiadott Csendélet halottakkal. Az Égig érő vadkörtefák (1997) című kötetében Mátyusföld mesekincsét, hiedelemvilágát dolgozta fel prózában és versekben. 1993-tól a Jókai Szó negyedévente megjelenő regionális lap szerkesztője. Helytörténeti írása a Honismereti Kiskönyvtár könyvsorozatban jelent meg 1997-ben Jóka – Nevezetességek címmel. A 2004-ben kiadott Fészek az égen című verseskötetét, 2006-ban a Fűhárfa, 2008-ban a Szélkergető, kerek köpeny gyermekversei követték. A 2009-ben megjelenő Hajléktalan búzavirág. Mátyusföldi mondák és hiedelmek kötetében Mátyusföld mese- és hiedelemvilágát jeleníti meg. 2010-ben két gyermekverskötete jelent meg, a Dióbölcső, mákfejcsörgő és a Mákom van. Csomagmegőrző című válogatáskötete 2011-ben jelent meg. Rész és egész című 2013-ban megjelent kötete 2004 és 2012 között írt verseinek válogatása.
2016-ban Különbejárat című kötetéért Madách-nívódíjban részesült. Ugyanebben az évben versei bekerültek a Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2016-os antológiájába. 2016-ban megjelent Kéreggyűjtés című kötete, valamint a Fellinger Károly legszebb versei az AB-ART kiadásában, valamint verseinek spanyol és angol fordítása Dios está ausente, illetve Sieve of Light in the Pine Forest címmel Spanyolországban és Kanadában.
2017-ben megjelent A Kincsesláda-The Treasure Chest című mesekönyve kétnyelvű, magyar-angol kiadásban. Ilka vára című mesekönyvéért a Szlovákiai Magyar Írók Társasága neki ítélte a kétévente átadásra kerülő Simkó Tibor-díjat. A kultúra terén kifejtett tevékenységének elismeréseként megkapta Nagyszombat megye elöljárójának emlékérmét.
Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.
Köteteit eddig angol, német, román, szerb, francia, orosz, szlovák és török nyelvre fordították le. Verseivel egyedüli szlovákiai költőként került be a 2015-ös Költészeti Világévkönyvbe.
Versei többek között az Irodalmi Szemle, Kalligram, Prae, Parnasszus, Szépirodalmi Figyelő, Kortárs, Palócföld, Műút, Tiszatáj, Híd, Korunk, Székelyföld, Helikon, Látó, Irodalmi Jelen, Új Szó, KULTER folyóiratokban jelentek meg.
Elismerései
2017: Nagyszombat megye elöljárójának emlékérme a kultúra terén kifejtett tevékenységért
2017: Simkó Tibor-díj
2016: Madách-nívódíj
2014: Forbáth Imre-díj
2010, 2011: Arany Opus-díj
Művei
2018: Hullámvasút (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2018: Mindjárt gondoltam (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2017: A Kincsesláda – The Treasure Chest (mesék magyar-angol kiadásban), AB-ART, Pozsony, Szlovákia
2016: Fellinger Károly legszebb versei (versek), Ekecs, Szlovákia
2016: Sieve of Light in the Pine Forest (versek angolul), Ekstasis Editions, Victoria (Brit Columbia), Kanada
2016: Dios está ausente (versek spanyolul), Luhu Editorial, Alcoy, Spanyolország
2016: Ilka vára (mesék), Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, Szlovákia
2016: Kéreggyűjtés (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Különbejárat (versek), Media Nova M, Dunaszerdahely, Szlovákia (Madách-nívódíj)
2015: Pokora (versek szlovákul), Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, Szlovákia
2015: Bétonnière ivre (versek franciául), Éditions du Cygne, Párizs, Franciaország
2015: Kincsesláda (mesék), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Zavesa iz lucsej szveta (versek oroszul), Vest-Konszalting, Moszkva, Oroszország
2015: Tevazu (versek törökül), Siirden Yayincilik, Isztambul, Törökország
2014: Din cartea uitarii (versek románul), Tipo Moldova, Iași, Románia
2014: Humility (versek angolul), Libros Libertad, Surrey, Kanada
2014: Jancsi és Juliska (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2014: Csigalépcső (válogatott gyerekversek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2013: Poniznost (versek szerbül), Umetnicka Scena Siveri Janos, Mužlja, Szerbia
2013: Demut (versek németül), Windrose, Frauenkirchen, Ausztria
2013: Morzsabál (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2013: Alázat (válogatott versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2012: Rész és egész (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Mákom van (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Csomagmegőrző (válogatott versek), Mosonvármegye Könyvkiadó, Mosonmagyaróvár
2010: Dióbölcső, mákfejcsörgő (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2009: Hajléktalan búzavirág (mesék, mondák), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2008: Szélkergető kerek köpeny (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2006: Fűhárfa (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2004: Fészek az égen (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1997: Jóka-nevezetességek, Honismereti Kiskönyvtár, Komárom, Szlovákia
1997: Égig érő vadkörtefák (mesék és gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1996: Csendélet halottakkal (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1991: Áramszünet (versek), Madách, Pozsony, Szlovákia
Legfrissebb hozzászólások