Mint minden, vagy majdnem minden udvari táncnak, amelyet tükörfényes padlón lejtenek, a bécsi keringőnek sem a császárváros a szülőhazája, hanem az alpesi falvak és Dél-Németország paraszti környezete. A „valcer” eredetileg ländler vagy länderer néven valóban „vidéki” táncot jelentett. Háromnegyedes vagy háromnyolcados tempóban ropták, tehát nem túl gyorsan „keringőzve”, mint a testőrtisztek meg hölgyeik, hanem lassan, kedélyesen, egészen a 18. század végéig.
Akkor, a napóleoni háborúk kezdetén bocsátották be Bécs palotáiba, ott lett az elnevezés Walzer, ami pontosan „keringő” értelmű szó.
A keringő aztán fölgyorsult, sőt a polgárságot is valóságos valcermánia kerítette hatalmába. Éppen a gyors, vagyis „illetlen” kavargás miatt betiltotta a szigorú erkölcsű porosz királyi udvar. De hol vagyunk még Johann Strausstól! A Wiener Walzer első virágkorában a már-már feledésbe merült komponista Lanner, majd később a két Johann Strauss, apa és fia bukkan fel a kavargásból. A bécsi keringő ütemét és dallamkincsét, stilizált formában, híres zeneszerzők hosszú sora vette föl szerzeményei sorába: Weber, Berlioz, Brahms, Chopin, Liszt és persze Richard Strauss. A könnyűzene, lám a klasszikusokra is hat, nemcsak megfordítva!
Legfrissebb hozzászólások