Hegyeken, utakon,
dombokon utazom,
kell egy kis nyugalom
a magyar ugaron.
Világít a torony,
egy pont a városon,
és amíg távozom,
magam is változom.
Korom ül orromon,
életre van okom,
nem én vagyok soron,
égek ezer fokon.
Versem az ostorom,
csattog a csontokon,
sorsodon dolgozom,
amikor korholom.
Itt senki sem rokon,
mindenki egy honon
osztozott egykoron,
szelídebb hangokon.
Dühömet elhagyom,
ha földnek súlya nyom,
akad rá jobb dalom,
nevetni szabadon.
Megyek az utamon,
neked kell mondanom!?
Apró jel házfalon:
– üljünk itt a padon!
Itt senki sem rokon,
mindenki egy honon
osztozott egykoron,
szelídebb hangokon.
Megyek egy szakaszon,
át egy zárt korszakon,
mögöttem panaszom,
felragyog alakom.
Megállok nyugaton,
életre jutalom,
tisztul a tudatom,
békét önt kulacsom.
Sorokpolány, 2024. augusztus 26.
***
Sapa Brown 1978. szeptember 20-án született Szombathelyen. Egyik kedvenc költője, Petőfi Sándor összes művét már 11 évesen elolvasta, úgy érzi az a fajta plusz és szépség, amit a költemények által kapott érintette meg, és alapja annak, hogy később verselni kezdett.
1989-ben Kovács Ákos, akit a mai napig legnagyobb példaképének tart, és a Bonanza Banzai volt rá nagy hatással, nemcsak zeneileg, de szövegileg is. 16 évesen egy viszonzatlan szerelem hatására kezdett verseket írni, majd később dalszövegeket is. A haikuval két éve ismerkedett meg, bár nehezen barátkozott meg ezzel a fajta versformával, mára részéve lett.
Sapa Brown jelenleg egy autókábelgyártó cégnél dolgozik.
***
Kapcsolódó oldalak:
Legfrissebb hozzászólások