Magdus Melinda: Rabmadár éneke

Madarak trilláját hallgatom élvezettel,
boldog csicsergésükért irigylem őket,
közben csendes szélmalomharcomat vívom.

Lelkemmel a fellegekben szállok,
testem csak halványan pislákol már,
rettenetesen sajnálom magam.

Nem ilyen jövőről álmodtam valamikor,
szabadon, szeretve szárnyalni akartam,
de lelkem ma zárva, szívem börtön rabja.

A kulcsot, mi nyitná szívem, elvesztettem,
de ha netán megtalálná valaki,
nagyon szépen kérem, tárja ki cellám.

Mert a rab madár még egyszer repülni vágyna,
álmában napsütéses hegyormokon száll,
szárnyalna még, de a lelke gúzsba van kötve.