Márffyné Horváth Henrietta: Minden és semmi

Jól eltűntél, mint a meg sem fogant pillanat.
Homályos kép, csak egy távoli mozzanat,
melyet tőled megkaptam,
s maradt a kihűlt paplan.
Azt szorongattam gyermeki örömmel
– mintha sosem lett volna karácsonyom –
de hittem, enyém vagy zömmel,
vagy ha még nem, majd elég ezt is kívánnom nagyon.
Játszottál velem, játszottál nekem.
Szorosan lehunytam a szemem,
nem akartam látni a zavart félmosolyt.
Tudtam, a kérdés is hamvában holt,
– minden kimondott szó felesleges -.
Ahogy megcsillant a lámpafény a kilincsen,
tudtam jól: a mindenem voltál, de semmim sincsen.