Aki tud németül, nyomban tudni véli a választ: szolgálok. Csakhogy az egyes szám első személyben álló igének nyelvtanilag így kellene szerepelnie: ich diene. Hová lett az „e” betű?
Nézzük előbb magát a címert! A mindenkori brit trónörökös, a walesi herceg címere egyszerű: egy pánt alakú koronából három strucctoll emelkedik ki. A heraldika vagy címertan szakértői rosszallóan csóválják fejüket: nem lehet az strucctoll, hanem liliommotívum, amely a franciaországi angol hódításokra utal. De hagyjuk a strucctollakat. Miért szerepelne német jelmondata a brit királyi herceg címerében? Egyesek szerint nem is német ez a személyes névmással összekapcsolt igealak, hanem normann hódítás előtti, vagyis óangol, amely eredetileg így hangzott: ic tiene. Megkerült tehát az elveszett „e”, s a jelmondat az angolszászban is ugyanazt jelentené, mint a németben.
Van azonban egy másik, szellemes magyarázat is. Arany János balladájának negatív hőse, a walesi tartományt kegyetlenül feldúló I. Edward király 1282-ben verte le a hősi módon harcoló kelta fejedelmet, Llywelyn ap Gruffydd-et. (Helyes kiejtése kb. „huelin”, a Griffith pedig máig is gyakori, walesi eredetű családnév.) A leigázottak ekkor csak annyit kértek a vaskezű királytól: legalább olyan férfi legyen a hercegük, aki egyetlen szót sem tud angolul és aki walesi földön született. A ravasz király látszólag engedett. De csak látszólag, mert amikor két esztendő múltán Eleonóra királynénak kisfia született a walesi Carnarvon várában, a büszke apa e szavakkal mutatta fel a mezítelen csecsemőt a walesi uraknak: Eich dyn! Ami walesi nyelven annyit tesz: „Íme, a férfi!” Mármint az a „férfi”, aki walesi földön született, ráadásul egyetlen szót sem tud angolul.
Legfrissebb hozzászólások