Kovacsics Zsuzsanna: Pályaudvaron

A váróterem faláról
mállik a vakolat
a padokon
mint verebek a dróton
ülnek az utasok
megannyi sors
eltékozolt jövő
kiélt vágy
elfojtott indulat
bánat és harag
barázdálja
a közönybe süppedt
arcokat
fejkendős asszony
lába közt
a kosara
öltönyös úr
ügynök lehet
réveteg tekintettel
mered maga elé
tetovált fiatal lány
piercinggel az ajkán
nagyban telefonál
háziasszony
két nagy szatyorral
az egyik pad szélére
fáradtan leroskad
diákcsapat
zajong a sarokban
mind várnak valamire
és közben az élet
észrevétlen
elillan.