magadra nem maradsz
teremtő kezedre vágynak a fák
erdők nem akarnak lenni már
emlékeznek ágaikon
megpihenő fáradt felhőkre
napokon át hulló sejtelmes esőkre
lombjaik között áttörő fényre
madarakra lepkékre és bogarakra
évgyűrűkbe rejtezett telekre nyarakra
teremtse őket életre kezed
a fák ott vannak veled
magadra nem maradsz
teremtő kezedre vágynak a fák
melyek erdők nem akarnak lenni már
***
Legfrissebb hozzászólások