A nyomodban lépegettem, most meg itt vagy valahol a mellkasom mögött.
Egyébként létrejött az agyamban is egy fiók, belőled.
Szintakkora, mint a gondolkodást vagy az érzékelést jelző központom. Alap.
Valószínűleg, amikor melléd ültem le, akkor történt, hogy valamely általad
kifújt levegődarab volt az, ami megnyugtatott.
Az orromba úszott és kisimított. Lágyra csiszolt kedd délután, nappirításkor.
***
Cserenkó Gábor alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Legfrissebb hozzászólások